Az Isten vonzásában címet kapta a hetedikes hittankönyv. Hogyan lehet erről a témáról írni a hetedikeseknek?

Isten vonzását egy szimbólumon keresztül ragadja meg a tankönyv, ami a nyitott kapu, azaz Isten tárt kapuval várja őket, kinyitja magát előttük. A hetedikesek éppen átmeneti korszakban vannak, számos dologban még gyerekek, de már felveszik a felnőttes dolgokat. Isten vonzásáról elsősorban nem egy könyvön keresztül lesz élményük, hanem személyek által, akikkel kapcsolatban kerülhetnek. Ez a könyv igazán akkor ér valamit, ha nem csupán tankönyv marad, hanem a hitoktató is felmutatja Isten vonzását. A könyv csak egy eszköz ehhez a célhoz.

Több korosztályt is tanít. Mi az, ami a hetedikeseket foglalkoztatja?

Ez ugyanúgy változó lehet, mint a felnőtteknél. Vannak osztályok, ahol rendkívül nyitottak az egész világra, máshol zárkózottabbak. A szerelem, a barátság természetesen foglalkoztatja őket, de ezt még nem osztják meg úgy, mint néhány évvel később, 15-16 éves korban. Ez az időszak még a finom kérdések ideje. Érdekli őket a politika, a vagyon, a gazdagság, hogy mijük van, és hogyan lehetnek jelen a közösségben a státuszszimbólumaikkal, hogy kik is ők valójában. Keresik az identitásukat, éppen ezért az egyház kevésbé foglalkoztatja ebben a korban a gyerekeket, inkább az érdekes számukra, hogyan viszonyuljanak a többiekhez, a más felekezetűekhez. Akik nagyjából ismerik református gyökereiket, összehasonlítják magukat a baptistákkal, katolikusokkal, szabad keresztényekkel.

Vagyis kezdik felfedezni önmagukat és másokat?

Valóban így van, és a tizenhárom-tizennégy éves kor hatalmas váltás a korábbi időszakhoz képest. Bezáródnak a szülők, tanárok előtt, és kinyílnak a társak felé. Egyre kevésbé fontos, hogy mi, felnőttek mit mondunk, a kortársak véleménye válik meghatározóvá.

Ennek tükrében nagy feladat lehet úgy megírni egy hittankönyvet, hogy arra odafigyeljenek, lekösse érdeklődésüket.

Azokat a témákat kell felhozni, ami őket foglalkoztatja. Ezt figyelembe vette a tankönyvszerkesztő bizottság a könyv szerkesztésénél. Volt olyan téma is, ami eredetileg nem került be a könyvbe, de kaptunk visszajelzést, hogy fontos lenne foglalkozni például a szenvedélybetegségekkel. Erről a boldogság és a függőség témaköre kapcsán írtunk a könyvben. A hetedikesek már érintettek lehetnek a különböző függőségekben. Nem kell feltétlenül a legrosszabbra gondolni, lehet ez akár a telefonhoz „ragadtság”, vagy valamilyen játékszenvedély, de sajnos ebben a korban az alkohol és a kábítószer közelébe is többen kerülnek.

Mi a célja a könyvnek? Vezet a hit útján? Válaszokat ad?

Fontos szempont volt, hogy a gyerekek merjenek kérdezni hittanórán is. A tankönyv ehhez szeretne segítséget adni abban, hogy megnyitja a kérdések útját, előhoz egy-egy olyan témát, ami kérdéseket vethet fel. A hittanóráimon mindig mindenről lehet beszélgetni és együtt keressük a közös válaszokat. Ezért tartottam fontosnak, hogy a tankönyvben is ilyen módon kapjanak vezetést a diákok, akik a kérdéseik kapcsán tőlünk várnak értékrend-felmutatást. Ez az értékrend a reformátusságunkhoz kötődik és így jelenik meg akár a bibliai történeteken, akár az egyháztörténeti ismereteken keresztül, hiszen ez egy református hittankönyv. Emellett azonban nyitottságot is igényel a könyv, hogy a gyerekek megnyíljanak Isten vonzására.

