A 2018-ban harmincöt éves István, a király című rockopera apropójából ültünk le Szörényi Levente zeneszerzővel és Bródy János szövegíróval beszélgetni a Körszálló presszójában, amely számos szakmai megbeszélésük helyszínéül szolgált, így remek teret nyújtott egy közös időutazásra.



Mikrobarázdák
Bródy János rögtön vissza is repített minket abba a korba, amikor a mikrobarázdás nagylemezek megjelenése forradalmasította az előadóművészetet. „Ezt a formátumot komolyzenei művek terjesztésére fejlesztették ki, de miután kiterjesztették a könnyűzenére, lehetett tematikus albumokat készíteni. A tehetségesebbek ezt kihasználva hosszabb ívű műveket hoztak létre, összefüggéseket a számok között. Egyfajta zenei novelláskötetet. Új lehetőséget adott, hogy a számoknak nem kell hárompercesnek lennie. Sőt, nem is fontos, hogy mindegyik sláger legyen!”

„Volt A és B oldal, és az utóbbira jók voltak a gyengébb dalok is” – vette át a szót Szörényi Levente. „A számok sorrendje sem mindegy: hogy mivel kezdünk, mivel zárunk, és a kettő között hogyan próbálunk harmóniát és megfelelő arányokat kialakítani. Ez nagyon izgalmas volt annak idején.” Szörényi inspirációkat is köszönhet ennek. „Nekem hihetetlen lökést adott zeneszerzőként a Deep Purple Royal Albert Hallban adott szimfonikus zenekari koncertje. Gyakorlatilag innen indult el a szimfonikus rock.”

Emberi jogok
Az István, a királyhoz vezető úton fontos lépés volt az Illés-együttes Human Rights albuma. „1971-ben született egy oratórium az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának a tiszteletére. A fél nagylemeznyi anyag egy összefüggő zenemű. Leventének ez volt az első komolyabb próbálkozása arra, hogy kilépjen a háromperces slágerek világából” – idézte fel Bródy a „fehér album” születésének a történetét. Ezen a lemezen jelent meg először a Te kit választanál? című szám is, amely később az István, a király részévé vált.



De hogyan jelenhetett meg egy ilyen album 1971-ben Magyarországon? – adódik a kérdés. „Érdekelte a hanglemezgyárat, de félt is tőle. Erdős Péter popcézár akkor azt találta ki, hogy bele kell rakni egy képet a letartóztatott Angela Davisről, és akkor az amerikai jogsértésekre irányítaná a figyelmet” – emlékezett vissza a különös esetre Szörényi. Erdős eredetileg a borítót akarta erre felhasználni, de ez ellen az Illés-együttes tiltakozott, így végül egy képeslap került az albumba. A borító meg maradt fehér.

Ezredforduló
„Én mindig hittem, hogy a beat- és rockzene többre képes a szórakoztatásnál. Csak fantázia kérdése, hogyan használható fel az az elementáris zenei erő, ami megjelent benne” – mondta Szörényi. Mire a Jézus Krisztus Szupersztár eljutott hozzájuk, már egy ideje gondolkodtak azon, hogyan tudnának valami hasonlót alkotni. Két történelmi téma merült fel beszélgetéseik során: az egyik Attila és a hunok, a másik az ezredforduló és a kereszténység felvétele volt. A Jézus Krisztus Szupersztár adott is egy lökést a lelkesedésüknek, hogy lám, lehet ilyet írni. Koncz Zsuzsa férje, Boldizsár Miklós drámaíró is részt vett ezeken az ötleteléseken. „Gyakran voltunk együtt, és sokat beszélgettünk” – mesélte Bródy. „Miután sokáig nem jött létre a darab, Miki azt gondolta, hogy megírja, ahol tartunk.”

