Online közgyűlés, elmaradt lelkészszentelés
Bogárdi Szabó István püspök és Veres Sándor főgondnok a püspöki székházból jelentkeztek be, az alkotó tagok a járvány miatt online kapcsolódtak be a Dunamelléki Református Egyházkerület november 12-i cikluszáró közgyűlésébe. Mivel a járvány miatt el kellett halasztani a szeptemberi lelkészképesítő vizsgát, ezúttal lelkészszentelésre sem kerülhetett sor. A járvány miatt rövidítette le az egyházkerületi választási bizottság a tisztújítás során érkező szavazatok beküldésének határidejét is Dunamelléken, ezért Bogárdi Szabó István püspök a közgyűlésen gratulációját fejezhette ki Balog Zoltán lelkipásztornak, az egyházkerület jövő év elején hivatalába lépő új püspökének és Veres Sándor főgondnoknak, „aki újra elnyerte az egyházközségek bizalmát tisztsége folytatásához.”

18 év lezárul
A leköszönő egyházvezetőt, Bogárdi Szabó Istvánt háromszor választották meg dunamelléki püspöknek, az utóbbi hatéves ciklusban pedig a Zsinat lelkészi elnökeként tevékenykedett. Püspöki jelentésében az elmúlt 18 évről szólva utalt az egyházi közoktatás és hittanoktatás helyzetének javulására, a részben népmozgalmi, részben lelki megújulásból fakadó gyülekezetszervezési munkára, a felerészben megújuló lelkészi karra, az egyházkerület anyagi növekedésére, és arra, hogy Isten megtérőkkel gyarapította a gyülekezeteket.

Kész a leltár
18 év, ennyi ideig volt dunamelléki püspök – utóbb zsinati elnök is – a harmadik egyházvezetői ciklusa végéhez érő Bogárdi Szabó István. Ez idő alatt külső és belső növekedés is jellemezte az egyházat. Tragédiákról, elhivatottságról és a megújulás lehetőségeiről beszélgettünk a leköszönő egyházfővel.


 

Új távlat
Az elmúlt évtizedekről tágabb értelmezésben is szólt a leköszönő egyházvezető. A rendszerváltás a református egyház számára új távlatot nyitott – idézte fel. „Elkezdődhetett a korlátozások nélküli missziói munka, a szabadon választott Zsinat hozzáfoghatott az egyház törvényeinek megfelelő átalakításához, lassacskán elindult az egyházak kárpótlása is, ezzel egyidejűleg pedig az egyházak társadalmi jelenlétének rehabilitálása, valamint az egyházi intézmények újraalapítása és újraszervezése.

Egyházunkat úgy kellett újraépíteni – és még nem vagyunk a végén –, hogy közben nem költözhettünk ki a senkiföldjére, hiszen az egyház nem költözhet ki önmagából, nem szüntethettük meg átmenetileg sem a szolgálatunkat, hiszen az egyház szolgálataiban létesül folyamatosan, de közben pincétől a padlásig mindent át kellett és kell alakítani. Ennek a még be nem fejezett munkának sok-sok támogatója volt kívül és belül egyaránt, és ezért, ha a lendület időnként megtört is, a türelmünk és reményünk megmaradhatott.”

„A fiak szabadok”
Voltak azonban kívül és belül is zavaró hangok – tette hozzá. „Kívülről leginkább azzal a sugallattal zavarogtak, hogy jó lenne, ha megvalósítanánk a láthatatlan egyház eszményét, vagyis szívódjunk fel nyomtalanul, jeltelenül a társadalomban, és messzemenőkig támogatni fogják, ha titkos terápiás intézetként működünk majd azok számára, akiknek a vallásoskodás a hobbija. Olykor ez a hang, egyháziasan hangzó változatban, a mi közösségeinkben is felerősödött.” Közelmúltbeli példaként említette a tavaszi korlátozások idején az online térbe helyezett istentiszteletek megkérdőjelezését, valamint azokat a hangokat, amelyek a püspökválasztás idején erősödtek fel azzal kapcsolatban, hogy lehet-e olyan személy egyházkormányzó, aki korábban miniszter volt. „Csak azt nem tudom, miért mondta Jézus Krisztus a tanítványainak, hogy elküldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé? S vajon feledtük volna az egyszerű igazságot: minden politika, de a politika nem minden? Egyszerűbb lenne feltétlen szabadságot gyakorolni: vagy elutasítani minden támogatást, vagy megköszönni azt. Mindkettő belefér Krisztus gyermekeinek királyi szabadságába, mert a fiak szabadok!”

