„Ezerszer is igen!” – ez az idei házasság hete rendezvénysorozat mottója. A templomban kimondott nagy igen után azonban többször is megtapasztalhatjuk, hogy idővel a nem is egyre gyakrabban kerül elő a házasságunkban, és ez a páros kiégés veszélyével is fenyeget minket. De milyen okok vezetnek el idáig? – adódik a kérdés. A 2019-es házasság hetének arcai, Gorove László és Gorove Kriszta párkapcsolati szakértők online megtartott idei előadásában ezt a kérdéskört járták körül, egyúttal „menekülési útvonalat” is kínálva a pároknak. Az alábbiakban az előadásuk főbb gondolatait foglaljuk össze.

Előadásukat egy igencsak szúrós kaktusz és egy szív alakú lufi találkozásának a képével indították. „Első ránézésre a lufinak nem sok esélye van a kaktusszal szemben, ki fog pukkadni. A kaktusz a nem, a lufi az igen. Mi mégis arról beszélünk most, hogyan lehetséges a lufi túlélése” – fogalmazta meg az alapgondolatot Gorove László. Gorove Kriszta ehhez hozzátette: ezt a képet nem szabad úgy értelmeznünk, hogy a házasságban az egyik fél a kaktusz és a másik a lufi, mert ez a felállás gyakran felcserélődik a felek között. A valódi cél az, hogy a „kaktusz kivirágozzék”, és az újabb és újabb kihívásokból újabb és újabb igenek fakadjanak. A kaktusz virága ugyanis már nem pukkasztja ki a lufit a találkozáskor, hanem megvédi azt a tüskéktől.

Mire mondtunk igent?
A házasságok a nagybetűs IGEN kimondásával kezdődnek, és ez az igen felekezettől függetlenül életre szóló igent jelent. Azt, hogy mindenestül átadom magam a házastársamnak, és egyúttal elfogadom a másikat olyannak, amilyen. A keresztyén házasságfogalom ezt a fogadalmat az ember életének minden – személyes, társadalmi és szakrális – területére kiható változásként értékeli. A szabad akarat fontos ebben a döntésben, ezért történik az igen kimondása tanúk előtt. A keresztyén házasság életre szóló, felbonthatatlan kapcsolat, emiatt fontos az ezt megelőző jegyesoktatás, hogy a jegyben járók tudják, mire vállalkoznak. Az életre szóló hűség és szeretet gondolata a polgári házasság szertartásának szövegében is jelen van, az erre irányuló igény tehát általános a házasságkötéskor. A házasságban arra is igent mondtunk, hogy egymást boldogítva éljünk együtt. Ez azonban magától nem marad így hosszú távon is.

A kapcsolat elején meglévő rózsaszín szemüveg miatt elképzelhetetlennek tartjuk, hogy majd nemet is fogunk mondani a másiknak, hogy valami változni fog. Csak a szépet és a jót látjuk meg, tervezni pedig elfelejtünk. Sokszor nincs is hosszú távú elképzelésünk a hétköznapokról, nincsenek közös céljaink. Ez az első problémaforrás. Pedig fel kell tennünk a kérdést, hogyan képzeljük el magunkat 5, 10, 15 év múlva – és nem csak a házasságkötés előtt: akár 40 év házasság után is tudnunk kell az aktuális céljainkról, elképzeléseinkről beszélgetni egymással. Szintén problémaforrás, hogy mindannyian berögzült viselkedési formákat hozunk magunkkal a kapcsolatba. A házasságról alkotott képünket is a családi mintáinknak köszönhetjük, vészhelyzetben pedig mindig ezekhez nyúlunk vissza. Reflexszerűen jönnek elő, akkor is, ha nem akarjuk.

