Evangéliumi, missziói, úttörő
Ha semmi nincs már körülötted, ami a kényelmed, a biztonságérzeted és a komfortzónád bármiben is szolgálná, akkor megérkeztél az úttörő plántálások missziói alaphelyzetébe. Pont így érzik magukat azok a lelkészek, akiket Isten járatlan utakra hív.

De már a gyülekezetplántálások szempontjából is megfigyelhető egyfajta generációs rétegződés, ennek oka talán ott lüktet a misszió természetében. A misszió formáját ideális esetben a szükség határozhatja meg. Azok az emberek, az a városrész, ahová egy lelkipásztor az elhívását kapja – legtöbb esetben infrastrukturális feltételek nélkül.
Lovas András, a Dunamelléki Egyházkerület missziói előadója a gyülekezetplántálások három nemzedékét különítette el, elsőként az ún. „panelgyülekezeteket”, melyek egy része a rendszerváltozás idején indult; a következő réteg az agglomerációban életre hívott közösségek, melyek nagyságrendileg tizenöt évvel ezelőtt jöttek létre. A frissen gyülekezeteket életre hívó misszió legfiatalabb nemzedékére „úttörő plántálásként” hivatkoztak a Nagy-Budapesti Missziói Konferencia erről szóló kerekasztal-beszélgetésén.

Ahol nincs templom, nincs közösség – de vannak evangéliumra éhező, helyreállításra és közösségre váró és vágyó emberek, ott Isten új utakat tud nyitni.

Vígh Eszter szíve akkor is a Bartók-negyed, Újbuda legkreatívabb városrésze és az ott élő emberek felé húzott, amikor semmilyen garancia nem volt rá, hogy ott hivatalos formában elindulhat egy missziói építkezés.
Vannak gyülekezetek, amelyeknek életformája a misszió, ezért újra és újra táplálják annak minden formáját, így a Józsefvárosi Református Gyülekezet is, Bacskai Bálint lelkipásztor vezetése alatt. Hozzájuk köthető a Lakó István pásztorolásával működő Te + Én Református Közösség.
A Külső-Üllői Úti Református Gyülekezet lelkésze, Kiss Sámson Endre először csak hittanoktatót keresett, így került Szabó István a IX. kerületben a József Attila-lakótelepiek szolgálatába. 

Formálódó szolgálatban formálódó pásztorok
A Te + Én Közösség, amelynek a Kontraszt Református Közösség biztosít gyülekezeti hátteret, tizenkét éve indult a Józsefvárosban, egyfajta találkozási pontként a gyülekezetbe járó hívő emberek és a kerületiek számára, ezért sokan cigánymissziós gyülekezetként tartották számon – pedig szándéka és célkitűzése szerint nem az. Vegyes gyülekezet, amelyik meghatározó társadalmi szereplő szeretne lenni a kerület életében, ezért működtetnek tanodát és élelmiszerbankot is. A közösség új gyülekezetté szeretne felnőni, amelyik képes újabb gyülekezeteket létrehozni – tehát betölteni a sokszorozódás törvényszerűségeit. 

A szolgálat kezdetén a gyermekmunkán volt a hangsúly, aztán egy hitvallásos fordulat kellett ahhoz, hogy a közösségi programok helyett az evangélium kerüljön a fókuszba. Ebből nőhetett ki a közösség mostani korszaka, melyet a személyes tanítványozás jellemez. A Magdolna negyedben vasárnap délután tartanak istentiszteletet, a házicsoportok alkalmanként találkoznak, a hétköznapokban pedig a társadalmi munkáé a főszerep.

Markánsan más környezet a Bartók-negyed kávézókkal, művészeti galériákkal tarkított pezsgő világa, ahol fontosak a civil kezdeményezések, a művészet, fontos a vitakultúra és az asztalközösség. Ezért a negyedért dobog Vígh Eszter lelkipásztor szíve is. Két és fél éve szeretnének a művészet által a művészettel és a művészekért jelen Újbudán.

Szabó István ellenben sosem vágyott arra, hogy gyülekezetet plántáljon, mégis benne találta magát a feladatban – a Külső-Üllői Úti Református Gyülekezettel mint küldővel a háta mögött. Az első három évre felkészítő időszakként tekint a lelkipásztor, a József Attila-lakótelepen 2020 óta tartanak rendszeresen istentiszteleteket, bár az indulás hamvába holt a világjárvány miatt. Nagyságrendileg tizenötezer ember lakik ezen a területen, nagyon sok a kisgyermekes család, de sok oktatási intézmény is található a környéken. Ezt a közösséget olyan lelki otthonra vágyó keresztények keresik, akik valamilyen okból korábban elvesztették a kapcsolatukat az egyházzal vagy Istennel, vagy vidékről költöztek a fővárosba. A rendszeres imaséta, ami ennek a közösségnek a sajátossága, a hittanoktatáson kívüli missziós ajtó pedig a társasjátékklub. 

