2004. február 4.

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, a műsor szerkesztőjét hallják.

A minap hároméves kislányom odabújt hozzám, és azt mondta: - Anya, én imádlak téged! Az ember ettől a fokozott érzelemtől persze visszahőköl, és azt mondja, amit tanult: - Tudod kislányom, hogy az Istent imádjuk, egymást viszont nagyon szeretjük. Mire ő: - Én nem az Istent szeretem, hanem téged. Jó, jó, de hol lennék én, ha Isten nem teremtett volna meg? Akkor, nem lenne kit szeretni. Amikor a teremtésről igyekeztem beszélni, látszott, hogy elgondolkodott. Az első, mozgató ősi logikáját megértette, és végül azt mondta: - Jó, egy picit szeretem az Istent. Itt kifogytak az érveim, és csak azt tudtam mondani, hogy ő annak is örül. Csak, utóbb, ahogy végiggondoltam beszélgetésünket jöttem rá, milyen magvas gondolat volt ez.

A jó Isten valóban mennyire egyszerű, emberei módon közelít az életünk felé, és biztosan örül annak is, ha csak egy embernyi távolságra vagyunk tőle. Hiszen, mindenki a maga képességeivel tud csak közeledni hozzá. A református vallásról sokan állítják, hogy nagyon szigorú, és a legkevésbé engedi be az emberi gyengédséget. Kálvinról is ez a kép alakult ki, pedig ő abban a korban, amikor elsősorban testi fenyítéssel neveltek, a szeretettel való intés híve volt. Többek között erről beszél most Kálvinról szóló sorozatunkban Németh Pál.

Németh Pál: A francia reformáció sorsát meghatározó tényezők között I. Ferenc király külpolitikájának alakulását szokták említeni. A király célja az volt, hogy Franciaországot egységes, erős hatalommá tegye. Ezen felül még nagyra törő politikai ambíciói is voltak, többek között a német római császári cím elnyerése. De a német választófejedelmek a fiatal spanyol király (V. Károly) javára döntöttek, így elkerülhetetlenné vált a francia király és a császár közti vetélkedés, amely 1519 és 1558 között több háborús konfliktushoz vezetett.

Fekete Ágnes: Végül is a protestantizmusnak ebben az esetben hasznára vált vagy éppen kárára?

Németh Pál: Is-is, mind a kettő. Mint említettük, I Ferenc fontosnak tartotta a német protestáns fejedelmek rokonszenvének az elnyerését, ugyanakkor vigyáznia kellett, hogy a pápával se kerüljön súlyosabb ellentétbe. Ezért Melanchthont teológiai tanácsadójaként Párizsba hívta. Melanchthon a német reformáció legnagyobb szellemi tekintélye volt. A francia katolikus egyház Rómához fűződő viszonyát a Pragmatica Sanctio című királyi rendelet szabályozta. A gallikanizmus és a bolognai konkordátum megerősítette a király jogait és a francia egyház önállóságát. Az egyház a királyság hatalmi eszközévé vált. Így vallási ügyekben a király önkényesen döntött. A király nővére, Margit, a későbbi navarrai királynő védelmébe vette a reformáció híveit, olyanokat, akik Párizsból az üldöztetés miatt menekülni kényszerültek. Az egyház megújulását kezdetben maga a király is rokonszenvvel szemlélte. Ezt próbálta kihasználni először Zwingli, majd később Kálvin. Mindketten I. Ferencnek ajánlották hitvédelmi célzatú dogmatikai művüket: Zwingli a Commentariust, Kálvin az Institutiot.

Fekete Ágnes: Kálvin hol született?

Németh Pál: Kálvin a franciaországi Noyon-ban született 1509. július 10-én. Édesapja Gérard Cauvin, ebből van a Calvinus latinos humanista név, amit Kálvin később használt. Olyan nép körében született, amelyik - úgy mondják - eleve szerette a szabadságot. Nagyapja kádármester volt. Az édesapja már bizonyos képzettséggel rendelkezett s az egyháznál értelmiségi tisztségeket töltött be. Volt káptalani jegyző, jószágkormányzó, püspöki titkár. Az egyház különféle világi ügyeinek intézésében ő járt el s általában az egyházi vagyon kezelése volt a feladata. Így élesen belelátott az egyház belső anyagi ügyeibe. A tapasztalat azóta is azt mutatja, hogy az egyház anyagi és belső ügyeinek az ismerete nem kelt pozitív érzelmeket az emberben az egyház iránt. Később Kálvin édesapja ellentétbe is került az egyházi hatalommal.

Fekete Ágnes: Végül is ezért történt, hogy apja nem papi, hanem jogi pályára tanácsolta fiát.