Az együttélésnek következményei vannak, és ezekre nem lehet felkészülni, ez is problémaforrás lehet. Ennek kitűnő példája az a konfliktus, ki hová rakhatja a fürdőszobában a fogkeféjét, törülközőjét, sminkkészletét. Ezért gyakran újra és újra feltesszük magunknak a kérdést: erre mondtunk igent, vagy ez megint egy újabb nemnek a csírája? A férfi és a női gondolkodás különbségei a negyedik problémaforrás. „Bár nincs tipikus nő és tipikus férfi, mégis sokszor fordul elő, hogy mi, férfiak elintézendő és elintézett feladatokban gondolkodunk. Az udvarlási szakaszban még elintézendő a figyelmesség, házasságkötés után viszont elvégzett feladat, és ez nem jó így” – magyarázta Gorove László. „Ebből is ki lehet lábalni, például Lacitól manapság több virágot kapok, mint régebben” – mutatott rá Kriszta.

Az ötödik problémaforrás az, hogy változunk. Ha az ember dolgozik a házasságán, akkor ez pozitív változássá lesz, ugyanakkor sok változás nem errefelé mozdít minket. Ilyen például, amikor a minket kísértő múltunk ránk nehezedik, és ezáltal a kapcsolatunkra is. Vagy az elfejlődés a másiktól: amikor közösségünknek, pszichológusunknak vagy önismeretünk fejlődésének köszönhetően más irányokba indulunk el változásaink során. Ez utóbbi önmagában nem mindig baj, ha odafigyelünk arra, hogy a másik hol van és merre tart. „Próbáld őt magaddal vinni, ha fejlődsz!” – tanácsolta Kriszta. Komoly változást hoznak életünkbe a nem tervezett események, előre nem látható tragédiák, a másik számára terhessé váló hobbijaink és szenvedélyeink, vagy akár a természetes jelenségnek számító fejlődési és életkori krízisek. Míg az igenek arról szólnak, hogy boldoggá akarlak tenni, a nemek arról, hogy én akarok boldog lenni, azaz megjelenik az önzés.



A nemtől a páros kiégésig
A nemek a mindennapok apróságaiban, anyagi kérdésekben, a gyereknevelésben, konfliktusainkban, munkamegosztásunkban és a szexuális életünkben is megjelenhetnek. „A szexszel a legnagyobb gond az, ha nincs” – mondta László, hozzátéve: tapasztalataik alapján a fiatal házasokban eleinte sokszor fel sem merül, hogy idővel ez a terület sem fog úgy működni, ahogy a kezdetekkor. Az ide vezető okok ismerete is igen fontos. A nemekhez általában a következő okok vezetnek el minket: a stressz, az időhiány, az unalom, az egyhangúság, a kommunikáció hiánya, a lustaság, a kényelem, a közömbösség, az önzés, a gőg, a büszkeség és a kisebbrendűség érzése.

A nemek következtében elkezdünk egymásra mutogatni, hibáztatni a másikat. De ennek a megjelenése előnnyé is lehet, hiszen idejében jelzi a rossz irányt házasságunk számára. A valódi kérdés az, hogy ilyenkor meg tudunk-e fordulni, és a hangsúlyt ismét a nagy IGEN-re és az igenekre tenni. „Tudjátok-e, hogy ti hol mondtatok nemet egymásnak? Észrevetted-e, hogy sokszor mondtad a párodnak: nem érek rá, nem akarom? Lehet, hogy te nem tudod, mikor tettél ilyet, de a párod biztosan meg tudja mondani” – hívta fel a figyelmünket Kriszta. A túl sok nem egy idő után a páros kiégéshez vezethet.

A páros kiégés (couple burnout) fogalma Ayala Malach Pines izraeli pszichológus nevéhez köthető. Az erről szóló könyve sajnos magyar nyelven még nem jelent meg, de Gorovéék előadása szépen összefoglalta a lényegét: az életről alkotott elképzelés és a valóság nehézségei közötti szakadék miatt nemcsak az egyén, de a párkapcsolat is kiéghet. Amikor megváltozik az életünk és megjelennek a nehézségek, de én megoldások keresése helyett a másikat vádolom, akkor fokozatosan elhomályosodik az intimitás és a szerelem. Fontos, hogy észrevegyük ezt, mielőtt töréshez vezet! Ilyenkor ki kell mondanunk: „Ezt már NEM tudom elviselni.”

