Itthon január 28-án, szombaton előkészítő konferenciát tartanak Budapesten, hogy a gyülekezetek, közösségek minél alaposabban felkészülhessenek az imanap magyarországi megünneplésére. A regisztráció már lezárult, ugyanis a MEÖT székház termében minden hely gazdára talált. Szederkényi Kornélia, a világimanapi munkacsoport magyarországi vezetője, a MEÖT női bizottságának munkatársa azt mondta: történelmet írnak, mert telt ház lesz az előkészítő konferencián, a jelentkezéseket már lezárták. A konferencián a résztvevők praktikus tanácsokat, információkat, háttérismereteket kaphatnak, amelyek segítenek megérteni az „Igazságtalanul bánok én veled?” címet viselő liturgia üzenetét. Ennek alapján fogják az asszonyok a márciusi alkalmakat megszervezni saját gyülekezeteikben.

Idén Máté evangéliuma 20. részének 1–15. verse alapján a gazdasági igazságosság kérdése kerül a fókuszba. Szederkényi Kornélia elmondta, hogy a világimanap egyik fontos célja minden esztendőben közelebb hozni a bemutatkozó ország kultúráját a világ népeihez. Ezt fejezi ki a globális felekezetközi mozgalom mottója is: „informáltan imádkozni, imádságban cselekedni”.
– Idén egy filippinó asszony, Bánfi-Sales Ann lesz a budapesti előkészítő konferencia háziasszonya. Ann négy éve él családjával egy Nógrád megyei településen, ahol vendéglátóhelyet is üzemeltetnek. Éttermük, a Malom Udvar jóvoltából a Fülöp-szigeteki gasztronómiai csodákba is belekóstolhatnak a januári konferencia résztvevői.

A világimanapi liturgia előkészítése több évig tartott. Amikor hozzáfogtak megírásához a Fülöp-szigeteki asszonyok, még alig ocsúdtak fel a Haiyan tájfun okozta természeti katasztrófából. A hatalmas pusztítás után hosszú és lassú folyamat a talpra állás az egyébként is nehéz körülmények között élő lakosság számára. Ezt a társadalmi lelkiállapotot igyekezett megragadni a bibliai kérdés: „Igazságtalanul bánok én veled?” És ezt a kérdést szimbolizálja a borítókép – a fél szemét eltakaró, mérleget a kezében tartó Justitia alakjával a középpontban.

A világimanap történetéről
A világimanap története egészen a gyarmatosítások időszakáig nyúlik vissza. 1812-ben a Bostoni Asszonyok Missziós Társaságához tartozó, baptista Mary Webb a Misszionárius Magazinban közleményt jelentetett meg, amelyben azt kérte, hogy lépjenek vele levél útján kapcsolatba más missziói társaságok, illetve tartsanak havonta közös imádságot. Mary két év elteltével már 47 közösséggel levelezett, 1818-ra pedig megduplázta ezt a számot. 1861-ben és az azt követő években a nők számos testületet alapítottak bel- és külföldi missziói célokra, hogy ezeken keresztül is közvetlenül dolgozhassanak a nőkkel és a nőkért, a gyermekekért. Az imádság központi jelentőségének a hangsúlyozása évenkénti imanapok és imahetek kialakulásához vezetett. 1887-ben az amerikai református asszonyok a belföldi missziókért szóló imanapra hívtak fel, a metodista asszonyok pedig a külföldi missziókért szóló imahétre hívogattak. 1895-ben Kanadában az anglikán asszonyok kezdtek el missziói imanapot tartani, elvetve ezzel a későbbi világimanap magvait. A keresztyén egység víziója a nők számára nélkülözhetetlen volt missziói feladataik ellátáshoz. 1912-ben a Külföldi Missziók Női Testülete a külföldi missziókért szóló egyesített imanap megtartására hívott fel. Az 1927 elején kiadott felhívásban már Világimanap a Missziókért megnevezés szerepelt. 1928-ban rövidítették le az alkalom címét Világimanapra (World Day of Prayer). A világháborúk még inkább felerősítették az igényt az imákra és a tapasztalatcserére.

Szederkényi Kornéliától azt is megtudtuk, hogy a világimanapot szervező nemzetközi bizottság (WDPIC) idén Brazíliában tarja ülését, ahol Magyarország is benyújtja pályázatát, hogy a következő évek valamelyikén elnyerje a világimanap rendezési jogát.