Ez lett az Ezredforduló című dráma, amelyet nem mutattak be, de megjelent egy színházi lapban. „Amikor nagyjából tíz évvel később lehetőség nyílt az István, a király megvalósításra, ez a dráma alkalmas volt arra, hogy Nemeskürty István tanár úrnak, a Budapest Filmstúdió akkori vezetőjének valami alapot mutassunk. Az Ezredforduló sok tekintetben más vonásokat hordoz magában, mint a rockopera. De ez természetes, mert Miklós bőbeszédű drámaíró volt” – mondta Bródy. Szörényi felidézte, hogy amikor elolvasta a drámát, először elhajította azzal, hogy ebből ő nem tud darabot írni. És akkor jött az ötlet, hogy mivel két lemeznek négy oldala van, legyen négy felvonásra bontva a cselekmény. Ez komoly dramaturgiai segítségnek bizonyult.



„Alkotni születtünk”
– hangzik el a szerzőpáros mottója a Kőműves Kelemen című rockballadában, amely az első színpadra írt művük volt. Ez a projekt egyébként váratlanul jött, miközben az István, a királyra készültek. Ivánka Csaba színész-rendező kereste meg őket a témával. „Féltünk a feladattól, de izgatott minket, mivel jó lehetőség volt kipróbálni a színpadot. És a Kőműves Kelemen akkorát durrant, hogy csak na!” – idézte fel Szörényi. A számok ebben a műben már alá voltak rendelve a dramaturgiának stílusban és tempóban. Komoly előzménye volt a későbbi daraboknak, de semmiképpen sem előtanulmánynak szánták, hiszen önmagában is fontos alkotás született.

Ezután visszatértek az István, a királyhoz. Bródynak egy kockás papírja volt, Szörényinek meg egy kis zenei tükre, ezeken dolgoztak. Komolyan kellett venni a dramaturgiát, és mindent felvázolni. Ezzel párhuzamosan Boldizsár Miklóssal, Nemeskürty Istvánnal és Koltay Gábor rendezővel is folytak az egyeztetések. Ezeknek köszönhetően került a darab elejére a Beethoven-nyitány és a Te kit választanál?, a végére pedig a Himnusz. A rockopera eredetileg lemeznek készült, és ennek a hanganyaga szólt a városligeti ősbemutatón. „Szalagról ment, és ha az elszakadt volna, az előadás félbeszakad” – idézte fel Szörényi.



Bródy szerint a sikerhez az is hozzájárulhatott, hogy már a helyszíni próbák során is egész nap szólt a felvétel: „Az emberek gyűltek rá, és mire a bemutató időpontja elérkezett, addigra már szétfutott a városban a hír, hogy itt valami izgalmas dolog készül.” Magát a bemutatót nem önálló előadásnak szánták, csupán alapanyagnak Koltay Gábor későbbi filmjéhez. Mégis az előadás vált legendává.

Utóhatás
„Mondják, hogy a rendszerváltozás egyik szellemi megalapozása volt, de ez túlzás” – véli Bródy. Szörényi szerint csak annyi történt, hogy szimbolikus értelemben véve kinyitottak egy óriási ajtót, és mindenki beszívhatott egy kis friss levegőt. Ahogy Bródy fogalmazott: „Tudjuk, hogy nem azért hajnalodik, mert kukorékol a kakas. De van olyan kakas, amelyik korábban észreveszi, hogy hajnalodni fog.”

„Maróthy elvtárs engedélye nélkül nem kerülhetett volna a darab a Városligetbe. Ahogyan a Nemzeti Színházba se Kerényi Imre rendezésében, ha Aczél elvtárs nem kezdeményezi” – szögezte le Szörényi. Ebben is megmutatkozott a lazulófélben levő korhangulat. Állítólag az MSZMP-központban az az értelmezés terjedhetett el, hogy István valójában Kádár János, Koppány pedig Nagy Imre, ezért nézhették jó szemmel a darab sikerét. „Erre szoktam mondani, hogy művészeti produkció legfeljebb érzelmeket kavarhat, a történelem és a politika nem erről szól” – mondta Szörényi.

