Átmulatott éjszakák helyett
Sziklaszilárd meggyőződéseim egyike: jó, ha az ember nem negyven éves kora fölött jut el először Csillagpontra. Nem csak azért, mert még kivetítővel együtt sem biztos, hogy komolyabb távolságból képes felismerni, éppen ki imádkozik a nagyszínpadon.
Azért az a hitem nem ingott meg, hogy az életformáló találkozásokhoz sosincs késő. És az Istentől jövő szavaknak nem lesz gátja, ha szabadon fellélegezve jól érezzük magunkat.

Álmatag, szürke szerdán érkezem a fesztiválra, ami egyébként programokkal a legdúsabban bútorozott nap – szám szerint 109 esemény közül lehet ma választani. Áhítatból például mindjárt van öt, melyek reggel nyolckor kezdődnek, több helyszínen. Még angolul is. Elképzeltem a fáradt, fesztivál-közepi fiatalokat és arra gondoltam, hogy a legtöbben reggel nyolckor még az ágyuk szélén kornyadoznak, vagy a reggelizőasztal mellett sajnálkoznak azon, hogy kávét csak a földszinti büfében lehet majd vásárolni, ahol olyan hosszú a sor.

Ehhez képest a SDG fedett helyszínén laza becslésem szerint olyan százhuszan hallgatják az Igét szerda reggel. Tokodi-Lengyel Anna frissen végzett lelkipásztor a kapcsolati szorongás témájából kiindulva arra a Krisztusban kapott életlehetőségre irányítja a figyelmet, amivel úgy lehet jelen lenni a világban egy fiatalnak, hogy száz százalékig biztos lehet benne: mindennél jobban szeretik.

Kiderült, hogy az Egyetemi Ponton is hozzám hasonló fantáziával készültek a reggeli összejövetelekre. Balogh-Bobok Ágnes, az 1RE egyetemi lelkésze mesélte, hogy bár az első reggelen tizenkét főre rendezték be a termet, több mint hatvan fiatal érkezett. És azóta sem fogytak el.
Az egyetemi lelkészek azt mesélték nekem, hogy a létszám minden helyszínen várakozáson felüli volt. Egy olyan fesztiválon, ahol napi két hosszabb igehirdetésre bizton lehet számítani, felvillanyozó a következő nemzedék hitére nézve, hogy mindezek előtt egy harmadikra is van igény.

„Ha lehengerlő módon lenne jelen a világban Isten országa, akkor nem szoronganánk annyit” – foglalta össze számomra a reggeli üzenetet Balogh-Bobok Ágnes, aki a Bibliaolvasó Kalauz napi igéjét megragadva a mustármag példázatán keresztül adott teret Isten szavának.

„Isten országa sokszor kicsinek, rejtettnek tűnik, és vágyunk arra, hogy látványosan, egyértelműen jelenjen meg a mindennapokban, kapcsolatainkban. De Jézus is így élt: elrejtve mindenhatóságát, és mégis tudva, hogy Isten országa növekedni fog, mint a mustármag, ami nagy fává terebélyesedik, ahol madarak találnak otthonra. Ez a példázat reménységet ad, hogy a most kicsinek tűnő hit is biztonságos, éltető közeggé válhat az életünkben, ha hűséggel kitartunk benne” – mondta a lelkésznő.

A négy turnusban zajló reggeli egyike is átfedésben van az áhítatokkal, ezt látva még elképesztőbb, hogy sokan voltak minden helyszínen. De a SDG mozgalom önkéntesei mesélték, hogy előző éjszaka spontán dicsőítésre verődtek össze jónéhányan, túl a hivatalos programon.
Valószínűleg a fesztivált előkészítő és a héten zajló imaháttér komolyan megágyazott annak, hogy ez így legyen. De az is meglepett, hogy az önkéntesek beszámolói alapján az esti nagyszínpados

koncert helyett is sokan választották az imasátrat. És nem azért, mert esett.

