Otthonainkban, szeretteink között vagy tőlük távol készülhetünk az ünnepekre. Lelkészeket megkérdezve portálunk olyan filmekből állított össze egy csokornyit, amelyek nem keresztyén alkotások, ám releváns, a mindennapokat, az ünnepre való készülésünket és személyes hitünket is érintő kérdéseket tesznek fel. Mindegyik film ingyen elérhető online is, a címekre kattintva bárki megnézheti ezeket.

Mátrix (1999)

„Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (János 8, 32.)

Thomas Anderson harmincas egyedülálló férfi, aki egyszerre törvénytisztelő és törvénysértő életet él. Egy nap arra ébred, valakik keresik őt, akik tudják róla, hogy válaszokat keres életének értelmére, valami magasztosabbra vágyik, mint a napi taposómalom. Mr. Andersont (Keanu Reeves) a rendőrség is keresi, és el is kapja, hiszen sok-sok bűncselekményt elkövetett már, ám a hatóságok attól félnek a legjobban, hogy a tehetséges informatikus megtudja az igazságot létezésével kapcsolatban. Mr. Anderson számára kiderül, hogy semmi sem igaz, amit addig valóságosnak vélt, sem a kapcsolatai, sem az állása, sem a lakása, sem a ruhái, sőt, még a kedvenc főzelékes bárja sem...

Bő húsz év telt el a megjelenése óta, és a Mátrix nemcsak kultfilm lett, hanem egyre egyértelműbbé válik az a kép a jövőbeli világunkról, amit a film tár elénk. Digitalizált, virtuális és online létezésünkben egyre jobban elmosódnak a határok a valós és fiktív között, egyre nehezebben küzdünk meg az emberi kapcsolataink okozta nehézségekkel, a szeretet- és intimitáshiánnyal, miközben bolygónkat egyre erőszakosabban kiszipolyozzuk, míg a kataklizmákat már nem tudjuk elkerülni. A Mátrix nemcsak izgalmas és látványos akciófilm, hanem egyetemes kérdéseket feszeget vallási, spirituális és társadalmi kérdésekben. Főszereplője, a Mr. Andersonból lett Neo, egyfajta Krisztus-karakter, aki poklot jár, feltámad és megváltást hoz. Mi már tudjuk, hogy a hazugságoktól egyedül Krisztus szabadít meg – így élünk, vagy elmenekülünk a saját magunk által létrehozott világba?

Örök tél (2018)

„Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át. Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék? (Zsoltárok 55, 6-7.)

A dunántúli Szekcső munkaképes női lakosait a megszálló szovjet katonák azzal az okkal viszik el, hogy három hétig kukoricát kell törniük. Amikor Irén (Gera Marina), a férjét a frontról hazaváró asszony elhagyja a szüleit és gyerekeit, nem sejti, hogy három hét helyett évekig lesz távol a családjától: a szovjetek a falu asszonyait és lányait marhavagonra teszik és munkatáborba szállítják több ezer kilométerre, hogy szénbányában kényszermunkát végeztessenek velük. Irén kénytelen alkalmazkodni ahhoz a lágerhez, amelyben az emberi életet cigarettacsikkekben mérik, és ahol úgy tűnik, senki és semmi sem véd meg a haláltól. Mindezek ellenére nem veszíti el reménységét, és megpróbál ember maradni az ideológiától terhelt embertelenségben.

Az Örök tél a Magyarországról elhurcolt több százezer férfinek és nőnek, magyarnak, svábnak, cigánynak és más nemzetiségűnek állít emléket, akiket a győztes hatalmak beleegyezésével hurcoltak el málenkij robotra. Súlyos alkotás, történelmi dráma, amely történelmünk egyik legelhallgatatottabb időszakát hitelesen, elfogulatlanul mutatja be. A főszereplő Irén – ahogy más asszonyok is a faluban – katolikus sváb családban él, ahol a hit a mindennapok része, de az embertelen körülmények egzisztenciális próba elé állítják hitét, nemiségét, emberségét, és nem utolsósorban anyaságát. A láger személytelenségében, járványoktól terhelt barakkjaiban, a bánya teljesítménykényszerében Irén nem kívánt szerelemre talál, ami végül életben maradásának egyik legfontosabb feltételévé válik. A film végén válaszút elé érkezik: szerelmét kövesse, vagy megtartsa lányának tett ígéretét...

Házassági történet (2019)

„Ne adjátok azt, ami szent, a kutyáknak, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy lábukkal megtiporják azokat, majd ellenetek fordulva széttépjenek titeket.” (Máté 7, 6.)

Charlie (Adam Driver) tehetséges drámaíróként és színházi rendezőként él New Yorkban feleségével, Nicole-lal (Scarlett Johansson), és gyermekükkel, Henryvel. Házastársi kapcsolatuk minőségére mi sem lehet szebb bizonyíték, mint egymás értékeinek alapos, őszinte és megható összeírása – ezt a film elején fel is olvassák nekünk, nézőknek. Ám kiderül, kapcsolatuk zátonyra futott, a férjet és feleséget házassági tanácsadónál látjuk, és az összeírásokat egymással már nem osztják meg. Válnak, és e válásról mindketten azt gondolják, könnyedén, gyorsan túljuthatnak rajta. Ügyvédeket fogadnak, akik személyes karrierjük építésére, a másik fél lehetőleg teljes legyőzésére akarják felhasználni a sok szempontból nem egyértelműen tragikus és végzetes helyzetet. Mindeközben a házaspár megpróbál mindent megtenni azért, hogy fiuk a lehető legkisebb mértékben sem sérüljön ebben a furcsa küzdelemben, amely nem szokványos, „nyitott happy endinggel” ér véget.

