Minden esztendőben különleges alkalom a hittanosok gyermekkarácsonyi ünnepe. A ma már szinte vallástalan szülők, nagyszülők erre az alkalomra eljönnek, és megtöltik a templomot. Sajnos aztán karácsonykor és más ünnepeken őket már nem látjuk viszont, de a gyerekek kedvéért eljönnek egy istentiszteletre.

Sok gondolat jut ilyenkor egy lelkipásztor eszébe. Többek között az a bibliai történet, amikor a tizenkét éves Jézus és az egész nagycsalád a rokonokkal együtt megy a templomba. Eleget tesznek a vallásos kötelességnek, mind megjelennek. Ebben a történetben számomra a legmegdöbbentőbb, hogy az ünnep letelte után mindenki elindul haza, és észre sem veszik, hogy Jézus nincs velük.

Szinte nem is kell aktualizálni, annyira magától értetődő a helyzet és a kép: hagyományosan, a vallásos elvárásnak megfelelően sokan eljönnek karácsonyi istentiszteleteinkre, sokan talán csak egyszer egy esztendőben. A nagy kérdés, hogy az istentisztelet és úrvacsorázás után ki és mivel tér haza. Vagy éppen kit hagy a templomban.

A történetben egy egész nap eltelik, mire valakinek feltűnik, hogy Jézus hiányzik. Ekkor pánikszerűen keresni kezdik, visszaindulnak az úton, és még napokig kérdezősködnek utána. Döbbenetes pillanat, amikor nem egy játszótéren, vagy egy szép helyen találják, hanem a templomban. Ez a „kisfiú” a vének, papok és tudósok társaságában tanítja az öregeket, és már akkor nyilvánvaló, hogy minden szava az Isten eredeti üzenetével van átitatva.

Sajnos sokszor megtörténik velünk, hogy az ünnep elteltével épp a lényeget hagyjuk a templomban, az értünk született, az értünk érkezett Jézus Krisztust. Hazamegyünk, talán egyfajta vállveregetős jóérzéssel, hogy eleget tettünk az előírásoknak. Az úton pedig észre sem vesszük, hogy elmaradt mellőlünk, elhagytuk, elveszítettük a lényeget: az ünnepeltet.

Azt kívánom mindenkinek, hogy az idei karácsony, az idei ünnep ne múljon el úgy, hogy hazatérve fájdalmasan tapasztaljuk meg, hogy Jézus nincs velünk, mert elhagytuk, mert elveszítettük. Hiszen Ő azért jött, hogy mindig velünk lehessen, ünnepben és hétköznapjainkban, sikerek, de kudarcok között is. Mert Ő az Isten szeretetének megtapasztalható ereje.

Takaró András

Kép: drhe.hu