Háromezer ötszázan Isten jelenlétében
A tábor többszáz hektáros területén egyébként nem árt időben elindulni a tervezett programra. Számomra lehetetlen küldetés egy nap alatt átlátni és bejárni a területet. Még arra is a SDG önkéntese hívta fel a figyelmem, hogyha letöltöm az applikációt, könnyebben fogok eligazodni. És lőn. Bár a nagyszínpadot nem volt nehéz megtalálni, csak követnem kellett a céltudatos ifjúságot.

Valakitől megtudom odafelé menet, hogy ő előző este koncert helyett inkább aludni ment. Nem szereti a Platon Karataev zenéjét, viszont már reggel készült a délutáni sárkányhajózásra. Más pedig arról beszélt, hogy ugyanezt a zenekart mennyire szereti, mert felfedezte a szövegek bibliai utalásait.

A dicsőítés persze már nem az előző esti zenekar stílusában zajlott, úgyhogy a legtöbbeknek komfortos ezen a módon közelíteni Istenhez. Amíg szól a zene, folyamatosan érkeznek a fiatalok, megtöltve a nagyszínpad előtti katlant.
Ezen a délelőttön is megcsillant még valami a Csillagpont koncepciójából: az Igehirdető, Harmathy Balázs, a Refisz igazgatója ugyanis nem lelkipásztor.
Ablonczy Áron, a Zsinat Ifjúsági Osztályának vezetője szerint nagyon fontos, hogy mindenki a lelki ajándékai szerint szolgálhasson, ahogy azt is fontosnak látták a szervezők, hogy laikusok hangján is megszólaljon az Ige.

Szerda délelőtt így személyes hangvételű, humorral és személyes példákkal átszőtt bátorítást hallhattunk a szorongással való megküzdésről, Dávid és Góliát történetén keresztül hangsúlyozta az igehirdető: nem az a megoldás, hogy elég erősek vagyunk, hanem hogy VAN, akire számíthatunk.

Balázs azért hirdette Liverpool mezben az Igét, hogy a focirajongó hallgatóság mellett a többieknek is megtanítsa az együttes szlogenjét: „You’ll never walk alone.” Ja, nem. Azért vette fel a focimezt, hogy ezzel is Jézusra mutasson, akinek a jelenléte hatékonyan oldja a szorongást is.

Idén háromezer-ötszáz fiatal vett részt a Csillagponton. Erdélyből hétszázötvenen, Kárpátaljáról kétszázan, Felvidékről hetvenen érkeztek. A külföldi vendégek Kanadából, Pakisztánból, Szerbiából, Malawiból, Dél-Afrikából, Észak-Írországból jöttek. 

 

„Higgyük el, hogy Istennek hatalmas az ereje. Amit mi tudunk tenni, amiben az egyház lehetősége van az az, hogy imádkozunk. Kérlek, tegyük ezt most együtt hittel” – hívta az igehirdetés után a fiatalokat a könnyeivel küzdve Ablonczy Áron imádságra az üldözött keresztyénekért és azért a két csillagpontos srácért, akikről pár perccel korábban szerzett tudomást. A fiúk gyógyíthatatlan betegséggel, Duchenne-szindrómával élnek.

„Bevállalják, hogy ez komoly probléma”
A délelőtti üzenet feldolgozása természetesen a Csillagponton is kiscsoportokban történik. Lukács Vilmos István, marosvásárhelyi lelkész arról mesélt, hogyan van jelen a szorongás az általa kísért fiatalok életében, akik közül sokan először vannak itt.

„Már az első csoportbeszélgetésnél kiderült: a szorongás nem csak „téma”, hanem az életük része. Rögtön bevállalták, hogy ez komoly probléma számukra. Szó esett a magányosságról, a szülők válásáról, családi, iskolai konfliktusokról, halálesetekről is. A kiscsoportos beszélgetés számukra biztonságos teret jelentenek, mivel ismerjük egymást, én vagyok a lelkészük, a megalapozott bizalom lehetővé teszi, hogy ne csak felszínesen érintsük ezeket a fájó pontokat.”