A szerzőpáros úgy véli, nem írtak történelmet – csak áttételesen –, de sikerült olyan jellegzetes magyar konfliktushelyzetet közérthetően és érzékletesen színpadra állítani, amely az ország történetében újra és újra megjelenik. „Nagyon leegyszerűsítve ez a tradíciók, az ősi hagyományok identitásőrzésének; valamint a progressziónak, a továbblépésnek, a nemzetközi közösségekbe való belépéseknek a konfliktusa. A Haza és a Haladás eszméje viszonylag ritkán járt kéz a kézben, és azok voltak a legsikeresebb történelmi korszakok, amikor e kettő együttműködött” – fejtette ki Bródy. Hozzátette: ez a magyar történelemtől függetlenül is általános és sokszor egyének közötti konfliktus, gyakran a nemzedékek szembenállása mögött is ez áll.



Az új ezredév folyama
Az István, a király után a szerzőpáros még három alkalommal alkotott közös színpadi művet. A Fehér Anna című rockballada a rendszerváltozás előtt született. A kiátkozott című zenés történelmi drámára ezután 1997-ig kellett várni. Előtte ugyanis a korábbi tervekkel ellentétben Szörényi nem Bródyval, hanem Lezsák Sándorral alkotta meg az Atilla – Isten kardja című színpadi művet 1993-ban. Ami A kiátkozottat illeti, ebben felbukkan István szelleme egy dal erejéig, amely nem csak zenei motívumokban, de szövegelemeiben is megidézi az István, a királyt. Az első magyar király alakja láthatóan továbbra is foglalkoztatta az alkotókat, és az ezredfordulón megjelent Veled, Uram!-ban ismét őt tették meg főszereplőnek. Ebben a műben az idős István utolsó éveit idézték meg, a trónutódlás problematikáját a középpontba állítva.

A többi Szörényi-művel ellentétben az István, a király radikális átdolgozására nem kell számítani. „Érdemben nem veszünk el belőle és nem rakunk hozzá” – magyarázza Bródy. Apróbb módosítások persze előfordultak az eltérő rendezői koncepciók miatt. A Te kit választanál? kapcsán lehetett variálni, ki mit énekeljen belőle; a Veni lumen cordium elé bekerülhetett egy hangulatkeltő pogány kisjelenet, és a regösök éneke olykor rövidebb, olykor hosszabb volt. Koltay a filmváltozatból kivágta az Unom a politikát című számot is. Az elmúlt harmincöt év során sokszor, sokféleképpen és sok helyen adták elő a darabot, a legemlékezetesebbek azonban mindig a jubileumi alkalmak voltak – gondoljunk csak a 2003-as csíksomlyói előadásra, vagy a Társulat című tévés vetélkedő nyerteseinek ünnepi produkciójára.

Jubileum
Az idei jubileum hivatalos előadás-sorozata oratorikus koncertváltozat, amelyet az ország több pontján is bemutatnak. A premierje tavasszal volt Miskolcon, az ünnepi díszelőadása pedig december 17-én lesz a Budapest Arénában. Szimfonikus zenekar, rockzenekar és dupla kórus is részt vesz rajta a szólistákon kívül. Ez a változat csak az alapzeneműből áll. Szörényi ennek kapcsán felidézte azokat az időket, amikor az emberek csak hallgatták a művet, de nem láttak mellé előadást. „Felrakták a lemezt, és úgy is szerették. Nem volt hozzá színpad, színészek, koreográfia. Elképzelték hozzá a maguk változatát. A mostani koncertváltozat is hasonló élmény.”



Bródy szerint az előadássorozat arra is jó alkalom, hogy kiderüljön, az eddigi rendezések mennyi mindennel egészítették ki a művet. „Ezért veszélyes minden rendezés. A kedvenc könyvedből készült filmnél is érzel egy kis csalódást, mert nem úgy képzelted el. Az a fantasztikus a művészetben, hogy nemcsak az alkotó fantáziáját mozgatja meg, hanem a befogadóét is. Közös gondolkodásra ingerel. Ez a legfontosabb közösségteremtő folyamat.”