Németh Pál: Mivel édesapja, Gérard Cauvin eredetileg papi pályára szánta fiát, a kor szokása szerint különböző egyházi javadalmakat szerzett a számára (ilyen volt Pont l'Ev?que plébániájának jövedelme). Ezek a javadalmak a mai ösztöndíjaknak felelnek meg. A fiatal Kálvin a "Kámzsások kollégiumában" kezdte tanulmányait. Tanulótársai a környékbeli nemesi családok gyermekei voltak. Közülük meg kell említenünk a Montmort (ejtsd: Monmór) fivéreket, akik először Noyonban, később Párizsban voltak tanulótársai. Tizennégy éves volt, amikor édesapja Párizsba vitte a de la Marche kollégiumba, ahol a híres Mathurin (Matüren) Cordier (Kordjé) tanítványa volt. Cordier korának nagyszerű, elismert pedagógusa. Fogékony tanítványára igen nagy hatást tett. Kálvin neki köszönheti kiemelkedően jó latin nyelvtudását. A tanítvány tisztelete és nagyrabecsülése később is eleven maradt. 1536 ban Kálvin Genfbe hívja, majd Kálvinnal együtt neki is távoznia kell Genfből s csak öreg korában tér vissza egy új kollégium megszervezésére. 1523/24 telén a Montaigu (Montegü) kollégiumba kerül. Szigorú skolasztikus intézet volt ez, amelyet ortodox moralizmus jellemzett. Erazmus és Rabelais is tanult ebben a kollégiumban, mindkettő lesújtó véleménnyel volt róla. Édesapja időközben meggondolta magát és jogi tanulmányok felé irányította a fiát. Azzal indokolta, hogy a jogászi pálya jobb megélhetést biztosít, mint a papi pálya. Édesapja iránti tiszteletből vállalja a jogi tanulmányokat s 1527/28 fordulóján Orléans ba költözik. Itt Melchior Wolmar volt rá nagy hatással. Talán ő volt az első, aki megismertette Kálvint a lutheri eszmékkel és az evangéliumi tanokkal. S amikor Kálvin Bourges (Burzs) ba megy további jogi tanulmányokra, itt újra találkoznak és segít Kálvinnak a görög nyelv tanulmányozásában. Így lehetősége nyílik Kálvinnak arra, hogy az ókori klasszikusokat tanulmányozza. A hagyomány szerint Kálvin itt Bourges ban mondta el első evangéliumi tartalmú igehirdetéseit.

Fekete Ágnes: Hogy találkozott végül is a protestantizmus, az evangélium ügyével Kálvin?

Németh Pál: Amikor beiratkozik az orléans-i egyetemre, és jogot tanul, találkozik olyan emberekkel, akik már az evangéliumi tanításokat képviselik. Vallási kérdésekkel volt átitatva akkor az egész társadalom. Egy igehirdetés elmondása és meghallgatása társadalmi esemény volt. A pap nem feltétlenül templomban prédikált, hanem házi összejöveteleken, vagy klubszerű alkalmakon. De nem volt feltétlen papi munka az igehirdetés. Nagyon érdekes, hogy édesapja halála után, amikor szabaddá válik az apa akaratával szemben, nem marad meg a jogi pályán, de nem is teológiát kezd el tanulni, hanem humanista tanulmányokat folytat. Átmegy Párizsba, a Sorbonne Egyetemre, amelyik skolasztika szigorú egyházi tanításait képviseli és teljesen ellenreformációs jellegű. I. Ferenc talán a Sorbonne ellensúlyozására létesített egy királyi akadémiát, ahol királyi lektorok adtak elő és különös figyelmet szenteltek a latin, görög és a héber nyelv oktatásának. Kálvin itt folytatta tanulmányait a király által alapított humanista kollégiumban és teljesen a bölcsészeti tanulmányoknak szentelte magát.

Fekete Ágnes: Hogyan kell elképzelni azt, amikor elkezdte valaki a reformáció tanát követni? Volt a katolikus egyház és klubszerűen összejöttek ezek az emberek?

Németh Pál: A katolikus egyház életén belül jelentek meg és érlelődtek a reformációs gondolatok és ezek nyomán terjedt el a reformáció több központtal. Volt üldöztetés és elsősorban olyan személyeket üldöztek, akik lutheranizmus gyanújába keveredtek. Kigyulladtak a máglyák, eretnek-perek formájában folyt az üldözés, de ez inkább csak alkalmi és helyi jellegű volt. Nem volt általános és nem terjedt ki az egész országra. Ekkor, 1532 ben jelenik meg Kálvin első nagyobb lélegzetű műve: Seneca De clementia c. művéhez írt kommentárja. Mi ez a mű, amelynek magyarázását fontosnak tartotta? Seneca Néró császárnak ajánlja munkáját és a nagylelkűségről, a kegyelmességről ír benne. Megdicséri egykori neveltjében azt, ami már rég hiányzik belőle, a nagylelkűséget, a kegyelmességet csak azért, hogy észre térítse. Sokan gondolják - és nem alaptalanul -, hogy Kálvin is figyelmeztetni akar ezzel a művel. Aki ezt elolvassa, okuljon abból, hogy van kegyelmesség, és nem kell kegyetlenül üldözni azokat, akik más vallási állásponton vannak. Ez finom figyelmeztetés a királynak arra, hogy kegyelmet is lehet gyakorolni.