Igazat adsz-e Istennek abban, amit Krisztusról és kereszthaláláról mond?

Alapige: Róma 4,1-8. 23-25 Mit mondjunk tehát, mit ért el Ábrahám, a mi test szerint ősatyánk a saját erejéből? Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, de nem Isten előtt. De mit mond az Írás? „Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul." Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak. Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek az Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot. „Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik. Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt." (...) De az, hogy „beszámította neki igazságul", nem egyedül érte van megírva, hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat; aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.

Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus, királyok Királya és uraknak Ura vagy. Ez a mi életünk legbiztosabb fundamentuma. Köszönjük, hogy minden hatalom a kezedben van, minden hatalmat neked adott az Atya. Köszönjük, hogy te uralkodsz, amíg egyszer ellenségeid mind a te lábaid alá vettetnek. Köszönjük, hogy bennünket nem oda akarsz vetni, hanem magad mellé akarsz ültetni a trónra. Dicsőítünk és magasztalunk, hogy a te örökkévaló tervedet tökéletesen véghez fogod vinni. Köszönjük, hogy ebben a hitben napról napra erősítesz bennünket. Urunk, arra kérünk most, hogy csendesítsd el a szívünket. Csendesítsd el gondolatainkat. Segíts egy kicsit megállni, elcsendesedni ennek a mai napnak a futása után, és rád figyelni. Könyörülj meg rajtunk, hogy semmi akadálya ne legyen annak, hogy igazat adjunk neked ma este is, és elfogadjuk üzenetedet. Hallgass meg bennünket, és Szentlelked legyen a segítségünkre most is. Ámen.

Mondom a ma esti kérdésünket: Igazat adsz-e Istennek abban, amit Krisztusról és kereszthaláláról mond? A Biblia szíve nem az, amit az emberről mond — már erről volt szó —, hanem az, amit Jézus Krisztusról mond. Annak, amit Isten az Ő Szentlelke által a Bibliában Jézus Krisztusról mond, azzal adott nyomatékot mind a mai napig, hogy Isten, amit Krisztusról el akart mondani, elmondta először ígéretben — erről olvasunk az Ószövetségben —, utána beszámolnak az evangéliumok az ígéretek megtörténtéről. Majd jönnek az apostoli levelek, amelyekben a Szentlélek megismétli a Krisztus által végbevitt váltságnak minden elemét és lényegét. Ezt nagyon fontos megértenünk, hogy Isten három módon is gondoskodott arról, hogy az, amit Isten Jézus Krisztusról és az Ő váltsághaláláról eltervezett és amit el is végzett, azt a Szentírás minden ember számára megörökítse.

Hadd szóljak néhány szót arról, hogy tulajdonképpen mit is ígért Isten Krisztusról. Azt olvassuk mindjárt a Biblia első lapjain, hogy jönni fog „az aszszony magva", aki a kígyó fejére tapos. Nem véletlen ez a kifejezés, hogy az asszony magva, mert ez azt jelenti, hogy nem teremtett ember lesz az apa. Azt jelenti, amit ma így mondunk: Jézus Krisztus Szűz Máriától született, a Szentlélektől fogantatott. Jönni fog mint Isten Fia. Testben fog megérkezni — szól az ígéret Krisztusról, megjelölve a helyet, Betlehemet. Megjelölve, hogy milyen családból fog származni, hogy Dávid leszármazottja lesz. Megjelöli a Szentírás azt, hogy benne az Isten emberként jön, de nem lesz benne bűn. Azt is megtudjuk Isten előzetes ígéreteiből, hogy miért jön majd a Messiás, miért jön majd Krisztus.
Három dolgot világosan kijelent nekünk már az Ószövetség:
• Az egyik: azért jön Krisztus, a Messiás, a Megváltó, hogy betöltse helyettünk Isten törvényét.
• A második, amiért jönni fog majd a Messiás, hogy felvállalja, magára vállalja az ember bűneit. Mégpedig úgy, hogy Ő maga nem válik bűnössé. A bibliai nyelvet használva úgy mondjuk ezt, Isten neki tulajdonítja a mi bűneinket. Ő nem lesz bűnös, de Isten neki tulajdonítja a mi bűneinket. Ezek a kifejezések egyébként mind jogi fogalmak, hogy „helyettünk" jön, meg „tulajdoníttatás". Amikor a Biblia a mi megváltásunkról beszél, jogi fogalmakat használ. Ha valaki ezt nem érti, nem fogja megérteni a megváltás lényegét, a megváltás titkát sem. A neki tulajdonítás azt jelenti, hogy Isten úgy tekinti Jézust, mintha Ő követte volna el a mi bűneinket, s azok minden következményét magára vállalja. Vállalni fogja a korbácsot, az átszögezést, a kereszthalált, az átkot. — Ezt előre megmondta Isten.
• A harmadik dolog, ami miatt jönni fog a Megváltó, a Messiás az, hogy Isten a Krisztus tökéletes áldozatáért az Ő igaz és szent voltát nekünk tulajdonítsa. Nem leszünk szentek, de nekünk tulajdonítja Isten Krisztus szentségét, igazságát. Valami szent csere lesz a kereszt titka. Valami szent csere történik, mondja a Szentírás. Krisztus viszi bűneinket a keresztre helyettünk, Isten pedig Krisztus igazságát nekünk tulajdonítja.

