Egy hollandiai református újságnál dolgozik, mit lehet tudni erről a lapról?

A Reformatorisch Dagblad nevű református napilapnál dolgozom. Ez független újság, amely ötvenezer emberhez szól. Hollandia kis ország (nevet). Sokféle gyülekezet van Hollandiában, mi valamennyitől függetlenek vagyunk, saját képet alakítunk ki – de az olvasóink többsége református.

Mit jelent ez a függetlenség?

A függetlenség pénzügyi és szerkesztésbeli függetlenséget jelent. Mi nem egyházi magazin vagyunk. Nem megyünk lelkészekhez, egyházi dolgozókhoz egyeztetni, hogy miről szóljon az újság. Vannak persze Hollandiában olyan egyházi médiumok, amelyek kifejezetten hangjai az adott egyháznak. Minden pártnak, társadalmi csoportnak is van újsága. A mi specialitásunk az, hogy keresztyén, református lapot szerkesztünk.

Milyen formában működik az újság?

Ez papíralapú újság, de van online kiadásunk is. Az egész pénzügyi alapját a nyomtatott formátum adja, az előfizetőkkel, a reklámokkal, hirdetésekkel. Ha nem lennének az előfizetések és az eladások, akkor az online verzió is megszűnne, mert nem lenne bevétel.

Mi az oka annak, hogy Magyarországra utaztál?

Az ittlétem egyik oka az, hogy növekszik a feszültség Nyugat- és Kelet-Európa között. Fontos számomra az október 2-i kvótanépszavazás is. Úgy tűnik, ez a referendum csak provokáció Brüsszel és az egész Európai Unió felé. Ezzel Budapest – a magyar kormány – azt akarja mondani, „igen, részei vagyunk az uniónak, de azért mi még mindig a saját elveink és szabályaink szerint élünk".

Szegedre, Kübekházára és a déli határhoz is elmentem, mert a bevándorlás kérdése a Magyarországnak ezen a részén élőket testközelből érinti. Találkoztam Budapesten is olyanokkal, akik dolgoznak menekültekkel – jártam például a református menekültmissziónál.

Hollandiából látszik, hogy a Magyarországi Református Egyháznak mi a véleménye a menekültválságról?

Olvastam olyan cikket, amelyben Szabó István püspök azt mondta, ő nem is szeretné megmondani, hogy az emberek igennel vagy nemmel szavazzanak egy népszavazáson, mert szerinte az egyháznak ez nem feladata. A hívőket hitük és legjobb belátásuk szerinti döntésre buzdítják.

Arról is hallottam, hogy a második világháború óta az egyházhoz tartozók a szélsőjobbtól a szélsőbalig mindenféle irányultságúak; vannak, akik a Jobbikra, vannak, akik a szocialistákra szavaznak, így nehéz lehet kialakítani olyan hangot, amely az egyház hangja.

Ugyanezt hallottam a zsidó közösségekről, hogy a főrabbi például igennel fog szavazni, de van olyan rabbi, aki nemmel. Megoszlanak a vélemények.

Én – mint református ember – nagyon el tudom fogadni, hogy legyen szabadsága az embereknek, hogy attól függetlenül, milyen egyházhoz tartoznak, szabad akaratuk lehessen még egy népszavazásnál is.

Mi a helyzet Hollandiában? Ott az egyház az elmúlt egy-két évben beszél-e a menekültekről? A gyülekezetek találkoznak-e menekültekkel? Van-e hivatalos álláspontja az egyháznak a kérdésben?

Tavaly volt menekülttábor Apeldoornban, ahol én élek. Itt nagyon sok egyház tett valamit a menekültekért. Én is részt vettem egy esten, amikor játszottunk a menekültekkel: sakkoztunk, monopolyztunk velük a templomban. Ez jó alkalom volt a közösség építésére.

