„Isten fölemelte a mutatóujját”

Ha enyhülnek a járványügyi korlátozások, akkor sem enyhülhet a felelősségérzetünk. A hatékony védekezés forgatókönyvéről és a várható jövőről Falus András immunológussal beszélgettünk.

Úgy tűnik, sikerült ellaposítani a járványgörbét, ami azért volt kulcskérdés, mert ha hirtelen nőtt volna meg a fertőzöttek száma, akkor a súlyos, kórházi kezelést igénylő esetek beláthatatlan mértékű terhet róttak volna az egészségügyi dolgozókra, csökkentve a jelenlegi és a későbbi megbetegedők gyógyulási esélyeit is. Jó hír, hogy az emberélet fontosabb, mint a gazdasági mutatók, ám mivel az eddigi védekezés elsősorban a távolságtartásra épült, mindez komoly gazdasági és munkaügyi következményekkel jár – amitől szintén emberéletek függnek. A járvány lélektani hatása ezért is összetett, a várható enyhítések pedig lélektani határhelyzetet teremthetnek. A híradások brutális helyzetjelentései és a saját valóságunkban tapasztalt nehézségek eltérő képet mutathatnak, ráadásul minden állampolgárt, családot és közösséget másként érint a krízishelyzet. Az információdömping ellenére felmerülhet a kérdés: vajon mi az, ami megkérdőjelezhetetlen a koronavírus-járványról alkotott képünkben, és mi az, amit felelősségünk szem előtt tartani a továbbiakban is? Kérdéseinkre Falus András immunológus, professor emeritus, akadémikus, az érdligeti református gyülekezet tagja válaszolt.

Miért olyan ártalmas a koronavírus?
Rendkívül komoly helyzetről van szó, nem pedig a megszokottnál valamivel fertőzőbb influenzáról, és végképp nem erős nátháról – hangsúlyozta az immunológus. Sokan úgy vélik, mivel az elhunytak szervezete az alapbetegségeik miatt adta föl a harcot, a koronavírus szerepét nem kell túlértékelni. Falus András szerint azonban éppen fordítva van: olyan betegségekbe halnak bele emberek idő előtt, amelyek nem feltétlen lennének halálos kimenetelűek számukra. Igazán veszélyessé a SARS-CoV-2-vírust két alaptulajdonsága teszi. „Minden vírus kiválasztja azt a pontot, amelyen keresztül be tud lépni az egészséges szervezetbe. A jelenlegi járványt okozó koronavírus veszélyességét az a sajátossága okozza, hogy a tüdősejtek hajszálereken keresztül történő oxigéncseréjéért felelős felszíni anyagához, az ún. ACE2 enzimhez mint receptorhoz kapcsolódva tud belépni a szervezetbe. Ez a vírus – hasonlóan a HIV-vírushoz és a Hepatitis C-vírushoz – RNS-vírus, ám ellentétben a másik kettővel, ennek még csak nem is kell DNS-sé visszaírnia magát, hogy sokszorozódni tudjon. Az egyszálú RNS nagyon gyorsan képes szintetizálni a saját RNS-párját, abból pedig gyorsan keletkeznek a reprodukciójához szükséges fehérjék, vagyis, rövid időn belül képes felszaporítani önmagát. Ez nem lenne baj, ha ártatlan vírus lenne – rengeteg ilyen vírus is van –, de nem az. Reményre ad okot ugyanakkor, hogy létrejöhet olyan, enyhébb hatású és kevésbé fertőző mutációja is, amely terjedése közben elnyomja ezt.”

Hogyan leszünk védettek?
A legjobb védekezés a SARS-CoV-2 ellen valószínűleg a védőoltás lesz – véli a szakember. „A védőoltással immunmemóriát alakítanak ki a szervezetben, ezért létre kell hozni a vírus nem fertőző, legyengített változatát egy megölt vagy felszíni részéből, vagy pedig – mivel már ismerjük a genomját, azaz az örökítőanyagát – laboratóriumban előállítani. A vírusfehérjéket meg lehet tervezni, Magyarországon is folyik ilyen munka, épp most szabadalmaztatunk egy ötletet ezzel kapcsolatban.” Ám mivel etnikumonként és egyénenként is jelentős különbségek vannak az emberi szervezetek között, ezért a védőoltást úgy próbálják előállítani, hogy az minél több ember immunválaszát képes legyen kiváltani, vagyis széles körben hasson – tette hozzá.