Hogy mi a fiatalok kapaszkodója a megküzdésben? „Meglepő módon a dicsőítés sokat segít nekik. Nem gondoltam volna, de tényleg ott tudnak fellélegezni” – mondja a lelkipásztor, aki hangsúlyozza azt is, milyen fontos az ifisei számára, hogy a Csillagponton természetes dolog keresztyénnek lenni.

„Nem az a furcsa, ha imádkozol, hanem az, ha nem.

Itt lehet vállalni a hitet, amiben tudják egymást támogatni – egymás minősítése, lehúzása helyett. Reményt, közösséget, kapaszkodót kapnak a fiatalok. Látják, hogy nincsenek egyedül a kérdéseikkel, fájdalmaikkal, útkeresésükkel. És ami még fontosabb: Isten jelen van – nemcsak az áhítatokban, hanem a beszélgetésekben, a csendekben, a kapcsolatokban is. Az, hogy nem kell megjátszaniuk magukat, önmagában gyógyító hatású.”

A kolozsvári Tóközi Református Gyülekezet lelkésze, Bántó-Tamás Szilveszter szerint azért vannak ellentmondásos dolgok a fesztiválon, amelyeket szintén fel kell dolgozni a kiscsoportban, de legalábbis jó róla beszélni. Említette a fesztivál első könnyűzenei fellépőjét. Véleménye szerint a dalszövegekben olyan értékrendet közvetített a zenekar, ami nem egyeztethető össze a krisztusival, bár nagyon jó zenészek álltak színpadra. „Jó, hogy előjöttek ezek a kérdések és tudtunk róla beszélni egymás között” – mondta a lelkész.

Alternatív kiscsoport
A gondolkodó, a dicsőítő, az aszkéta, az érzékelő, a természetkedvelő, a hagyománytisztelő, a szemlélődő – plusz dráma és irodalom rajongó?

A Csillagpontok történetében harmadszor van lehetősége a résztvevőknek a jól ismert, beszélgetős forma helyett alternatív kiscsoporthoz csatlakozni. A fenti felsorolás egy híján Gary Thomas, Megszentelt utak című könyvére építve mutat a hagyományostól eltérő kapcsolódási utakat Istenhez. Ezekben a csoportokban lehetősége volt kinek-kinek saját érzékeléséhez legközelebb álló feldolgozási formát választani.
Mona Aicha Masri, az ELTE Misszió lelkésze másodszor készíti elő a misszió tagjaival együtt ezeket a kiscsoportokat. Idén nem jelentkezett az aszkéták csoportjába senki, a hagyománytisztelőkébe is kevesen. Összesen tizenöt alternatív kiscsoport jött létre,
az „érzékelők” teltek be a leghamarabb, ehhez tudtak leginkább kapcsolódni a résztvevők, viszont a jellegük miatt ezek kisebb létszámmal indultak. Ők egyébként a művészeteken keresztül kapcsolódnak könnyebben Istenhez, alkotáson keresztül mélyítik el a délelőtt kapott igei üzenetet.

Helyismeretem gyengeségei miatt nem könnyen találok alternatív kiscsoportot, de beleakadok Bálintba, aki Tolna megyei ifisekkel érkezett. A tizenkilenc éves fiú először van a fesztiválon és a természetkedvelők csoportját választotta. „Jó, hogy mindenki a saját tempójában tud haladni és úgy kapcsolódik testhelyzetében is a természethez, ahogy neki komfortos. Több igét kapunk egy alkalommal, amit egyéni tempóban dolgozunk fel.”

A dráma és irodalom nem tartozott Gary Thomas által megfigyelt megszentelt utak közé, de Turczi Mátyás másodéves teológus egykor gyerekszínjátszó volt. Abból az időből eredeztethető a meggyőződése, hogy ez is működő módja az ige feldolgozásának. Az igehirdetés mondanivalója összekapcsolható szerinte Radnóti Miklós Erőltetett menet című versével és drámás feladattal. „Jó, hogy az evangéliumra más aspektusból is tudunk reflektálni” – összegzi Mátyás a kiscsoport tapasztalatait.