A püspök hozzátette, bár az egyház szolgálatának külső és belső körülményei sokat javultak az elmúlt harminc évben, a kérdés továbbra is megáll: hogyan lehet hűségesnek lenni akkor is, amikor könnyen mennek a dolgok, amikor dűlőre lehet jutni a társadalom és a politika reprezentánsaival? Hogyan lehet állhatatosan mondani az igazságot akkor is, amikor van cenzúrázatlan médiafelületünk, és nem akarnak elhallgattatni minket, hanem csak finoman terelgetnek erre-arra? Hogyan lehet megtartani a testvéri kapcsolatot Krisztus gyermekeivel akkor is, amikor az állam nem ellenséges akciókkal szorít gettóba, hanem éppen rehabilitálja az egyházat mint társadalmi alakzatot, de nem feltétlenül kultiválja a Krisztus-követést?”

Hűség, áldozatkészség, kegyelem
A legfőbb kérdés: miképpen tudjuk hűségesen betölteni krisztusi elhívásunkat és szolgálatunkat – összegzett. „Olyan korban élünk, amikor a keresztyén világ nagy szellemi erői komoly és veszélyes átalakító kísérleteknek vannak kitéve. Riadtan látjuk mindenfelé, hogy az igazságot véleménnyé silányítják, az igazságszolgáltatás jogszolgáltatássá züllik, a szeretet meddő szentimentalizmusba fullad, és az Istennel való csodálatos egység szürke massza lesz, amelyben senkinek nincs arca, sorsa, nemzete, története, de még nemi identitása sem. Ha valamit meg kellett volna tanulnunk a pártállami idők hányattatásaiból és sanyargattatásából, az éppen az, hogy miként tudunk hűségesen őrködni a létrontás idején, hogyan tudunk áldozatosak lenni akkor is, amikor e világ mértéke szerint nem vagyunk hatékonyak, s hogyan tudunk megmaradni Krisztus kegyelmében akkor is, amikor az egész embervilág ismét magának akarja elorozni Isten dicsőségét.” Miközben a világ több kérdésben is zsákutcába jutott, bűnben vesztegel, az egyházra vár az a feladat is, hogy újraszervezze a járvány miatt megrendült közösségi életet – tette hozzá.

Hála és köszönet
Búcsúzásképp Bogárdi Szabó István püspök köszönetet mondott a püspöki hivatal, az egyházkerületi székház, a Ráday Gyűjtemény és a Bibliás Könyvesbolt, a kerületi konferenciatelepek munkatársainak, valamint a Parókia portál szerkesztősége és az egyházkerületi projekteket támogató csoportjának fáradozásaikért. A püspök megköszönte Takaró András megbízott egyházkerületi főjegyző, valamint Veres Sándor főgondnok áldozatos munkáját is. Végül az egyházkerületi közgyűlés alkotó tagjainak, szakbizottságainak és tisztségviselőinek, a zsinati küldötteknek, továbbá az egyházkerület espereseinek és megyegondnokainak mondott köszönetet. Arra kérte őket, mint egyszerű lelkipásztort hordozzák őt továbbra is imádságban. Püspöki jelentését áldásmondással zárta: „Isten áldja és őrizze meg a Dunamelléki Református Egyházkerületet áldásul valamennyi kebelbeli gyülekezetének és szolgálójának, áldásul az egész magyar református egyháznak, áldásul hazánknak és egész nemzetünknek és áldásul az üdvösségért sóvárgó világnak – Ura és Megváltó Krisztusa által a Szentlélek erejében, a Szentháromság dicsőségére!”

A köszönetek sora nem ért véget: Takaró András rangidős esperes, az egyházkerület megbízott főjegyzője Bogárdi Szabó István püspöknek és feleségének köszönte meg 18 éven át végzett hűséges szolgálatukat a közgyűlés, az esperesi kar, a lelkipásztorok, a gondnokok, a presbitériumok és valamennyi gyülekezet nevében. Veres Sándor főgondnok csatlakozott a köszöntéshez. Kiemelte: a püspök életének, munkájának zsinórmértéke, gondolkodásának meghatározója mindvégig a Szentírás volt. „Minden helyzetben – legyen az kerekasztal, könyvismertető, kiállításmegnyitó, rádióműsor és főként igehirdetés – mindig Krisztust hirdette, és a rábízottak – különösen a lelkipásztorok – szeretete vezette. Ezzel a szeretettel terítette vállukra a lelkészi palástot is mindig.” A vezetők megerősítették: amint a járványhelyzet megengedi, személyesen is szeretnének búcsút venni a régi és az alakuló közgyűléssel Bogárdi Szabó István dunamelléki püspöktől.