Ez egy tankönyv, de ahogyan említette is, fontos a pedagógus, illetve a hitoktató, a lelkész személye. Van valamilyen recept arra, hogyan kell jól tanítani a hittant?

Igazi recept nincs. Szeretni kell a gyerekeket és hitelesnek kell lenni. Ha én nem vagyok jóban az Úristennel, akkor nem játszhatom el előttük az ellenkezőjét, mert azt rögtön megérzik. Tehát nem tökéletességet, hanem hitelességet kell mutatni. Hogy melyik csoportot hogyan lehet lekötni, az változó. Vannak, ahol jól működnek a kiscsoportos játékok, más osztályok szeretik a nagy plénum előtt zajló vitákat. Szeretek hangsúlyt fektetni a közösségépítésre is, de vannak olyan hitoktatók, akik egy-két gyerekkel dolgoznak, nekik nyilván más utakat kell keresni.

A református lelkipásztorok nem kaptak arra képzést a teológián, hogyan tanítsanak gyerekeket, nem tanultak pedagógiát. Nehezebb dolguk van emiatt a hittanórákon?

Már jó néhány éve a lelkészi képzés része a valláspedagógia is. Természetesen nem olyan mélységben, mint a hittanoktatóknak, vallástanároknak. Éppen ezért ebből a szempontból könnyebb a pedagógusoknak, de tudok ellenpéldákat is. Apósom református lelkészként tanított hittant. Nagyon szerette a gyerekeket, és ők is rajongtak érte, vagyis a szeretettel lehet pótolni a pedagógiai hiányosságot. De érdemes a lelkészeknek képezni magukat ebben az irányban, ha hittant tanítanak. Ezért van a tanári segédlet, amely a refpedi.hu oldalon elérhető, ahogy a többi hittankönyvhöz is, és a Református Pedagógiai Intézet folyamatosan szervez képzéseket, amelyek segítséget adhatnak. A képzésekre azonban nem csak a lelkészeknek van szüksége, magam is tapasztalom, hogy ma már egészen másként kell tanítani, mint tíz évvel ezelőtt, mert sokat változtak a gyerekek.

Arra gondol, hogy képben kell lenni a gyerekek virtuális világával, a kütyükkel, a Pokemon go-val és a többivel?

Ezek ismerete nélkül nem nagyon lehet kommunikálni velük. Míg korábban a pedagógus tekintélyszemély volt, a gyerekek felnéztek rá, ma már másként van. Az óra közös tanulás. Amikor írtam a könyvet, megkérdeztem például, hogy milyen csatornákon kommunikálnak egymással a gyerekek, és a telefon és sms mellé szépen felsorakozott a Viber, a Chat, a Facebook, a Messenger, a Snapchat és a többi.

Egyre inkább megerősödik bennem, hogy a hittantanítás sokkal több, mint egy tantárgy oktatása.

Ez az életről szól. A lexikális tudást ugyan számon lehet kérni, de ez csak az egyik rész. A gyerek akkor tanulja meg szívesen a lexikális ismereteket, ha a szívében is megérintődik.

Hogyan lehet a hittant osztályozni? Egyszer egy szülőtől hallottam kissé gúnyosan: hányasra hittél ma fiam?

Minden tantárgynál fontos, hogy ne a jegyért tanuljunk. Matematikából és idegen nyelvből a jegy tényleg megmutathatja a tudásszintet, mert van kimenete. De a hitnél mi lehet a kimenet? Ezt nem mérheti meg a hitoktató, senki hitét nem osztályozhatja. A hithez kapcsolódó ismeretet viszont számon lehet kérni, de ennek a számonkérésnek is számtalan módja van. A cél, hogy ne újabb stresszt okozzon a tanulók számára, hanem felszabadultan legyenek jelen ebben. Szeretek az osztályaimban csoportos jegyet adni, mert a hit is közösségi ügy. Ezért amikor a gyerekek közösen végeznek el egy feladatot az órán, és azt jól teljesítik, mindenki kap egy ötöst.

Milyen a jó hittanóra?

Szabad, őszinte és Isten jelenlétében zajlik, bármilyen kérdésről beszélünk.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Bölcsföldi András