Ezért olyan csodálatos a Barabbás története. Barabbás, a gazember, a gyilkos, a csirkefogó amnesztiát kap, szabad lesz. Krisztus pedig megy a keresztre. Ha Barabbás a keresztre nézett, láthatta, hogy most neki kellene ott lennie. Ez elképesztő isteni gondolat, ez a csere. Azt is tudjuk, hogy annak a jele, hogy ez a csere megtörtént, a feltámadás, Jézus harmadnapon feltámadt. Meghalt a mi bűneinkért, halálra adatott a mi bűneinkért, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért: Róma 4,25. Isten azonban nemcsak ígérte ezt. Most nincs lehetőség, hogy soroljam az igéket, amelyek precízen megfogalmazzák, amit Isten Krisztusról ígért. Erről beszéltek évszázadokon keresztül a próféták. Aztán eljött az idők teljessége és megindult a beteljesedés. Úgy, ahogy Isten mondta, szóról-szóra. Pontosan tudjuk, hogy hogyan történt és hol történt. Ismerjük, mert leírják az evangéliumok Jézus szenvedéstörténetét, a nagypéntek történetét, a temetés, a feltámadás napját. Minden úgy történt, ahogy Isten megígérte. Olvassuk el a keresztre feszítés történetét a Bibliából! Egyetlen mozzanat sincs az egész történetben, amit ne mondtak volna meg előre a próféták. Jézus egyetlen szót nem mond a kereszten, amit előre ne mondtak volna meg a próféták, hogy a Messiás mit fog mondani. Az én számomra a Krisztus Messiás voltának elképesztő megerősítése az, amit Krisztus mond a kereszten. Biztos, hogy szomjúhozott Krisztus a nagy vérveszteség nyomán. De Ő azért mondja: „szomjúhozom", mert meg volt írva, hogy a Messiás ezt mondja a kereszten. Amikor azt mondja: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" nem azért mondja csupán, mert elhagyta az Isten, hanem azért, mert világosan megírta Isten Lelke a próféták által, hogy a Messiás ezt fogja mondani a kereszten. Nem véletlen ez a szöveg. Jézus idézi a messiási zsoltárt (Zsolt 22,2). Mert csak az történhetett, amit Isten megmondott. Beteljesedett, amit Isten előre megmondott.