Nyugdíjba vonult lelkipásztorok
Az egyházkerületi közgyűlés megköszönte az elmúlt egy év során nyugállományba vonult lelkészek szolgálatát is. Ők név szerint: Bereczky Ildikó Harkányból, Máté Sándorné Szabadszállásról, Muzsnai Lászlóné Foktőről, Rácz Lajos és Rácz Márta Újszászról, Veress Gábor Budapest-Pesterzsébet-Klapka térről, Vörös Ákos Dunabogdányból.

Az elhunytakra emlékeztek
A közgyűlés megemlékezett a 2019 novembere óta elhunyt lelkipásztorokról, akiknek hálaadással őrzi emlékét. Ők: Nagy István (Nagymaros), Orbán Kálmán (Budapest-Pestszentimre), Tamás Bertalan (Budapest-Skót Misszió), Tarr Kálmán (Kálvin Kiadó).

Megemlékeztek továbbá Arday-Janka Zsoltról, a Dunamelléki Református Egyházkerület korábbi világi jegyzőjéről, a Budapest-Déli Egyházmegye világi főjegyzőjéről, a Budapest-Külső-Kelenföldi Református Egyházközség főgondnokáról, aki idén augusztusban hunyt el.

Oktatás
A közgyűlés elfogadta a 2019. évi zárszámadásokat. A testület köszönetet mondott a pedagógusok kitartó és kreatív munkájáért a járvány, illetve a karantén idején. Elismerését fejezte ki annak a három egyházi középiskolának, amely bekerült a 100 legjobb középiskola közé: ezek a Baár–Madas Református Gimnázium, a Gödöllői Református Líceum Gimnáziuma és a Szentendrei Református Gimnázium. Mindhárom dunamelléki intézmény. Megköszönte továbbá a Református Pedagógiai Intézetnek, hogy a digitális oktatásban naprakészen támogatták kidolgozott anyagaikkal a hittanoktatásban szolgálókat.

Egyházközségek, énekeskönyv
A közgyűlés jóváhagyta az ezt megelőzően a dunaújvárosi gyülekezet szórványaként létező nagyvenyimi missziói egyházközség megalakulását, valamint a Budapest-Németajkú Református Egyházközség nevének Budapest-Hold utcai Református Egyházközségre változtatását is. A közgyűlésen szó esett továbbá arról is, hogy jövőre bemutatják az új református énekeskönyvet.

Költözik a Püspöki Hivatal
A Ráday Kollégium újjáépítése, valamint a püspöki székház felújítása miatt a Püspöki Hivatal november 30-ig ideiglenesen átteszi székhelyét a Török Pál utca 6. szám alatti épületbe. A hivatalos postai küldeményeket ezután is a Ráday utca 28. szám alá várják, de a személyes ügyintézés decembertől már az ideiglenes hivatali székházban történik. Ekkortól már parkolni sem lehet a Ráday utcai épületegyüttes udvarán.

Áldás, békesség
Az aggasztó méreteket öltő járványhelyzetben Veres Sándor főgondnok a Filippi levél 1. részének 21. versével biztatott: „Nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség – ezt kijelenteni nem hősködés, hanem a hit megvallása. Közösségem van Krisztussal, vele és benne élek – ha ez biztonságot, békességet, örömöt jelent itt, a földi életben, még inkább azt jelenti nála” – fogalmazott. Szeretetre és alázattal végzett szolgálatra hívott Luther Márton szavait idézve az 1527-es wittenbergi pestisjárvány idejéből:

„Imádkozni fogok Istenhez, hogy kegyesen őrizzen meg és védjen meg minket. Magam pedig fertőtlenítek, segítek frissen tartani a levegőt, gyógyszert beadni és azt magam is beszedem. Elkerülöm a helyeket és az embereket, amikor nem szükséges a jelenlétem, nehogy engem megfertőzzön, majd másokat is megfertőzzön a hanyagságom, ami esetleg halálukhoz vezet. Ha Isten el akar vinni, tudja, hol talál meg. Addig is azt teszem, amit elvár tőlem, és nem leszek felelős a saját halálomért vagy mások haláláért. De ha a szomszédomnak szüksége van rám, nem kerülöm, hanem bátran megyek hozzá. Az istenfélő hit tehát nem tapintatlan, nem vakmerő, és nem is teszi próbára Istent.”

A püspöki jelentés teljes szövegét lejjebb görgetve, a Csatolt állományok felirat alatt olvashatja. 

Képek: Füle Tamás