Nem emlékszem, hogy bármelyik egyház is alakított volna ki álláspontont a menekültkérdésről. Az egyházak egyszerűen csak elfogadták, hogy a menekültek itt vannak közöttünk. Pontosan úgy tettek, ahogy az irgalmas samaritánus: cselekedtek. 

Ez tavaly történt. Mi a helyzet most?

Az említett befogadó tábor már nincs meg. Visszatérve az előző évre: tulajdonképpen az egyház személyes igényekre adott választ. Például folyamatosan tolmácsoltuk a vasárnapi istentiszteletünket, hogy értsék az ott jelenlévők. A Szíriából vagy Iránból származó menekülteknek megpróbáltuk lefordítani az igehirdetést, még akkor is, ha csak Google-fordítóval tudtuk ezt megtenni, de legalább volt valamilyen eszközünk erre. Annyira befogadók próbáltunk lenni, annyira vendégszeretők, amennyire csak lehetett. Azt szerettük volna, ha érzik, hogy ők is a hívők családjához tartoznak.

Keresztyén menekültekkel volt kapcsolatban?

Néhányan keresztyének voltak, néhányról pedig nem tudtuk biztosan. De nem gondoltuk, hogy ez fontos lenne. Ők jöttek, és úgy voltunk vele, hogy ha ők szeretnék hallani Isten dicsőítését, akkor szívesen látjuk őket. Hogyha szeretnétek átérezni ezt a befogadó keresztyén családi érzést, akkor gyertek, szívesen látunk benneteket! 

Amikor valaki befogadó táborban van, akkor az azt jelenti, hogy a nap 24 órájában, hét napból hetet a táborban van. Sokaknak jól jön, ha valamilyen okból elhagyhatják a tábort, ha beszélhetnek más emberekkel is. Ha a templom lehet az az ok, akkor miért ne?

Ön szerint van keresztyén válasz a menekültkrízise?

Ez nagyon jó kérdés, nehéz megválaszolni! Amit mi látunk Nyugat-Európában, az a már évtizedek óta létező migráció. Vannak egész városrészek, ahol külföldiek élnek. A nálunk lévő külföldiek nem a nyugati világból valók; nem Angliából, nem Németországból, nem is Magyarországról, hanem messziről, Afrikából, arab országokból vagy akár Ázsiából jöttek.

Ez nagy problémákat tud generálni. Az iszlámhívők nem automatikusan alkalmazkodnak a holland szabályokhoz, törvényekhez. Nekik megvan a saját szabályuk, a saría. Velük nem közös a történelmünk, és nincs meg a közös szégyenünk, amit például a holokauszt jelent, és nem élték át velünk a második világháborút sem. Ebből az következik, hogy ők nem értik meg az érzékenységünket a megkülönböztetésre és az antiszemitizmusra. 

Mi, keresztyének tudjuk, hogy a zsidó nép kiválasztott nép. Ez le van írva Bibliában is. A muszlimokban van egyfajta hajlam arra, hogy ők megkülönböztessék a zsidókat.

Volt a múltban bennünk egy álom, ami a multikulturalizmusról szólt. Mi azt gondoltuk, hogy minden kultúra gazdagítja a mi kultúránkat. De ez nagy csalódáshoz vezetett. Ugyanazok az emberek, akik korábban azt mondták, hogy a bevándorlók gazdagítani fognak bennünket, most azt mondják, meg kell védeni a gyerekeinket, a kultúránkat a fundamentalizmussal és a radikalizmussal szemben.

Mivel tömeges a migráció – ami nem keresztyének áttelepülését jelenti elsősorban –, az meg fogja változtatni a keresztény kultúrát. 

De nem azt mondom, hogy ne segítsünk a menekülteknek! Az irgalmas samaritánus sem kérdezte bajban lévő társától, hogy ugyanaz-e a kultúrájuk, hitük. Összegezve: túl nehéznek tartom ezt a kérdést arra, hogy egyszerűen megválaszolható legyen.

Hegedűs Márk
Képek: dehir.hu; Reformatorisch Dagblad