Rendkívül jó állapotban maradt fenn az a múmia, amely az egy ideig Kairóban élő Markstein Károly ajándékaként került a pápai Református Főiskola régiségtárába még a 19. század végén. Az ókori leletet a Szépművészeti Múzeum szakembereinek vizsgálódása után most korszerű és számos új információt közzétevő tárlaton mutatják be a nagyközönségnek. Köntös László, az állandó kiállításnak otthont adó Pápai Református Gyűjtemények igazgatója elmondta: levéltári dokumentumokból, valamint a korabeli sajtó feljegyzései alapján tudható, hogy a gyűjteményben őrzött óegyiptomi koporsót és múmiát 1884 augusztusában vásárolta az egykori pápai diák.

„Markstein Károly kereskedő volt, de a kollégiumi nyilvántartásokban nem bukkantunk a nyomára. A korabeli jegyzőkönyvből viszont tudjuk, hogy pápai diák volt, aki a kollégium régiségtárának vásárolta ezt a múmiát. Teljesen legális adás-vétel volt, még a papírok is megvannak, amelyekből az is kiderül, hogy a svájci nagykövetségen keresztül szállította haza a műtárgyat. Az volt a célja, hogy a természetrajzi gyűjteményt gyarapítva a különleges ókori lelet szemléltető eszközül szolgáljon a diákok számára. Azt is tudjuk, hogy hazahozatala után vasárnaponként a nagyközönség is megtekinthette a koporsót és a múmiát.”

Könyvek takarásában
A lelet pápai története mégis homályos – tette hozzá a gyűjteményigazgató. „A koporsó kezdetben nem abba az épületbe került, ahol ma található a kollégium, hiszen ezt csak később adták át. Akkoriban a mostani internátusépületben helyezték el a múmiát, de nem tudni, hol volt a régiségtár. Bár 1952-ben bezárták az iskolát, a könyvtárat nem államosították. Annak a kellős közepén volt ez a múmia, pápai kiadású Jókai- és Petőfi-kötetekkel körülvéve. 1996-ban nyílt meg az első szakszerű kiállítás, amelyet László Péter, a pápai Esterházy Múzeum igazgatója rendezett be, aki történetesen egyiptológus. Ezt az óriási értéket ismét korszerűsíteni kell, ezúttal Liptay Éva, a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Osztályának vezetője volt segítségünkre.”

Temetőből csatatér
De miért is olyan értékes a lelet? A 19. században monumentális feltárásokat végeztek Egyiptomban. Ekkor került elő a Pápán őrzött, ritka műtárgy is a felső-egyiptomi Akhmimban folytatott sírfeltárások során. E Nílus-parti település temetőkörzete az ókori Egyiptom egyik leghatalmasabb nekropolisza volt.
1884-ben végzett itt ásatásokat Gaston Maspero francia egyiptológus, aki két hét alatt húsz sírkomplexumot tárt fel, és mintegy 800 múmiát talált. Ezt a meglehetősen gyors régészeti feltárást az 1880-as években a terület gátlástalan fosztogatása követte, ami az 1890-es évekre csatatérhez tette hasonlóvá a lelőhelyet. A pápai illetőségű Markstein Károly a koporsót és a múmiát közvetlenül annak feltárása után vásárolta meg régészek közvetítésével. 

„A lelet nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő, egyrészt mert lelőhelye nagyon komoly kultuszhely volt – Thébához tartozott –, de azért is, mert a koporsó rendkívüli épségben megmaradt” – mondta Köntös László. „Amit tudunk róla, azt nem a feltáráskor kiállított papírokról tudjuk, hanem magáról a koporsóról, amelynek ábrái rengeteg információt szolgáltattak a szakemberek számára. Például azt, hogy egy Krisztus előtt 11–10. századi koporsóról van szó, amely eredetileg egy Hori nevű segédpap tulajdona volt. Hori Akhmim templomában szolgált, de nem az ő múmiája található a koporsóban. Valószínűleg a 4–5. században élhetett az az ember, akinek a holttestét elhelyezték benne. Nem tudni, hogy került éppen ebbe a koporsóba. Elképzelhető, hogy ő temetkezett az évszázadokkal korábban élt Hori helyére, viszont ennek ellentmond a tény, hogy a koporsó ábrázolásait nem festették át. Meglehet, hogy amikor az 1800-as években nagy számban kerültek elő koporsók és múmiák,  az ásatásokon egyszerűen ezt a két leletet párosították össze.”

