Felolvasással kezdődött a Kálvin Kiadó hétfő esti könyvbemutatója: az érdeklődők Szabó Magda Az Isten homlokán, valamint Lázár Ervin Foci című novelláit hallgathatták meg Galkó Balázs színművész tolmácsolásában. Az írott szöveg megszólaltatása, közösségi feldolgozása nem áll távol a kötet szerkesztőjétől sem. Bölcsföldi András református lelkész, végzettsége szerint egyszersmind középiskolai magyartanár elmondta: néhány évvel ezelőtt a Művészetek Völgyében mutatta be budapesti teológusokkal közös projektjét Isten a szekéren címmel. A közönség Sánta Ferenc azonos című elbeszélésének nyomán egy régi szekéren helyet foglalva 77 magyar novellát hallgathatott meg. Ezek egy része képezte az alapját a reformáció emlékévében megjelent Ideje van az olvasásnak című novellagyűjteménynek is.

Mire jutunk vele?
A történetek a reformáció kezdetéig nyúlnak vissza, megelevenednek bennük a kurucok és labancok küzdelmei, a protestáns fejedelmek, a református kollégiumi élet, de a huszadik századi egyházüldözés, valamint napjaink értékválsága is. Az eltérő korokban íródott és az elmúlt ötszáz év más-más korszakát feldolgozó művek – miközben egymásra is reflektálnak – a reformáció örökségét, annak szellemiségét is az olvasó elé tárják. „A szerzők többsége maga is református neveltetésben részesült, de a történetekben az Istennel való személyes találkozás lehetősége mindig felsejlik” – magyarázta a kötet szerkesztője. „A reformáció emlékévében nemcsak a múlt, és azzal együtt a régi dicsőség felidézése a feladatunk, hanem annak mérlegelése is, hová jutunk el ma az identitásunk alapját jelentő szellemi örökséggel” – hívta fel a figyelmet Bölcsföldi András.

Humoros és megrendítő
A prózai művek szerzői között 19–20. századi születésű nagy regényírók és a kisepikai műfajok mesterei is helyet kaptak. A kötetben Baksay Sándor református lelkész mellett Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Sánta Ferenc, Szabó Dezső, Ottlik Géza, Nádas Péter, Visky András, Jakab-Köves Gyopárka és Bartis Attila írásai szerepelnek. Hol nevetést, hol könnyeket csalogattak elő a hallgatóság soraiból a megszólaltatott részletek, a humor és a megrendülés azonban az egész kötetre jellemző. Ideje van az olvasásnak – a cím a Prédikátor könyvének 3. fejezetére utal, amely arról szól: mindennek rendelt ideje van. „Bár a felsorolásban az olvasás nem szerepel, e kötet címadásával szimbolikusan mégis bekapcsoltuk a felsorolásba ezt a tevékenységet is. A reformáció korának nagy felfedezése a könyv volt, és ennek a teológiai-kulturális forradalomnak köszönhetjük a Szentírás újrafelfedezését és kézbe adását is” – emlékeztetett a lelkipásztor.

Hol van Isten?
Míg a történelemkönyvek az ember által írt történelemről, a Szentírás elsősorban az üdvtörténet kibontakozásáról szól. A református lelkész szerint a történelem és az egyház viharai egyszersmind szabadulástörténetek, Isten megjelenésének idejei. „Több novella címében is szerepel Isten neve és jó néhány utal a valódi értékekre is, például a Krisztus bankója, a Fényűző élet vagy A vámos és az Úristen. Ezek a történetek segítenek újragondolni, mi számít igazán. Súlyos kérdést vet fel Eötvös Károly írása is, Az utolsó szó Istenhez, amely egy Balaton-parti református közösség halászainak tragikus halálát meséli el. Miért nem menti meg őket az Isten? A 21. századi embernek egyébként is nagy kérdése, hogy hol van Isten. Nehéz helyzetekben, személyes élettörténetekben, egy nemzet életében hol van az Isten? Az Isten-hiányban szenvedő ember istenkeresése jelenik meg ezekben a novellákban. Van, amelyiknek a főhőse választ kap a kérdésére, és van, amelyiké nem tud maga is válasz lenni. A labda című Kosztolányi-novellában gyerekek fociznak, és a labda begurul a templomba. A szakrális tér határát átlépi egy profán dolog, egy játék. Mi történik ezen a határvonalon? Lehet-e ebből gólhelyzet? A szent, mindenesetre, találkozik a profánnal, és ennek a kettőnek a találkozásából mindig születik valami. Ilyenkor beszélünk misszióról.”