A pornó, a függőség és a krízis
A délutáni programkínálatból izgalmas ötvözet volt Nagyné Végh Csenge, az Egytestté blog szerzője online pornó hatásaira rámutató előadása a MEKDSZ által létrehívott Intimitás kiállítás terében. Erre a programra nagyjából hatvan fiatal volt kíváncsi.

„Tudok-e kívánság, ítélkezés nélkül nézni a másik ember testére? Tisztán, tisztelettel, szeretettel? Ha nem, mi miatt nehéz?”

– teszi fel a kérdést a kiállítás egyik plakátja.
A jó kérdések mellett a kiállítás kapaszkodót is ad a homoerotikus vágyakkal, vagy erőszakkal való szembenézéshez is.
Az informatív előadás után először három tizenöt éves lány mellé szegődök, a véleményükre kíváncsian. Számukra fontos, hogy tájékozottak legyenek ebben a témában is. „Érdekes, hogy milyen hatással vannak ránk az addiktív dolgok” – mondja egyikük, a másikuk motivációja inkább az volt, hogy tudjon reagálni az osztálytársaitól hallott ízléstelen poénokra.  
A pornófogyasztás mértéke és a tinédzserek körében elterjedt szexuális szokások is sokkolóan hatottak lányokra.

Azon kezdtek közösen gondolkodni, hogy vajon miért nem tesznek többen a pornó ellen és vajon hány keresztényt érint a pornófogyasztás?

Huszonéves egyetemista fiatalok beszélgetésébe is belehallgatok, őket is a pornófogyasztás mérhető számai viselték meg leginkább és a pornóhoz köthető bűncselekmények sokkolóan magas száma.  

Az eső elől a FüggőPontba szaladok be, ahol a női rehab, a MPE Hajnalcsillag táncterápiás alkalmát fejezik be éppen. Leteszik a kendőket és repülnek is ki a szabadba a fiatal lányok, ahogy kisüt a nap.
Nem tudom levenni a szemem az ottmaradó munkatársak ragyogó arcáról, akik arról beszélnek elsőként, hogy hálásak azért, hogy prevencióban is részt vehetnek. Nem számítottak arra, hogy ilyen sok fiatal lánnyal fognak találkozni kora délután. A táncterápiás foglalkozást egyénként egy szabadult alkoholista, Csík Edina egykori balerina tartotta, aki most többek közt terápiás munkatárs a rehabon. Végh Anikó, mentálhigiénés szakember tizenhárom éve még csoportot tartott neki, most a közös Csillagpontos szolgálat örömkönnyeivel küzd. "Van értelme - mondja - rajtuk tudom lemérni!"

Az újra szemerkélni kezdő esőben a Szólj be a papnak! alkalmára rohanok, ahol a Varga Botond református lelkipásztor és Szik Mátyás mentálhigiénés segítőt lehetett kérdezni abban a témában, hogy hova forduljon a hívő ember, ha krízisbe kerül. A fiatalokat foglalkoztatja, hogy miért nem elég a Biblia minden lelki baj megoldására, amellett szeretnék megérteni azt is, tehetnek-e magukért.

Miközben Grecsó Krisztián életébe a Multicsarnokban, a Dunamelléki Egyházkerület ifjúsági munkájába pedig a színházteremben kaptak betekintést a fiatalok. Ez utóbbi megmozdulásra a dunamelléki egyházkerülethez tartozó fiatalokat Czikó Györgyi ifjúsági referens lendületesen invitálta egész nap. A kedves biztatás eredménye lehetett, hogy minden egyházmegye szép számmal képviseltette magát, a legtöbben talán a tolnaiak voltak.

Ebben az órában a fiatalok közelebb kerülhettek az egyházi infrastruktúra fő vonalainak megértéséhez is – legalábbis mindenki megjegyezhette, aki addig nem tudta, hogy melyik egyházmegyéhez tartozik, amellett, hogy játékos formában megismerkedhettek az egyházkerülethez tartozó egyetemi missziók lelkészeivel is és azokkal a lehetőségekkel, amelyekre számíthatnak, ha a fővárosban folytatják majd tanulmányaikat.

