„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
Húsvéthajnali stációk
Krisztus feltámadt! – Bizonnyal feltámadt!
(Ezzel a mondattal köszöntik egymást a keresztyén gyülekezetekben húsvét ünnepén.)
A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. (Jn 20,1)
A kristálytenger fölött,
A Szék előtt
Feszült inakkal áll az Angyal.
Szemei mint a villám, ruhája mint a hó,
Áll, vár és alig-alig győzi kivárni
A Harmadnap hajnallatát,
(Nem is harmadik igazán, -
Isten türelme is feszült a pattanásig:
Csak egy éj, egy nap, egy hajnali perc)
És lendül a szárny,
És lebben a kő,
És elhangzik a mindenségben:
„Békesség nektek, én vagyok!"
Sík Sándor: A keresztút XIV. stáció (részlet)
Új Forrás: Isten e világot úgy szerette...
Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. (Jn 20,8)
Végiggondolta az élet minden rútságát, és elképzelte, mivé lehetne az élet, ha az emberek e parancsolatok szerint nevelkednének; és rég nem érzett lelkesedés lett úrrá lelkén. Mintha hosszú gyötrődés és fáradtság után végre megnyugvást, szabadságot lelt volna.
Egész éjjel nem aludt, és – amint ez sok bibliaolvasóval megtörténik – most először fogta fel teljes jelentőségükben a sokszor olvasott, de mindeddig észre sem vett szavakat. Mit a szivacs a vizet, úgy szívta magába a fontos, szükséges, boldogító igazságot, amely feltárult előtte. S mindaz, a mit olvasott, ismerősnek tetszett, mintha csak megerősítené, tudatosítaná mindazt, amit már régen sejtett, de nem tisztázott, és nem mert elhinni.
De most már tudta, hitte.
Tolsztoj: Feltámadás (részlet)
És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova tették őt.” (Mk 16,7)
nasztaszja filippovna.
talán épp azt a követ
faragták a résbe,
amit az angyal
a sír elől elhengerített.
hallomásból ismert képek.
valaki szüntelen suttog:
nincsenek
nem
ami szül
nem
ami temet:
szívdobbanástól
bemozdult kép
a tenger
Hegedüs Gyöngyi: bemozdult kép
A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: „Békesség néktek! Ahogy engem küldött az Atya, én is elküldelek titeket.” (Jn 20,20-21)
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
Pilinszky János: Harmadnapon
Örvendezzünk vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk,
Alleluja!
Ha ő fel nem támad, nincs többé bűnbocsánat,
De él, ezért szent nevét, zengjük ő dicséretét,
Alleluja!
Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk.
Alleluja!
(XIII. század eleji himnusz, RÉ 185.)