A halál és feltámadás evangéliuma
„A meghalás és a feltámadás nem pusztán az üzenetünk tárgya, hanem valamilyen módon a misszió kontextusa” – fogalmazta meg Lovas András moderátori szerepben a gyülekezetplántálások húsbavágó és állandó felvetését.

„A missziós helyzetek azért hívnak meghalásra, mert komfortzónán kívüliek” – fogalmazta meg mindennapjainak valóságát Lakó István, aki alapvetően visszahúzódó és konfliktuskerülő ember, viszont a cigányság felé való szolgálatban ennek épp az ellenkezőjére van szükség. A konfliktus felvállalása ad tekintélyt neki és az általa hirdetett evangéliumnak egyaránt – eljátszani mégis rettenetesen fárasztó. Saját bevallása szerint egyedül a Szentlélek teszi alkalmassá egy-egy konfliktushelyzet megharcolására, ezt újra és újra kérnie kell. 

„A plántálások nagyon törékenyek. Ha egy meghatározó ember elmegy, vagy konfliktust okoz, az nagyban veszélyezteti az egész miniinfrastruktúrát, a programokat, meg tudja mérgezni a közösséget. Ezért nagyon erős a kísértés, hogy lelkészként mindig mindenkinek megfeleljek, nehogy eltűnjön az, amit építettem. Ebben az állapotban pont az evangélium emlékeztet arra, hogy van olyan időszak, ami a meghalás ideje. A mi esetünkben ilyen volt az első, a játszóházak korszakának vége, amikor elmentek a kulcsemberek. Ez a helyzet megpróbálta a hitemet, de új korszak kezdődött a misszióban” – árnyalta Lakó István az új missziói korszak körülményeit. De ezek vezették arra, hogy olyan emberekért könyörögjön az oktatási csapatba, akik a felnőtteket meg tudják szólítani. „Mindig csak akkor kezdődhetett el egy újabb vagy mélyebb szakasz a közösség életében, amikor az előző véget ért, de nagyon sokat segített helyesen látni ezeket a helyzeteket, hogy tudom, a keresztény ember identitása az, hogy Krisztussal együtt meghal és feltámad.”

A kertet és természetet kedvelő Szabó István számára a lakótelepi plántálás egyenlő az önfeladással, ahogy az is küzdelmes számára, hogy az evangéliumot bevigye a személyes beszélgetésekbe. A meghirdetett és rendszeres gyülekezeti alkalmakon tapasztalt jelenlét hektikussága is mindig egy kis meghalást jelent a számára, dacára annak, hogy annak a kevés embernek ugyanúgy szól az evangélium.

A közösség és a Szentlélek munkája
A József Attila-lakótelep református közössége szeretne béketeremtőként jelen lenni a környezetében. Ez Szabó István lelkipásztor számára azt jelenti, hogy nem kerüli el a konfliktusokat, hanem Krisztus békéltető szolgálatát megélve kávé és sütemény mellett megbeszéli az érintettekkel azt, ami történt, bármilyen nehéz is – ez a Szentlélek munkája.

Személyes életváltozásokban, a megszentelődésben látja működni a Szentlelket Lakó István. „Lehet, hogy kicsi dolognak tűnik, amikor valaki megszabadul a szorongásától és nehéz egy missziói beszámolóba leírni, de tudom, hogy ez azért van, mert ő elhitte az evangéliumi igazságot, hogy ő Krisztussal együtt uralkodik jelenleg is. Nagyon sok ilyen történetünk van, ami jelenleg tükör is számomra: hogyha Isten megáldott mindabban, amibe belefogtunk, belefoghatunk még több dologba, számítva Isten Lelkének jelenlétére” – eszmélt rá a lelkipásztor szolgálatának isteni perspektívájára.

A Bartók-negyed közösségéhez kapcsolódó életek személyes és mély változásaiban látja Vígh Eszter legmarkánsabban megjelenni a Szentlélek erejét.

„A gyülekezet infrastrukturális lépéseiben is tetten érhető a Szentlélek vezetése” – vallja Szabó István, aki először egy lakásban prédikált, aztán egy művelődési ház kistermében, majd egy iskolában, s most már a helyi közösségi házban szolgál Igével vasárnaponként.

A plántálók álmai között a szerepel a személyes kapcsolatok erősödése a közösségeikben, a gyülekezetek lelki és anyagi felnövekedése az öngondoskodás szintjére, hogy valódi lelki központokká válhassanak azon a helyen, ahol létrejöttek.

„Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.” (Efezusiakhoz írt levél 3. rész 20-21. versek )

Képek: Füle Tamás