Az Operettszínház is műsorára tűzte a rockoperát Székely Kriszta rendezésében. Bródy a legjobban annak örül, hogy ebben a változatban egy fiatal István szerepel: „A darab tulajdonképpen az ő jellemfejlődéséről szól. Amíg ő eljut odáig, hogy – mai kifejezéssel élve – bevállalja.” Szörényi szerint ettől a jellemfejlődéstől ő a főszereplője a darabnak. „Annak ellenére, hogy a két pólus harmóniában van, hiszen nagyon odafigyeltünk annak idején a szembenálló felek kiegyensúlyozására.”

Generáció- és korszakhatárok
Fontos fenntartani az István, a király iránti érdeklődést, hogy újabb generációk ismerjék meg. „Folyton felmerül, hogy kellene egy jó minőségű, látványos film a rockoperából, amely képes az országhatáron túl is jelentős közönséghez eljutni. Lehet, hogy végül rajzfilm lesz belőle, mert már felmerült ötletként Jankovics Marcell neve” – mondta Bródy. Szörényi, aki annak idején Jankovics Ének a csodaszarvasról című művének a zeneszerzője volt, szintén jó lehetőséget lát ebben: „Az a film Esztergommal és Géza fejedelemmel zárul. Ha megszületne egy rajzfilm az István, a királyból, az gyakorlatilag ennek lehetne a második része.” Emellett olyan program alakul, amelyben iskolák versenyeznek egymással országhatáron belül és túl az István, a király egy-egy felvonásának az előadásáért. A végén a négy győztes intézmény egy közös díszelőadásban adhatja majd elő a teljes darabot.

Mindettől függetlenül sem fenyeget a veszély, hogy a mű feledésbe merülne. „Van bizonyos körforgás a világ állapotában. Újra érdekessé válnak azok a művek, amelyek túlélték a korszakukat, és érvényes mondanivalóval, üzenettel rendelkeznek” – véli Bródy. Szörényi is megerősíti az optimizmusát: „Számtalan emberrel beszélek, aki meséli, hogy a kisunokája kívülről fújja. Ez azt feltételezi, hogy elviszi a szülő az előadásra, vagy felteszi otthon a felvételt.”



Bár ma már az is nagy dolog, ha a gyerekek felismerik a régi technikát. Bródy szerint az új generációkat a hagyományos módszerekkel már nehéz megközelíteni. „Amikor karácsonykor feltettem egy hanglemezt, a tizenhárom éves fiam úgy nézett rám, mint valami csodára.” Amikor bejött a digitális korszak, a zenehallgatási szokások is megváltoztak. „A tetszőleges lejátszási sorrend volt a mélyütés a szerkesztett albumoknak. Az interneten ezek a hosszabb lélegzetvételű dolgok nem működnek, csak a háromperces dalok.”

„Az előadásaim végén fel szoktam tenni a kérdést, hogy néhány száz év múlva milyen civilizáció lesz a Földön – vette át a szót Szörényi. „Ha kis szerencsénk van, akkor még néhány ember élni fog. Ha esetleg egyikük találna egy fényes korongot, mihez kezdene vele? Még ha egy angyal álmában megsúgná is neki, hogy ezen van valami, akkor sem tudná előhívni azt a tudást. Letépne egy hosszú liánt, és a nyakában hordaná, mert szépen csillog.”

Hogyan lehetne a generációs szakadékokat áthidalni? – adódik a kérdés. „A legfontosabb az emberi közösségek szempontjából, hogy hogyan tudjuk a személyes létünket a többi emberrel együtt megélni, hogyan tudjuk magunkat megmutatni másoknak, és hogyan tudunk másokat megérteni” – válaszolta Bródy.

Barna Bálint

Képek: Füle Tamás