A Házassági történet nagyon mély érzelmeket mutat be olykor erős, nyers nyelvezettel. Nem azt a kérdést feszegeti, hogy jó vagy rossz-e a válás, egyik mellett sem kardoskodik, nem moralizál vagy ítélkezik, egyszerűen csak: bemutat. Férjet és feleséget látunk, akik bár nem gondolták volna, de elképesztő energiát, időt és pénzt kénytelenek beleölni abba, hogyan váljanak el. Kapcsolatuk legnagyobb mélységében, ami valójában a legmagasabb csúcs, rájönnek, ezt az energiát házasságuk megjavítására is áldozhatták volna. A múltat közösen vallják be, négyszemközt, a jelenet rendkívüli erővel ábrázolja a házasságban átélhető érzelmek teljes skáláját a haragtól a megvetésen át az elfogadásig, a másik elvesztésétől való félelemig.

A film vége megmutatja, döntsünk helyesen vagy rosszul, a legnagyobb mélységek sem tehetik jogossá a szeretetlenséget. Ha képesek vagyunk állandóan harcolni saját igazunkért, nem tudnánk küzdeni magáért a kapcsolatért? Mindent megteszünk, hogy elrontott kapcsolataink megjavuljanak? Húsvétkor különösen is aktuális ezzel szembenéznünk...

Ments meg, Uram! (1995)

„Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is?” (Máté 18, 22.)

Helen Prejean (Susan Sarandon) apáca levelet kap egy halálra ítélt bűnözőtől. Matthew Poncelet (Sean Penn) hat esztendeje ül a börtönben, két tinédzser megerőszakolása és meggyilkolása miatt halálbüntetés vár rá. Matthew arra kéri a jó szándékú és elhivatott nővért, hogy legyen a lelki tanácsadója. Az egyik áldozat családjának hatalmas felháborodására Helen elhatározza, segít a magát ártatlannak valló férfinak, mindent elkövet, hogy megmentse Matthew kárhozatra ítélt lelkét, és kieszközölje számára a kegyelmet. Gyorsan kell cselekednie, mert az ítéletnap egyre csak közeledik...

Az igaz történeten alapuló filmet csak erős idegzetű felnőtteknek ajánljuk. A Ments meg, Uram! elképesztő erővel szembesít minket a bűn és bűnhődés, megbocsátás és kegyelem, ártatlanság és bűnösség kérdéseivel. Tényleg meg kell bocsátanunk? Tényleg létezik irgalom a kimondhatatlanul kegyetleneknek is? Jézus Krisztus értük is meghalt a kereszten? A megtérő jobb lator tényleg a mennybe kerül? Ha létezik bocsánat, miért nem tudunk megbocsátani? Egyáltalán, tisztában vagyunk azzal, pontosan mi a bocsánat és milyen lépései vannak? Helen Prejeannek konkrét válaszai vannak ezekre a kérdésekre, és bár sokakat meghökkent az elítélt melletti kiállásával, tudja, Isten a bűnt gyűlöli, de a bűnöst szereti. Elfogadjuk ezt az emberi történelemmel egyidős igazságot?

Csendszimfónia (1995)

„Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha. Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.” (Zsoltárok 30, 7; 12.)

Glenn Holland (Richard Dreyfuss), a tehetséges, ambiciózus zeneszerző olyan alkotást szeretne írni, amellyel beírja magát az egyetemes zenetörténelembe. A klasszikus zeneszerzőknek kijáró halhatatlanságra azonban még várnia kell, a mű megírása helyett hétköznapi problémákkal kell megküzdenie. Bár nem akarja, a megélhetés és a lakbér kifizetése miatt kénytelen zenét tanítani egy középiskolában. Munkája lassan kezd beérni, de magánéletében újra sötét felhők gyülekeznek a feje felett. Kisfiáról kiderül, hogy hallássérült, így soha nem hallhatja édesapja alkotásait. Glenn számára nem egyszerű elfogadni saját és fia sorsát, ám végül sikeresen megküzdi ezt a harcot.

A Csendszimfónia egyik központi témája az emberi élet megtervezésének esetlensége, és a naponkénti kereszthordozás. Glenn Holland számára tökéletes jövőt álmodott meg, amelyben a sikerért keményen meg kell küzdenie, de ez az út töretlen felemelkedést jelent majd elképzelése szerint. Mit teszünk, ha életünk során a legváratlanabb fordulatok átírják ezeket a terveket? Képesek vagyunk naponként felvenni saját keresztünket, hogy ezzel másokért éljünk? Vajon az a számunkra legjobb út, amit megálmodunk magunknak? A főszereplő nagyon rögös utat jár be, amelyben álmai, kapcsolatai, munkája és hivatása komoly próbák elé állnak. Glenn Holland végül megtapasztalja élete áldásait, rájön, sokkal többet nyert, mint amit valaha is elképzelt magának...