A védekezés másik hathatós eszköze az új kutatások mellett a más vírusok ellen már hatékonyan alkalmazott gyógyszerek bevetése lehet, illetve azoké a hatóanyagoké, amelyeket korábban fejlesztettek ki, ám nem bizonyultak hatékonynak más vírusok ellen. „A koronavírus elleni hathatós védekezésben eddig a két reményre okot adó gyógyszer nem vált be – az egyiket az ebola ellen sikertelenül, a másikat a malária ellen sikerrel alkalmazták–, ezért most abban reménykedhetünk, hátha találnak olyan már meglévő gyógyszert a kutatók, amelyik alkalmas lehet. Emellett hálózatkutatók próbálnak olyan algoritmust találni, amellyel meglévő hatóanyagok sikeres alkalmazását tárják fel. Ehhez a munkához a bostoni Harvard Egyetem professzora, Barabási Albert-László és csapata munkája nagyban hozzájárul. A harmadik tényező az immunrendszer általános erőssége, ebben a magyar népesség valamelyest előnyt élvez, hiszen kötelezően megkapta a TBC elleni BCG védőoltást.”

A világszerte folytatott vakcinakísérletek közül kettő már klinikai fázisban van, egészséges önkéntesek ugyanis vállalták, hogy beoltatják magukat a vírussal annak érdekében, hogy vizsgálni lehessen, mennyire hatékony az ellenszer. „Ez példátlan, hiszen korábban – jó okkal – a vakcinák és az új gyógyszerek tesztelése mindig rendkívül hosszan és szigorúan kontrollált módon történt, nehogy a mellékhatások maradandó károsodást okozzanak. De most annyira akut helyzet alakult ki, hogy oldottak a szigorításokon. Ez azonban nem veszélytelen. Nem tudjuk ugyanis, hogy még milyen mellékhatásai lehetnek magának a fertőzésnek, vagyis milyen szövődmények alakulhatnak ki egy fertőzésen átesett ember szervezetében mondjuk, öt év múlva. Ezért gond, hogy például Svédországban a nyájimmunitás gyors elérésére törekedtek. Az valóban a védettség kialakulásának egyik módja, ha a társadalom nagy része átesik a fertőzésen, de ennek felgyorsítása jelenleg kétes kimenetelű lehet, hiszen annyira ismeretlen ennek a vírusnak az esetleg elnyúló, késői hatása. Bár igazuk lenne, de sajnos már most rengeteg halottjuk van.”

Ki kell tartanunk, és jó okkal
Jó döntés volt, hogy a magyar kormány nem ezt az utat követte, de tudatosítanunk kell, hogy a védettség eléréséig – az ellenszer megtalálásáig vagy pedig az átoltottságig – nem zökkenhet vissza minden a régi kerékvágásba. A kijárási korlátozások enyhítésével nem lélegezhetünk fel, hiszen a járványgörbe valószínű ellaposítása csak az első lépés volt ezen a hosszú úton. A kormány célja az volt, hogy mire a járvány tetőzik, elegendő mennyiségű kórházi ágy álljon rendelkezésre. Falus András szerint azonban a drasztikus ágykiürítés legalább annyit ártott, mint használt. Mint mondja, ebben a kormány és a járványügyi hatóság nyugodtan követhette volna a járványhelyzet alakulását. „A regionális fertőzöttségi adatok alapján kivitelezett húzd meg, ereszd meg stratégia ebben jó módszer lett volna, más szempontból viszont nem elég önmagában, hiszen a védekezéshez jóval több feltételnek kell teljesülnie, méghozzá tudományos alapon és sürgősen” – fogalmazott. Az akadémikus öt másik szakemberrel együtt április 27-én juttatta el járványhelyzet kezelésére tett szaktudományos megalapozottságú ajánlását a döntéshozóknak, melyet ismeretterjesztő jellege miatt a Magyar Tudományos Akadémia honlapján is közzétettek.

A legfőbb javaslat, hogy amíg nem lesz elérhető védőoltás vagy hatékony gyógyszeres megelőzés, szelektív járványügyi intézkedésekre lenne szükség. Ez azt jelenti, hogy a társadalmat három fő csoportra osztanák: immunisakra, a betegségen még át nem esett fogékonyakra és veszélyeztetettekre. A védekezés elsősorban rájuk irányulna, míg az immunisak (igazolva, hogy már nincs vírus a szervezetükben) olyan hatósági jogosítványt kaphatnának, amely lehetővé tenné szabad mozgásukat, enyhítve ezzel a gazdasági károkat is. A magyar tudósok szerint ez a fajta védekezés költséghatékonyabb is lenne, mint a „húzd meg, ereszd meg” típusú, ami ráadásul nem elég hatékony a járvánnyal szemben. Hiába monitorozzák kéthetente az intézkedések hatásait, valójában csak három-négy hét alatt mutathatók ki az új megbetegedések.

