„Ettől fogva kezdte Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni. És Péter előfogván őt, kezdte feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te veled.”
(Máté 16,21-22)

Máté evangéliumában olvassuk Péter szavainak a feljegyzését, a többi evangélista csak annyit mond, hogy feddeni, dorgálni kezdte Jézust, amikor jelentette tanítványainak, hogy szenvedni, meghalni és feltámadni megy Jeruzsálembe. Mégis, igen lényeges a kifejezést, amelyet a megdöbbent Péter mond: nem eshetik meg ez veled! Ennél is erőteljesebben adják vissza ezt más fordítások, némiképpen bővítve is a szavakat, így: az Isten áldjon meg, uram, ez soha nem történhet meg veled, vagy: ugyan, ez veled biztosan nem történhet meg! Nem következhet be, lehetetlen megtörténnie. Messzire mutatnak ezek a szavak. Jelezhetik egyrészt a tanítványok aggódó óvását, hogy ha Jézus felmegy Jeruzsálembe, akkor megtörténhet, amiről beszél; hát akkor ne menjen oda, forduljon vissza! Jelezhetik a szavak azt is, hogy a tanítványok fel vannak háborodva – Péter megdorgálta, megfeddte Jézust –, ők nem erre vállalkoztak, amikor Jézus követésére álltak! Kikérik maguknak ezt az alternatívát, ez nem program. Jelezhetik azonban, a legmélyebben, azt a meggyőződést is, hogy számukra elfogadhatatlan a szenvedés önkéntes vállalása. Akit szeretünk, azt óvjuk minden bajtól. Akinek a követésére szegődtünk, akire rábízzuk magunkat, az köteles minket is megóvni minden bajtól. A szenvedés rossz, és a rossznak nem szabad megtörténnie. A rossz csak valami lehetetlen lehetőség, de elgondolhatatlan, vagy ha mégis bekövetkezik, akkor botrány. Ezért mondja Pál Krisztus keresztjéről, hogy sokak számára botrány, mások számára bolondság (abszurdum). Egész emberi civilizációnk abban a nagy igyekezetben él, hogy megmeneküljünk a rossztól, vagy ha már bekövetkezett, elmeneküljünk előle. A bűnbe, betegségbe, halálba nem lehet beletörődni. S minden fejleményt, ami hárítja, enyhíti a bajt, oldozza a nyomorúság köteleit, távolítja a halált, egyszóval lassítja a rosszat, mi haladásként értékelünk. Aztán a lázas türelmetlenségből sorra születtek utópiák, megváltó elképzelések és sokszor, sajnos, hamis képzetek is, melyek nyomán nemhogy lassult vagy szűnt volna a rossznak áradása, hanem inkább gyorsult.

Jézus, megfordítja az egészet. Lám, elébe megy a rossznak, keresi a szenvedést, már a tanítványokat is úgy hívta el – igaz, nem értették –, hogy vegyék fel keresztjüket, és úgy kövessék őt (Lukács 9,23). Nem azt választja, ami hasznos, hanem azt, ami egyedül értelmes. Miért? Mert csak az áldozat révén lehetséges a megoldás.

Ma sokakért aggódunk: orvosokért, ápolókért, rendfenntartókért, élelmiszer-fuvarozókért, munkásokért, akik életünk alapfeltételeiről gondoskodnak. Végtelen azoknak a sora, akikkel megtörténhet a baj, akik nemcsak elvileg, hanem gyakorlatilag is vállalják az áldozatot. Akikkel megeshet az, aminek nem szabadna megtörténnie. Pedig nem kockáztatnak, hiszen itt nem holmi hősködésről van szó, hanem szolgálatról: gyógyítanak, ápolnak, gondoskodnak. Lemondanak arról, ami számukra is éppoly értelmes volna, mint számunkra. Hogy élhessünk.

Az imént azt mondtam, hogy Péter szavaiban megdöbbenés fejeződik ki: hát hogy lehet az, hogy Jézus szembenéz a rosszal, a lehetetlen lehetőséggel, az elgondolhatatlannal, azzal, aminek nem szabad megtörténnie, mégis megtörténhet? Nos, valójában a szolgálat és az önfeláldozás a lehetetlen lehetőség. A mulandóság, a betegség, a baj, a halál világában a szeretet a lehetetlen lehetőség.

Amikor Jézus előre jelezte szenvedéseit, Péter szinte meg sem várta, hogy befejezze, pedig így ér véget: és a harmadik napon feltámad... A szenvedés útjának végén feltámadás várja az áldozatot hozó Krisztust. A halál nem zsákutca, hanem átmenet a halálból az igazi életbe. Az önfeláldozás és a szolgálat nem meddő póz, nem üres hősiesség, hanem út az igazi élet felé. Amit ma orvosaink, ápolóink, gyógyítóink tesznek, az szépséges visszfénye ennek az isteni titoknak.

Nem történhet meg ez teveled! – mondja a kétségbeesett Péter Jézusnak. Így kellett ezeknek történniük! – mondja a feltámadott Jézus húsvét napján a tanítványoknak! Mikor jön el a húsvét, az igazi lehetetlen lehetőség? Nem tudom. De azt tudom, hogy eljövetele az önkéntes áldozattal kezdődik. Nem karanténban vagyunk, hanem őrhelyen, ahol várjuk a virradtát.

Bogárdi Szabó István
 

Elhangzott az MR1 Vasárnapi Újság című műsorának Lélektől-lélekig rovatában, 2020. március 29-én.