Hitelválság ide vagy oda, sokan idén is áruhitelből „oldották meg" a karácsonyt. Kereskedői becslések szerint csak 9 százalékkal csökkent az áruhitelek aránya a tavaly decemberi időszakhoz képest. A szám nem egyenesen arányos a válság miatti siránkozás nagyságával, vagy csak én hallom egyre hangosabbnak a vészharangot? A számok azt mutatják, hogy sok honfitársunk még mindig könnyen bedől a gyorsan kapható nullaszázalékos téháemnek, az óvatosabbak pedig titkos tartalékaikhoz nyúlnak egy-egy értékesebb ajándék kedvéért.

Bármilyen nehéz lenyelni a békát, a polgáriasult ünnep középpontjában az ajándék áll. A GE Money kelet-közép-európai felmérése szerint egy vásárló átlagosan 53 ezer forintot költ ajándékra, a további tízezreket az ünnepi lakoma emészti fel. Érdemes akár ismerősi körben is elvégezni egy kísérletet: ha a karácsonyról érdeklődünk, szinte kivétel nélkül a szeretetről, a pihenésről és a családi együttlét fontosságáról beszélnek. A válaszokból úgy tűnik, szinte mindenkinek lényegtelen az ajándék értéke, nagysága. Nem tudom, megoldom-e valaha a rejtélyt, vajon melyik bolygó lakói tapossák egymás sarkát a bevásárlóközpontokban december huszonnegyedike délelőttjén is?

Az akció-rakétákat már jóval az ünnep előtt beindították a kereskedők. Üzenetük idén nemcsak arról szólt, hogy mit és hol vegyünk meg, hanem azt is sugallta, hogy suttyó senkik vagyunk, ha nem nyúlunk elég mélyen a pénztárcánkba. Az egyik médiaüzlet reklámja szerint „a fa alatt dől el a karácsony." Megértem a marketingesek fejfájását, bizonyára sokat kell buzgólkodniuk, hogy alul... akarom mondani, felülmúlják versenytársaikat reklámjaikkal.

Az ízléstelenség határát öles léptekkel sikerült áthágniuk az egyik legnagyobb csokoládégyár kreatívjainak – persze telik az évi 83 milliárd forint nettó árbevételből fantáziadús ötletekre –, akik idén azzal szerették volna közelebb hozni a gyerekekhez a karácsonyt, hogy betlehemesükben tehénként ábrázolják Máriát, Józsefet és a háromkirályokat. A bölcsőben fekvő Jézust egy cuki bocika személyesíti meg.

És ha már betlehemes, el ne feledjem megemlíteni a legújabb szolgáltatást. Aki saját, élő betlehemest szeretne látni, házhoz rendelheti a szent családot, hasonlóan, mint december hatodikán a Mikulást. Mária és József bekopogtatnak a ház ajtaján, majd Mária befekszik a karácsonyfa alá és a háziak szeme láttára megszüli a kis Jézust, ezután pedig jönnek a napkeleti bölcsek...

Az igazi optimisták talán a televíziós műsor kínálatától is várták, hogy némi meghittség költözzön otthonukba. Aki pihenésként a tévézést választotta két szelet diós és mákos bejgli között, olyan „karácsonyi klasszikusokból" válogathatott, mint a Sok flúg disznót győz, Fejvadászok, Éltető bosszú, Egy nejnél jobb a kettő, Bekasztlizva külföldön, Kismalac a nagyvárosban, Fogd a lét és fuss, de hogy ne legyek igazságtalan a közszolgálati téve levetítette – a többi közt – Az igazi télapó és a Kaliforniai karácsony című filmet is, és karácsony este 11 órakor műsorára tűzte a Jézusról szóló kétrészes olasz-német alkotást.

Az ember kezén eltorzul az ünnep is – mondta a közelmúltban Cseri Kálmán. A református lelkipásztor adventi interjúnkban arról beszélt, az Isten-hiányt mutatja, hogy bármekkora az ajándék, mégsem elégíti ki az éhséget. Isten-arcú ürességről szólt, amibe tölthetünk akármit, mégsem töltődik ki soha, csak amikor Istennel találkozik valaki.

Tudom, kinek higgyek.
Mert hülye azért nem vagyok.

Fekete Zsuzsa