A kerület vezetőségéről pedig kiderülhetett végre mindenki számára, hogy nemcsak rövidnadrágjuk, de humoruk is van. És bár nagyon nehezen elképzelhető, de közel háromszázan tanúsíthatjuk, hogy mind a négyen, Balog Zoltán, Veres Sándor, Somogyi Péter és Szathmáry Gergely is képesek mindössze két percben megszólító igei üzenetet átadni és bonyolult, köszönést imitáló mozdulatsorokat is  elismételni a fiatalok után.

„Magától” – ezt a szót emelte ki a magától növő vetés példázatából a püspök a szorongás, a görcsös erőlködés ellenszereként a maga és a fiatalok számára: „engedjétek, hogy átöleljen Isten szeretete, elvegye a bűneiteket, odavezessen a társatokhoz és adjon nektek egy igazán kiteljesedett életet.”

Zombori Nórát, a pécsi református gimnázium diákját az egyházkerületi programról kifelé jövet szólítom meg. A tizenhét éves harkányi lány diáktársaival és iskolalelkészével, Komor Csabával érkezett (aki mellesleg a Pécs-Kelet-Mecseki Református Gyülekezet lelkésze is).

Felszabadultan beszél a benyomásairól: „Megismertem az egyházkerület elnökségét, ami azért lett fontossá számomra, mert közelebb érezhettem magam az egész egyházhoz.
A püspök úr sokkal jobb fej, mint gondoltam!” – mondja nevetve.

De amikor a Csillagpontról kérdezem, megrendítően őszintén vallja be, hogy éppen nagyon nehéz időszakon megy keresztül. „Ebben a helyzetben erőt ad, hogy itt vagyok és ennyi fiatallal együtt dicsőíthetem Istent. Úgy érzem, hozzám szólnak az Istentiszteletek, én is szorongó vagyok és ehhez otthon nem kapok túl sok segítséget egyébként.
Itt megértettem, hogyan kapaszkodhatok Istenbe. Szerintem ez a legfontosabb” – mondja a fiatal lány, aki egyébként velem ellentétben könnyen eligazodott a Csillagpont honlapján található programkavalkádban is. Nóra reggelente megnézte, milyen programok közül választhat, de engedve a spontán megérzéseinek napközben odament, ami igazán megszólította.

Megszólításból pedig akadt bőven. Együtt indulunk az esti alkalomra.

Meghallgatott imádság 
Miközben harsog a nagyszínpad felől: „Töltsetek sok időt a barátaitokkal, ismerjetek meg új embereket, menj oda új arcokhoz és főként: töltsetek időt Istennel” – az imaszolgálatosok felé tartok, akik a harmadik nap magaságában is várják a fiatalokat az esti Istentisztelet és dicsőítés alatt.

„Sokan napközben is megtalálnak bennünket” – mondja Hanula Hanga, aki Zoltán Bettina református lelkipásztor segítője az imaszolgálatosok összefogásában. Őket egyébként piros baseball sapkájuk miatt napközben is könnyen megtalálja bárki, akinek imatámogatásra van szüksége, de szolgálatukat az esti dicsőítés alatt keresik a legtöbben. Kedd este nagyjából kilencvenen kértek imádságot, így a szerdai napra erősítés érkezett a csapathoz, még tíz imapár állt szolgálatba, hogy senkinek ne kelljen sorba állnia.

„Arra vágynak, hogy Isten jobban betöltse az életüket, de jönnek párkapcsolati kérdéssel, függőségekből való szabadulás kérésével, szorongással, nagyon sokféle témával keresnek. Tegnap ideszaladt egy lány, hogy

ebben a pillanatban szabadult fel valamiből és szeretne érte hálát adni. 

Egyre inkább természetes a fiatalok számára, hogy bármivel jöhetnek, és segítségül hívhatják Istent minden kérdésben az iskolaváltástól kezdve a mély problémákig.”