Egy különleges csoport
Annyit bizonyosan lehet tudni, hogy ennek a koporsótípusnak a legkiemelkedőbb műhelyei a dél-egyiptomi Thébában, a korabeli Egyiptom egyik legfontosabb kulturális és vallási központjában voltak. Bár a pápai koporsó Akhmim temetőjéből került elő, és egy ottani műhelyben is készült, egyértelműen thébai mintát követ. Egyszersmind egy nagyon különleges csoport tagja, amelybe a világon csak néhány darab sorolható be. Ezzel a lelettel megegyező típusú és díszítésű, ugyanabból a korból származó koporsó található többek között a koppenhágai, a berlini és a vatikáni egyiptomi gyűjteményekben is. Nagyon valószínű, hogy ezek mind az akhmimi temetőnek egyazon területéről kerültek elő, ahová a Kr. e. 11–10. század folyamán temetkeztek a helyi lakosok, főleg az akhmimi Min-templom személyzetének tagjai.

A koporsó tulajdonosa
A fedél és az alj hieroglif felirataiból kiderül, hogy a koporsóba eredetileg temetett halottat Horinak hívták, és „Ízisz fia, Hórusz” wab-papja volt Akhmim egyik templomában. Horit tehát az általa szolgált Hórusz istenről nevezték el. A szöveg közli apja, egy bizonyos Paifiri nevét is, aki Ízisz wab-papja volt. A fiú tehát az istennő egy alacsonyabb rangú papjaként – talán a családi hagyományt követve – feltehetőleg ugyanabban az akhmimi templomban dolgozott, mint az apja. Hori alakja a koporsó több áldozati jeleneten feltűnik: ezeken a rituális tisztaság jeleként kopaszra borotvált fejjel, hosszú, térd alatt áttetsző, pliszírozott és elöl keményített, fehér ünnepi ruhában járul a különböző istenek színe elé.

Ki fekszik a koporsóban?
Hogy a koporsóban fekvő múmia biztosan nem azonos Horival, a koporsó eredeti tulajdonosával, azt onnan tudják a szakemberek, hogy az arcra helyezett aranyozott maszk, valamint a vászonba burkolt testet borító színes és aranyozott kartonázs díszek öt-hatszáz évvel későbbi időszakból származnak, mint a koporsó. Személyazonosságáról semmit sem lehet tudni, ahogy arról sem, mikor helyezték el a testet a koporsóban. Egy biztos: a múmia egy arányos testalkatú, jól felépített izomzatú, kb. 162 cm magas, középkorú férfié, aki a leleten nemrégiben elvégzett roncsolásmentes vizsgálatok alapján 40-50 éves korában hunyhatott el.

„Nincsen itt”
„Háromezer éves ez a lelet, de az élet legnagyobb kérdése – mi van a halál után – azóta is kérdés” – mondja Köntös László. „A múzeum az indirekt misszió egy formája. Olyan embereket is elérünk itt, akiket egyébként nagyon nehezen vagy sosem. Ez a tárlat kapcsolódik a keresztyénséghez annyiban, hogy az egyiptomi halottkultusz és hitvilág központi témája ugyancsak az örök élet. A kiállítás egyik falán egy jeruzsálemi sziklasír található, szemben a múmiával. Míg egyik oldalon a koporsó rejt valakit, a másikon a szikla mellett az a Máté evangéliumabeli megállapítás áll: Nincsen itt, mert föltámadt.”

Megtekinthető
A Hori titkai – Egyiptomi koporsó és múmia a Pápai Református Gyűjteményekben című állandó kiállítás március 4-én, pénteken 18 órakor nyílik meg. (Helyszín: Pápa, Március 15. tér 9., földszint.) A vendégeket Köntös László gyűjteményigazgató köszönti, a kiállítást dr. Liptay Éva, a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének vezetője nyitja meg.
Az állandó kiállítás a legkorszerűbb múzeumpedagógiai eszközökkel várja a látogatókat minden hétköznap 8 és 16 óra között, a nyári nyitvatartási időben májustól októberig pedig szombaton és vasárnap is 9 és 17 óra között.

Képek: Pápai Református Gyűjtemények