Pines könyve összefoglalja azokat a konkrét hibákat is, amelyek a páros kiégéshez vezethetnek. Ezek: a kettesben töltött idő hiánya, a hallgatás, a tiszteletlenség, egymás elhanyagolása, a „törpésítés” (amikor mindig nekem van igazam), a szexnek a jutalom és büntetés eszközévé silányulása, a mulasztás, a szeretetnyelvek mellőzése, a dicséret és a csodálat hiánya, és az értékrend félrecsúszása (amikor nem az van a fókuszban, aminek kellene, hanem például a hobbink). Kriszta elmesélte ennek kapcsán, hogy 88 éves édesanyja szerint a jó házasságának az a titka, hogy mindig tisztelték egymást férjével. „A jótett elmulasztásával is lehet vétkezni. Ha jót tehetsz, tedd meg a másikkal és ne azon töprengj, hogy ő tegnap mit csinált vagy mit nem csinált! Csak tedd a jót!”



Újra és újra igent mondani
Szerencsére a megmenekülés útján sem vagyunk teljesen eszköztelenek. Az egyik eszközünk az igenekhez való visszatérésre a testi érintés. Ne csak a szexre gondoljunk ennek kapcsán, mert ide tartozik még a párunk szemébe nézés, egymás kezének a megfogása, az ölelkezések vagy akár a simítások. Ezek növelik a kötődéshormonok szintjét, csökkentik a stresszt, és közben nem magunkra figyelünk. Ha a másik szemébe mosolyogsz, az csodát képes tenni – vallják Gorovéék. A korábban megoldott helyzetek és közösen átélt események felidézése is segíthet. Ezek egyrészt ötleteket, másrészt reményt, harmadrészt örömöt adhatnak. De a régi emlékek felidézése csak akkor működik, ha van mit felidézni, ezért fontos a közös időtöltés kettesben, gyerek nélkül.

Mivel a kiégett ember értéktelennek érzi magát, ezért a csodálat és a dicséret kifejezése is segít. Mutassuk ki hálánkat és szerelmünket apróbb üzenetek, SMS-ek, kedvességek formájában! Persze, ezt nem kell túlzásba vinni. A sok szerelmes SMS például terhes tud lenni akkor, amikor párunk éppen valami mással foglalkozna, de erről is lehet és kell is a másikkal beszélni. A boldog párok mindenről tudnak egymással beszélgetni. Szintén fontos eszköz házastársunk tehermentesítése, segítése. Vegyünk át feladatokat a párunktól, nézzük el hibáit, örüljük sikereinek, biztassuk és lelkesítsük! Gondoljuk át mindennap, miben segíthetnénk a másiknak, és ettől már sokkal jobb lesz a házasságunk!

Emellett próbáljunk ki valami újat is a párunkkal! A kiégés ellentéte a növekedés és a változatosság, ez segít megszabadulni a rossz szokásoktól, és ez hoz megújulást a házasság minden területén. Ehhez fantázia és bátorság is kell, de ha nyitott szemmel és füllel járunk a világban, akkor másoktól is eltanulhatunk ezt-azt. Fogadjuk el mások tanácsait, ötleteit, maradjunk nyitottak az újdonságokra! Mindez rengeteg időt és energiát igényel részünkről, de ez a befektetés hosszú távon megtérül. Hiszen amíg növekszünk a szerelemben, addig a kiégés nem jelent fenyegetést, addig képesek leszünk újra és újra igent mondani a másikra, és addig nem állhatnak tüskék egymás megölelésének az útjába.


Képek: házasság hete