Meghaladva megőrizni
De felvetődhet az a kérdés is: hol van az ember. Bölcsföldi András szerint a kötetben fellapozható történetek cselekvésre buzdítanak. De vajon mi lenne a dolgunk ma, ötszáz évvel a reformációt elindító tettek után? „Meghaladva megőrizni a múltat” – érkezik a válasz. „A reformátorok nem eltörölni akarták a régi értékeket, hanem megmenteni, továbbá meghaladni mindazt, ami nem állja ki az idő próbáját. Persze, ahogy egy szülőnek rosszul esik, amikor fellázad a gyermeke, és okosabbnak gondolja magát, úgy az egyházon belül is ijesztő, amikor reformok indulnak, vagy bármilyen bátor, szokatlanul jó dolog történik. Pedig valójában annak is örülünk, amikor a gyermek meghaladja a szüleit: többre, messzebbre jut, akár a nem várthoz jut el. Talán amit ma botránynak vélünk, arról egyszer kiderül, hogy jó. Ahogy a reformációról is kiderült, pedig elindítói saját korukban kiközösített, kiátkozott, mellőzött emberek voltak.”

Isten-történet
Minden irodalmi mű a „nagy történethez” kapcsolódik, annak a lenyomata: ez pedig nem más, mint Isten története az emberrel. De vajon miként éljünk ahhoz, hogy végül jó történet kerekedjen ki az életünkből? – kérdeztük a református lelkészt.
„Nem kell félni sem az élettől, sem a találkozásoktól. Lelkészként a legdöbbenetesebb találkozásaink a nem hívő emberekkel vannak. Egyikünk meg van győződve valamiről, a másik meg épp ellenkezőleg – mi történik ilyenkor? Elkeseredem vagy a saját képemre akarom formálni a másikat? Nagyon izgalmas, hogy mit kezdünk egymással. Mi van akkor, ha valakinek az életében ott van Isten? És mi van, ha a másik éppen a hiányt fogalmazza meg? Utóbbit többnyire úgy látjuk, hogy aki nem hisz, veszteséget él át, mert minket Isten meggazdagít, és aki pedig nem él ebben a gazdagságban, az nyilván szegény. De vannak történetek ebben a kötetben is, amelyek arról szólnak, hogy a nem hittel teli világban is valamilyen módon megjelenik az Isten. Izgalmas kérdés, hogy mi van azoknak az életével, akik látszólag nem hisznek, Isten mégis jelen van az életükben. Ahogy az is: mi van azokkal, akik viszont hisznek, de mintha Isten sem segítene rajtuk. Visky András leírja, hogy lelkész édesapja letartóztatását a kommunista Romániában csak úgy lehetett túlélni, ha a család nem fordult el Istentől vagy nem átkozta meg emiatt, hanem abban hitt, hogy ez része a nagy történetnek, és Isten ebből valami jót ki fog hozni. Még ha éveken át tartott is a várakozás, akkor is bíztak Istenben. Végül megerősödött család és közösség jött ki ebből a helyzetből. Ma is, ránk is igaz: ha találkozunk Istennel, a mi történetünk is Isten-történetté válhat.”

Ideje van az olvasásnak – ha szívesen fellapozná a Kálvin Kiadó új kötetét, látogasson el a Bibliás Könyvesboltba (1092 Budapest, Ráday utca 28)., ahol 2000 forintért megvásárolhatja a húsz novellát tartalmazó kötetet.

Jakus Ágnes

Képek: Füle Tamás