„Az, hogy hány fertőzött van, attól függ, hányat mérnek. Ha egy negyvenfős osztályban csak három embert feleltetek, és mindegyik ötöst kap, nem lehet azt mondani, hogy mind a negyvenen ötöst érdemelnek” – mondja Falus András. Szerintük sokkal több olyan tesztet kellene végezni, amely magát a fertőzést mutatja ki (PCR), különösen a veszélyeztetettek – egészségügyi dolgozók, idősotthonok lakói, kórházba került betegek és hozzátartozóik – körében. „Ez a molekuláris tesztelő készülék ma már a legtöbb laborban rendelkezésre áll, a metódus annyira általános, mint a desztilláltvíz-készítés. Az eljárás lényege, hogy a vírusban található nukleinsav felsokszorozásával annyira megnöveli a vizsgálat érzékenységét, mintha nem szabad szemmel, hanem elektronmikroszkóppal néznénk rá. Ez olyan, mintha egyetlen lépéssel nem egy fűcsomót lépnénk át, hanem Kijevig jutnánk el. Ezzel az egyszerű módszerrel lehet diagnosztizálni a vírust, véradáskor is így szűrik ki a HIV-et és a Hepatitist.”

Hosszú távon szükség lesz a betegségen még át nem esett fogékonyak és a vírusra már immunis, vagyis védett emberek azonosítására is. Ehhez kellenek azok a tesztek, amelyek a fertőzés után kialakuló ellenanyagokat (antitesteket) mutatják ki a vérben. Vagyis, a távolságtartás csak rövid távon megoldás, hosszú távon védekezni csak megfelelő teszteléssel, modellszámítással és védőoltással lehet.

Jó hír, hogy május elsején – immár a szakmai szempontokat figyelembe vevő – reprezentatív, a vírus jelenlétét mérő (PCR) tesztelés veszi kezdetét hazánkban. A 17 778 mintavételből képet kaphatunk a járvány valós kiterjedtségéről, az átfertőzöttek valós számáról és dinamikájáról. A megerősített esetek száma az európai tapasztalatok szerint általában a valós eseteknek 7-12 százaléka lehet, ezért az akadémikusok ajánlásukban ennél is tovább mennek: szerintük az akkreditált teszteknek, majd a validált gyógyszereknek és vakcináknak sürgősen százezres, de akár milliós nagyságrendben kell rendelkezésre állniuk Magyarországon. Mint írják, nagy a nemzetközi verseny a megszerzésükért, az árak gyorsan emelkednek, a hazai fejlesztések támogatása ezért kulcskérdés, és már most sürgető.

A járványügyi védekezés akkor lesz hatékony, ha sürgősen bővítik a kontaktfelderítő, a mintavételi, az elemző és a nyilvántartó kapacitást. Emellett olyan járulékos egészségügyi intézkedésekre is szükség van, amelyek a mostani és egy újabb fertőzéshullám lezajlását is befolyásolhatják. A szakemberek szerint orvosolni kell a krónikus betegek ellátatlanságát, a szűrési fegyelem lazulását, a várólisták várható növekedését és a diagnosztikai beavatkozások késlekedését is. Kiemelten fontosnak tartják a mértéktartó, érthető és korrekt kommunikációt a társadalom felé.

Mire számíthatunk ezután?
A járvány első hulláma jelentősen elhúzódhat, és valószínű, hogy későbbi hullámok is jönnek. A népesség nagy része feltehetően az első hullám levonulása után is fogékony marad a fertőzésre, de jelentős részben lesznek olyanok, akik immunissá válnak a SARS-CoV-2-vel szemben, ha életük végéig nem is, de néhány hónapra, akár évre igen. A leginkább veszélyeztetettek védelmét fenn kell tartani – hangsúlyozzák a tudósok, vagyis, a korlátozások lazításával nincs és nem is lehet vége az óvintézkedéseknek és azok betartásának. Ha egyszerű állampolgári eszközökkel késleltetjük a járvány terjedését, az az egészségügy valódi felzárkózására nyert egérutat jelent. Ez utóbbi, persze, semmi mással nem helyettesíthető.

Ami rajtunk múlik, hogy továbbra is tartsuk az előírt legalább másfél méteres távolságot, hordjunk mosható, vasalható maszkot, és vegyünk részt a tesztelésben. Ha másért nem, szeretteink érdekében tegyük meg.