A kereszt és a feltámadás nem szép rege, nem megható, szomorú történet, ahogy sok ember gondolja és kezeli, amikor végigmennek az emberek a stációkon. Több felekezet is van, amelyik ezt gyakorolja. Ott sírnak, szomorkodnak Krisztus miatt. Szegény Jézust hogy megkínozták! — De testvérek, itt nem erről van szó. Arról van szó, hogy a kereszten az történt, az ment végbe, amit Isten előre megmondott és előre elvégzett a világ alapjainak felvettetése előtt. „Megöletett a Bárány a világ alapjainak felvettetése előtt" — mondja a Szentírás. Ezt a „szomorú" történetet hogyan nevezi a Biblia? Örömhír. A keresztről szóló beszéd örömhír a számunkra. Megtörtént, amit Isten megígért. Azt mondja Isten igéje, hogy amikor valaki olvassa és hallgatja mindezt Krisztusról, amit Isten megígért és beteljesített, akkor Isten hozzáteszi — most is —, hogy mindez érted és helyetted is történt. Mindez veled is történt ott. Érted és veled, mindez rád is érvényes. Ezért mondja maga Jézus: aki hisz Őbenne, hogy úgy tette, ahogy tette, az történt, ami történt, az nem fog elveszni, hanem örök élete lesz. (Jn 3,16) A kérdés az, hogy te igazat adtál-e már annak, amit Isten Krisztusról és az Ő elvégzett váltságáról mondott? Elmondtad-e már: hiszem, mert ez így van megírva. Én ennek igazat adok. — Ez a ma esti kérdés. Hiszed-e, hogy ez rád is vonatkozik, ez helyetted és érted is történt, veled is történt. Hiszed-e, hogy amikor betöltötte a törvényt, akkor teérted, tehelyetted töltötte be. Amikor odaadta életét a keresztre, akkor a te bűneidért adta oda, ő bűnhődött meg helyetted. Nem ezután fog megbűnhődni, hanem ott megbűnhődött. Az Ő igazságát pedig Isten neked tulajdonította. Hiszed ezt? Elhitted, amit mond a Biblia erről? Vagy még mindig azon gondolkozol, hogy mit kezdj ezzel az igazsággal? Vagy arra az álláspontra helyezkedsz, hogy ez nem ilyen egyszerű, nem is biztos, hogy ez így történt?

Azzal szembesülnie kell mindenkinek, hogy ha valaki igazat ad Istennek abban, amit mond nekünk Krisztus szenvedéséről, hogy helyettünk betöltötte a törvényt, meg hogy feltámadott a mi megigazulásunkra, akkor az mély megtérésre és bűnbánatra indul. Aki még nem indult mély bűnbánatra közülünk, és nem indult igaz megtérésre, igaz elfordulásra a bűntől és odafordulásra Istenhez, az még nem adott igazat annak, ami ott történt. Nekünk nem azért kell megtérnünk, hogy Isten nekünk megbocsásson. Mert ha ez így lenne, akkor a megtérésünkért cserében kapnánk a bűnbocsánatot. A bűnbocsánatot ingyen kapjuk. A bűnbocsánat megtörtént. Erre én csak válaszolni tudok, nem kiharcolni. Uram, sajnálom és szégyellem. Uram, mennyi szenvedést okoztam neked. Dicsőítelek téged, hogy ott, akkor eltörölted az én bűneimet, és te arról nem fog többé megemlékezni.

Azért komoly kérdés ez, hogy kinek adsz igazat. Ha igazat adsz Istennek abban, amit mondott, amit a Római levélből fel is olvastam, hogy Ő meghalt a mi bűneinkért és feltámadott a mi megigazulásunkért, akkor neked békességed van. Bizonyosságod van a bűneid teljes bocsánata felől. Van ilyen békességed? Nincs? Hidd már el! Adj már igazat Istennek, hogy megtörtént, ami megtörtént! Dicsőség az Úrnak, hogy az én bűneimet a tenger mélyére vetette, és odaszegeztetett az ellenem szóló minden vádirat a Krisztus keresztjére — hiszen ezt mondja a Biblia. Vagy odaszegeztetett, vagy nem. Ha odaszegeztetett, akkor erről nem lesz megemlékezés többet. Akkor tiéd a bűnbocsánat. Ha te igazat adsz Istennek abban, amit Krisztusról és az Ő kereszthaláláról mond, akkor elkezdődik egy csodálatos szerelem. Elkezded szeretni Krisztust mindenekfelett. Akkor az történik, ami akkor fordul elő, ha valakit nagyon szeretünk: elkezdünk a kedvében járni. Ha igazán szeretem a menyasszonyomat, a feleségemet, akkor mindent elkövetek, hogy a kedvében járjak, nem akarom megszomorítani. Ha te igazat adsz Istennek abban, amit Krisztusról mond és az Ő irántad való szeretetéről, áldozatáról, akkor te nem akarod Őt megbántani. Akkor máshogy fogsz élni. Ha igazat adsz annak, amit Isten Krisztusról mond, akkor nem leszel az Isten felé követelőző, lázadozó. Mert akármilyen nyomorúságban vagy, tudod, hogy nem azt kapod, amit érdemelnél, mert azt Krisztus kapta. — Ahogy énekeltük. Énekeljük mi nagy bőszen. Belegondolunk? Hisszük is, amit énekelünk? Igazat adsz annak, amit Isten Krisztusról mond, hogy Ő téged igaznak nyilvánít?

