Egyházi körökben gyakran emlegetik, szószékek beszédeinek döntő fordulata, mégis mindig állandó vitatéma marad Isten országának kérdése. A Szentírás is több oldalról mutatja be ennek az országnak valóságát, a mindennapi élet pedig úgy tűnik, nem igazolja döntő módon, a biblia alapján hangoztatott jelenlétet. A Krisztusban elközelített ország, mintha eltávozott volna a mennybemenetelkor. Ezt a félreértést kell tisztáznunk, hogy az evangélium közösségbe hívó parancsát mindannyian komolyan vegyük.
Isten országának jelenléte elsősorban a földi valóság tükréből olvasható ki. Dániel könyvében a hetedik rész a földi hatalmak, birodalmak, országok születését a tenger mélyéről előtörő fenevadak képével szemlélteti. A tenger a kaotikus világot jelenti, amiből a káosz torzszülöttjei jönnek a világra. A látomásról nem lehet azt állítani, hogy a képzelet szüleménye csupán, ugyanis eddig egyetlen hatalom sem bizonyította az ellenkezőjét. A legbarátságosabb társadalmi rendszer is a mélyből született. Lentről. Legtöbbször forradalmi lángokból pattant elő. Az embert megalázó társadalmak egyenesen a gyűlölet őstengeréből származnak. Minden mélyből előkapaszkodott hatalom előbb-utóbb szemben találja magát ellenzőivel, akik elkívánkoznak, szabadulni vágynak. Arra törekednek, hogy megdöntsék, és végleg megsemmisítsék azt. Dániel könyvében Isten törvényt ül, megítéli a világbirodalmakat. Ezek helyére az ég felhőiből aláküldi az emberfiát. Isten ítélete így is kegyelem, mert nem elveszti a világot, miként az megérdemelné, hanem jövőt nyit számára. A mélyből, a káoszból születő fenevadak helyett, a mennyből, a csillagok feletti rendből az igazi ember érkezik. Isten országa így közelít! Aki érzékeli a különbségeket, aki megkülönbözteti a poklot a mennytől, annak máris lehet elképzelése az eljövendő, de közben közöttünk lévő országról, mely a gyengülő fenevadak romjain megjelent, és alkalmas pillanatban átveszi a teljes hatalmat.
Jézus Krisztus, amikor az Ő országába meghív, az örök hatalom karjainak védelmét biztosítja. Ennek pontos kezdete nem ismeretes, csupán csak annyi, hogy vége pedig soha nem lesz. Isten Fia örök királyságát egyetemessé tette, mindenkinek adja, kivétel nélkül mindenkinek előkészíti. Ennek ellenére nem lehet azt állítani, hogy mindenki részesül benne, sokan határokon kívül maradnak. Ezért többen elfordulnak Istentől, nem gondolva arra, hogy nem Ő tilt el ettől az országtól, hanem az ember saját magát zárja ki.
Napi kérdésünk, hogy mikor jön már el az idő, amikor a fenevadak lelepleződnek, amikor testvéreink nem kívánkoznak kizáródni Isten országából, és már most elkezdik ennek az országnak a szolgálatát. Az ilyenekre mondja Jézus Krisztus, hogy boldogok, mert kenyeret esznek a hatalmas Isten örök országában.