A tudósok szerint a geográfiai egységekre vagy lakosságcsoportokra kiterjedő adatok megszerzése után lehet csak megalapozott intézkedéseket tenni. Ehhez a mobiltelefonokon alapuló kontaktkutatást lehetővé tevő applikációk bevonását is javasolják. A gyorsan, vészhelyzetben lebonyolított védőoltás gyártására és lebonyolítására – amelyről nincs élő magyar tapasztalat – idejében fel kell készülni, ehhez pedig meg kell határozni az elsődlegesen oltandók listáját, és be is kell őket azonosítani a nyilvántartásból.

Arra a kérdésre, hogy vajon szükséges-e, egyáltalán lehetséges-e erősíteni az immunrendszerünket, Falus András azt mondta: valójában nincs olyan anyag, ami kifejezetten csak az immunrendszert erősítené, ha gyakorol is jó hatást valami ránk, akkor azt az egész szervezetünkre gyakorolja, azon belül az immunrendszerre is. Ám aminek a jelentőségét alábecsüljük, pedig nem kellene, az a D-vitamin. „Ez nem is igazi vitamin, inkább hormon. A magyar populáció nagy része D-vitamin-hiányos, ezt pótolni kell.” Az immunválaszt lelki tényezők is befolyásolják, a gyász, a depresszió rontja az általános állapotot, így a járvány elleni védekezésben is érdemes a lelki támogatásra hangsúlyt fektetni. (Szűcs Gabriellával közös cikkében bővebben is olvashat erről.)

Az immunrendszer szabályozott egyensúlyi rendszer, ezért az autoimmun és egyéb krónikus betegeknél személyre szabottan kell odafigyelni arra, hogy se alul-, se túl ne működjön az immunrendszerük – tette hozzá. „Az autoimmun betegek alapproblémája éppen az, hogy immunsejtjeik az egészséges sejteket is megtámadják védekezés közben, gyógyszereik éppen ezért gyengítik az immunrendszerüket. Mégsem szabad abbahagyniuk ezeknek a gyógyszereknek a szedését. Az esetleges koronavírusfertőzés kezelésekor fokozottabban nyomon kell követni, hogy hogyan alakul ez az érzékeny egyensúly.”

Az egyéni jóllétre, persze, közvetlenül kihat az is, hogy lesz-e miből megélnie az embereknek. Falus András szerint elengedhetetlen lenne az átlátható, a döntések okait elmagyarázó kormányzati kommunikáció az egészségügyi és gazdasági krízishelyzetben egyaránt. „Nem kellene attól tartania a kormánynak, hogy az emberek őt okolják majd a rövid távú veszteségekért. Tudományosan megalapozott döntéseket kell hoznia, és ezt átláthatóan kommunikálni.”

Mindez azért is fontos, mert a járványgörbe ellaposításának időszakában a gazdasági károk kézzelfoghatóan érzékelhetők voltak, ami azt a benyomást keltheti sokakban, hogy túl nagy árat kellett fizetniük valamiért, ami nem következett be. „A gazdaság megindításával azért kell, hogy egyetértsünk, mert a munkanélküli, kiszolgáltatott emberek helyzete kriminalizálódáshoz vezethet, vagyis a megfelelő gazdasági lépésekkel is életeket lehet menteni.”

A tudomány döbbenetes mértékben fejlődik, de egyidejűleg döbbenetes mértékben éleződik ki az egyenlőtlenség is – tette hozzá a tudós. „A tudósok, főként a környezettudósok évek óta számítottak egy világjárványra, csak épp az ún. fejlett világ ignorálta ezt. Már ez a fejlett szó is képmutató, ahogy a fejlődő világ kifejezés is, ami voltaképpen azt jelenti, hogy fejletlen. Ideje tudomásul vennünk, hogy az emberiség többségéről beszélünk, sőt, a következő ötven évben születő gyerekek 90 százaléka náluk, az ún. fejlődőknél  jön a világra. Iszonyú kemény demográfiai és ökológiai probléma ez. A várható újabb világjárvány(ok)ra pedig azért is elodázhatatlan felkészülni, mert a koronavírus annyira legyengíti a világot, hogy megjelenhetnek olyan, szintén halálos kimenetelű fertőzést okozó szuperbaktériumok, amelyek ellenállnak minden eddig ismert és előállított antibiotikumnak.” Mindezzel együtt biztosra veszi, hogy a járványnak lesznek Istennek tetsző és az emberek javára váló tanulságai is – tette hozzá. „A gyülekezetünkben valaki azt mondta, ezzel a járvánnyal Isten fölemelte a mutatóujját. Hogy ezt megtette: irgalom.”

CoVid-19: járvány és tanulságok címmel tart online előadást Falus András immunológus május 1-jén pénteken este 6 és fél 8 között az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottsága szervezésében. Az előadásba bekapcsolódni ezen a linken lehet.

Képek: Füle Tamás