„Másrészt bizonyos, hogy az ember soha nem jut el önmaga igaz megismerésére, ha csak Isten arcára nem nézett előbb és ha ennek szemléléséből leszállva nem kezdi el önmagát megvizsgálni."
Kálvin
Jézus kigúnyolása, megkorbácsolása
A katonák elvitték őt a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére, és elkezdték köszönteni: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte.
Márk 15,16-19
Krisztus megverettetése
A helytartó parancsára
Szolgahad az Úrra ronta
S Isten ártatlan Báránya
A világért vérét ontja.
Jeromos a híres remete
Úgy tudta, hogy Isten Fiát
Négy durva katona verte,
Szüntelen fokozva kínját.
A Megváltó szent testéből
Alácsurgott drága vére,
Tűrte nagy szeretetéből.
Szálljon áldás szent nevére!
Lásd, Lelkem, a tükörképed!
Lásd a megkínzott Megváltót!
Lásd, mit viselt el teérted!
Lásd, kiben van gyógyulásod!
Négyen kínoznak tégedet.
A rossz lelkiismereted
Elveszi békességedet
És fölzaklatja szívedet.
Lesújt rád az Úr törvénye
Rettenetes ostorával
Örökké fönnáll érvénye
Változatlan szigorával
Harmadik meg a halál
Sebez éle tövisével
Minden utadon megtalál
Kiszáradt, csontos kezével.
Határtalan kínod láttán
Fojtogató erejével
Rád veti magát a sátán
Életed minden bűnével.
Négy hóhérod támadását
Te – Lelkem! – megérdemelted,
De látva szíved sok baját
Jézusod abból kimentett.
Testét ím, csupaszon hagyja
És így vereti meg magát
Csak azért, hogy neked adja
Üdvözítő igazságát.
Bűn-mardosástól, törvénytől
Téged Megváltód megmentett:
Ördögtől, halál-örvénytől.
Mondj hát neki dícséretet!
Engem bűnöm sok sebéből
Kigyógyítottál, orvosom.
És bűnbánatom könnyéből
öröm fakadt, Jézusom!
Passió-énekek
Elmélkedések Krisztus Urunk szenvedése felett
Írta: Hallgrímur Pétrusson
Fordította: Ordass Lajos
Kép: Füle Tamás