Néhány napja heves vita robbant ki egy állítólagos mesekönyv kapcsán. Akik közreadták, úgymond, érzékenyítő céllal írtak meséket, hogy a fogékony gyermekeket (meg talán a szüleiket is) korunk veszedelmes ideológiájára neveljék, mely szerint a nemi identitás pusztán társadalmi hagyomány és közmegegyezés tárgyává tehető, és mint ilyen, szabadon választható, változtatható. Nem kell felette megrémülnünk, csak tudnunk kell, hogy az efféle érzékenyítésnek van rendes neve is: indoktrináció. És mi itt, túlélő alattvalói egy egykori birodalomnak, tapasztalatból tudjuk, mit jelent, ha a normalitást kiáltják ki véteknek, majd hatalommal fognak hozzá, hogy átneveljék a bűnös és vonakodó társadalmat.

De én most egy másik könyvről akarok szólni. Egy csodálatos könyvről, amit egy iskolai közösség tagjai állítottak össze. A Lónyay Utcai Református Gimnázium tanárai és diákjai a koronavírus-járvány első hulláma idején, még tavasszal ugyanúgy, mint mindenki más, átélték a betegség veszedelmét, a karantént, a kényszerű távolságtartást, a távtanulást és sok más nehézséget. És mégsem ugyanúgy élték át. Ebben a könyvben ugyanis nemcsak naplók és feljegyzések olvashatók ebből az időszakból, hanem imádságok is. Igen, a diákok imádsága is. Napok óta olvasom őket, és újra tanulok imádkozni, egyszerűen, tisztán, őszintén, bátran, mély hittel. Jézus azt mondta, hogy a gyermekeké az Isten országa. És ezt most jobban értem, mint valaha. Ajánlom e könyvet mindenkinek, és benne az imádságokat, melyekben a gyermekek imádkoznak, igazán és szabadon. Nem a világot akarják felforgatni, hanem annak szép és igaz valóságát remélik visszatérni. Íme, az egyik:    

„Istenem! Én most mindenkiért imádkozom, mert ez a vírus mindenkit érint, és igazából Te tudsz ellene tenni. Főleg azoknak segíts, akik betegek vagy idősek, mert ők sajnos veszélyben vannak, és a politikusoknak is segíts, akiknek döntéseket kell hozniuk. És az orvosoknak, akik ez ellen a betegség ellen küzdenek, adj erőt és ihletet a harchoz. Kérlek, abban is segíts, hogy otthon tudjunk maradni, ne menjünk ki focizni, bringázni, sétálni, hogy ne fertőzzük idősebb szeretteinket. Hálát adok azért, mert a nehezebb időkben (például most) van otthonom, telefonom, könyvem, hogy nem fázom, nem éhezem, és nem unatkozom. Annyit kérnék most, hogy mindenkinek adj erőt ebben a nehéz időben!  És mivel ebben a hónapban is húztunk osztályt, akikért imádkozunk, kérlek, Istenem, segíts a 10.A osztálynak abban, hogy legyen kitartásuk, erejük ehhez a más tanulási folyamathoz! Adj erőt abban is nekik, hogy ne telefonozzanak, hanem tanuljanak! Adj erőt rávenni magukat a tanulásra! Ámen.”

Elhangzott a Kossuth Rádió Lélektől lélekig című műsorában 2020 októberében.

Kép: Vargosz/ reformatus.hu

Kapcsolódó cikkünk:

Minden gyereknek joga van imádkozni
Imatakaró – ezzel a címmel jelent meg a Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium új kiadványa, amely a 2020 tavaszi digitális oktatás idején született imádságokból, jegyzetekből, közösségi megmozdulások emlékeiből válogat.