A nagyszínpad hangszórójából éppen vagány bátorítás hangzik, hogy aki lelki bajokkal küzd, vagy komolyabb dolgokról szeretne beszélgetni, szólítsa meg a Meghallgatlak feliratú pólós embereket, akik a fesztivál legfrissebb szolgálatát képviselik. „Nyugodtan menjetek oda, titoktartási kötelezettségük van, nem kell tartanod attól, hogy kikotyogják a gáz dolgaidat, megbízhatsz bennük” – mondja az MC, aki azt is megerősíti, hogy a fesztivál több pontján látható lelkisegély telefonszámok 0-24-ben hívhatóak, ha sürgős dologról van szó.

Még a lelkigondozók egyesével, addig az imádkozók párban várják a hozzájuk fordulókat. Azt mondja Bettina azért van ez így, mert Jézus is kettesével küldte ki a tanítványait, s kettejük közül az egyikük hangosan imádkozik, még a másik némán közbenjár azért, hogy megtapasztalhassák Isten jelenlétét és válaszait.

Azt tapasztalják, hogy egyre többen jönnek, egyre nyitottabbak és egyre jobban értik, az imádságban rejlő lehetőséget.

„A téma, ami elhangzik a színpadról, az ő témájuk, ezért is mernek jönni imáért, vágynak arra, hogy az Isten belelépjen az életük minden mozzanatába” – fogalmaz Hanga, akit azzal együtt, hogy már sok mindent hallott, nagyon meglepett, milyen megtörtségekből érkeznek fiatalok. „Megdöbbentő, hogy nagyon fiatalon súlyos dolgokkal küzdenek” – mondja azzal a reménnyel és hálával a szemében, hogy itt lehet a fiatalokért és a lelkigondozókkal együtt igazán komoly segítséget nyújthatnak a hozzájuk fordulóknak.

„Bennünket újra és újra Isten Szent Lelke lep meg - mondja Bettina - mert látjuk és tapasztaljuk, hogyan munkálkodik a résztvevőkben és bennünk, mint csapatban is, akik arra vágytak, hogy Isten használja őket a fiatalok életében. De megrendítő azt is megtapasztalni, hogy lelkészek is jönnek hozzánk imádságot kérni, alázattal, álarc nélkül: nekem is szükségem van rá.”

Közben a színpadon épp az imaszolgálatról beszél az MC: „Ha fogalmad sincs mi az, akkor sincs semmi baj, most elmesélem: csak annyi a dolgod, hogy hátrasétálj a piros sapis emberekhez, elmondd a neved és azt, ami a szívedet nyomja. Ők Isten eszközei, meghallgatnak és imádkoznak érted. Nincs rossz imakérés, menjetek bátran!”

„Evezz a mélyre!” – hívta a nap végén az Istentől való szorongással való szembenézésre a fiatalokat Fejér Zoltán, a sárospataki refi lelkésze, bátorítva őket arra, hogyha megérintette őket Isten üzenete, merjenek lépni.

„Az élettel összeegyeztethetetlen dolgokat észlelünk, jöjjön elbúcsúzni a fiától” – hangzott Csáky László bizonyságtételén keresztül a végső és visszafordíthatatlan ítélet felett is győztes Krisztus evangéliuma. Csáky Soma történetét már sokan ismerhették, de hogy hogyan változott az édesapa hite a megválaszolt imádságok megrendítő sorozatában, az idei Csillagponton jött igazán közel.

„Ma délután egy belga klinikáról felhívták a súlyos betegséggel küzdő fiúk édesanyját, akikért délelőtt imádkoztunk” – lépett a mikrofonhoz újra Ablonczy Áron, hogy közös hálaadásra hívja a fiatalokat azért, mert választ adó, cselekvő Istenünk van.

Hosszan nézem egy fehér pólós srác hátát az igehirdetés alatt. Most tétován feláll, aztán egyre határozottabb léptekkel elindul a hangosító pult mögé.

Megfordulok: ketten már imádkoznak érte.

Képek: Füle Tamás, Todoroff Lázár, Csillagpont galéria oldal
Parti Judit