Elgondoltam, hogy ha majd egyszer az Úr hazavisz és bemegyek a mennybe, akkor azt mondja az egyik angyal: Uram, ezt a képmutató, hóhányó papot hogy engedhették ide be? Hogy jöhetett ide be? S az Úr azt fogja mondani neki: kiről beszélsz? Itt egy igaz ember áll. Olyan igaz, mint Krisztus. Hiszed ezt, hogy egyszer ha te is oda kerülsz, azt mondják az angyalok: itt van egy ember, olyan, mint Krisztus? Hát ez a megigazulás. Ma este ez a kérdés: hiszed-e ezt? Ez nagyon nagy kérdése ennek a hétnek is. Ha hiszed, akkor örömmel fogod Őt szolgálni és dicsőíteni. Ha hiszed, akkor még eszed sarkában sem fordul meg: jaj, csak ki ne essek a kegyelemből. Sok ember küszködik ezzel, hogy jaj, csak ki ne essek a kegyelemből, hiszen megint elbuktam. Sokszor még egymás is azzal fenyegetik keresztyén emberek: vigyázz, mert kiesel a kegyelemből, ha ezt meg azt teszed. Mintha a magam erejével én küszködtem volna be magamat. A kegyelembe az Úr fogadott be minket, ezért abból nem lehet kiesni. Még az hiányzik, hogy a kezünkben legyen az üdvösség! Pedig ezt sokan így gondolják. No, van is következménye az ilyen logikának, úgy nevezik, hogy kegyességi stressz. Igazat adsz Istennek abban, amit Krisztusról mond, a kereszthaláláról, a csodálatos cseréről, a megigazulásodról? Meghalt és feltámadott. Ez így van, ahogy mondja, erősíti Szentlelke által, és azt akarja, hogy igazat adj végre. Ha eddig nem adtál volna igazat, adj igazat Istennek, és örömmel menj innen haza. Örvendezz abban, amit Isten neked a Krisztusban való új életben kínál, és legyél boldog ebben a hitedben, mert nem fogsz megszégyenülni.

Imádkozzunk! Köszönjük, mennyei Édesatyánk, amit Krisztusról mondtál, és amit Benne és Általa tettél érettünk. Dicsőítünk, magasztalunk, Jézus Krisztus, aki jöttél, aki vállaltad a testté lételt, ennek a bűnös, nyomorult világnak minden nyomorúságát. Aki átélted helyettünk és érettünk a pokol minden mélységét, a bűnnek rettenetes átkát. Aki vállaltad, hogy átokká leszel értünk a kereszten. Magasztalunk, aki miután elvégezted a váltságot, diadalmasan, győztesen feltámadtál, mert lehetetlen volt, hogy a halál téged fogva tartson. Feltámadtál a mi megigazulásunkért, azért, hogy ezt hitben elfogadva innen mindnyájan megigazult emberként mehessünk haza. Köszönjük, hogy biztatsz bennünket erre a bátor, merész hitre. Segíts, hogy amit te elvégeztél, amit te olyan egyszerűvé tettél, hogy csak hittel kell elfogadnunk, ne komplikáljuk túl. Segíts, hogy ne tegyünk semmit hozzá. Hadd legyünk a hit emberei. Kérünk, hogy ennek az estének is az üzenetét vidd tovább a szívünkben, gondolatainkban, lelkünkben, és áldjál meg bennünket ezen a mai estén is, családi körünkben is, szent nevedért. Ámen.

Sípos Ete Álmos igehirdetése 2011-ben hangzott el Pasaréten.