Irodalmi kávéház, azaz kávé, tea és mellé szövegek. Túra, a Vöröskőre, majd el egészen Dunabogdányig, tizenöt, azaz mégsem: huszonnyolc kilométert gyalogolva. Ravasz-Áprily-emléktúra, a nagy formátumú huszadik századi református püspökhöz el-ellátogató természetjáró költő barátja óriási sétáit megidézve. Míg Ravasz László busszal vagy hajóval kirándult Áprily Lajoshoz, a költő gyalog vette nyakába a Visegrádi-hegység lankáit és meredek emelkedőit, szurdokvölgyeit és patakmedreit. Református lelkészek és gyülekezeti tagok egy csoportja nemrégiben végigjárta az utat, meg is toldva az eredeti útvonalat néhány eltévedésnyi kilométerrel.

A túra reggelén kávéval és múltidézéssel készültünk a gyaloglásra a leányfalui templom padjaiban ülve. Élete utolsó három évtizedében Ravasz László püspök is így hallgatta a vasárnapi igehirdetést, hiszen a Rákosi-érában már nem prédikálhatott. Időnként azért mégis hirdetett Igét, például amikor a Dunán zajlott a jég, és a lelkész nem érkezett meg idejében az istentiszteletre. A váratlan helyzetben Ravasz Lászlót kérték meg a helyettesítésére. A püspök boldogan eleget tett a kérésnek - az a szóbeszéd járta, hogy minden vasárnapra felkészült.

Az erdélyi református erődtemplomra emlékeztető épület számos részlete felidézi Ravasz László alakját. A karzat és a szószék festett fatábláit kalotaszegi motívumok díszítik a bánffyhunyadi születésű püspök tiszteletére. A festett fatáblákon Ravasz László kedves Igéje mellett Áprily Lajos egyik versének részlete is olvasható. A templom Móricz Zsigmond valamikori kertjének délnyugati csücskében épült fel. Akárcsak Márai Sándorhoz, az ő szívéhez is hozzánőtt a település, ahol jó darabig élt. Ezen a napon emlékezetünkben egy asztalhoz ültettük mindannyiukat.

Megelevenedő történelemkönyv a közeli ház is, ahol Ravasz László és családja élt: középkori, szecessziós, gótikus és barokk jegyek egyaránt felfedezhetők a budai borvidék mézes fehér borait érlelő pincéhez és présházhoz hozzáépült tornyon, verandán.
- Még a nagy gazdasági világválság idején hirdette meg valaki a Kálvin téri református gyülekezetben ezt a házat. A nagymama megállapította, hogy ez nem lesz jó nekik, de két nap múlva nagytata hazajött azzal, hogy meg van véve - meséli Szacsvay Éva, Ravasz László unokája. A nehezen befűthető, egysoros téglaházat '53-ig nyaralónak használta a család, majd a Rákosival kötött alku értelmében Ravaszt nyugdíjazták, és mivel már özvegyen költözött ki Leányfalura, kérte Békés megyébe kitelepített lánya és családja áttelepítését Leányfalura, így Ravasz Vera gondozhatta édesapját.

A vén diófa, a repkénnyel befutott ház, az üde rózsák a szeptember végi nagy családi összejövetel hangulatából őriznek valamit - minden évben ilyenkor gyűlt össze az Erdélyből elszármazott rokonság a családfő születésnapja alkalmából.

Amikor kora reggel fölkelt, Ravasz László első útja a kertbe vezetett. Bár a négyholdas teleknek volt kertésze, reggel kilencig ő is mindennap odakint tett-vett, ezután kezdett csak szellemi munkába. Unokája szerint így dolgozta fel a feszültséget.
- Nagytata mindvégig alkotott, dolgozott. Kiegyensúlyozott, harmonikus, derűs lélek volt. Szépen összetartotta az egy fedél alatt élőket, hiszen mindenki nyelvén értett - emlékszik vissza Szacsvay Éva.

A Ravasz-ház legkedvesebb vendége a szintén erdélyi születésű Áprily Lajos költő volt. Az egykori kolozsvári teológiai tanár és az irodalmár még fiatalon kötöttek barátságot, közös munkát is végeztek: az anyaországban együtt szerkesztették a Protestáns Szemlét. Áttelepülése után Áprily előbb a Lónyay utcai református gimnázium tanára, majd a Baár-Madas Leánynevelő Intézet kinevezett igazgatója lett. A hatvanas években kisoroszi presbiter volt, és már fiatalon nagy természetjáró: Erdélyben vadászott is. A református énekeskönyvbe több általa fordított dicséretet is beválogattak, ezek közül a Jöjj, mondjunk hálaszót... és a Maradj velem, mert mindjárt este van... kezdetűeket el is énekeltük túra közben.

A Ravasz-ház udvarán tett rövid látogatásunk után a ház előtt húzódó erdei vízlevezetőn kaptatunk fölfelé, arra az útra lépve, amelyen a természetjáró költő Ravasz Lászlóhoz érkezett Szentgyörgypusztáról, amelyet megpillantva máris elhatározta: ott telepszik le, annyira emlékeztette az otthoni tájra.

Útitársaink egy része nem először jár erre. Első nagyobb célunkhoz, a Vöröskőre szilveszter napján minden évben elzarándokol a lányfalui gyülekezet jó néhány tagja gyermekestül, kutyástul. A gyülekezeti kezdeményezésből már falusi program lett - árulja el Kovách Tamás leányfalui lelkipásztor, az emléktúra egyik szervezője.
- Ha felértünk a hegyre, dicséreteket énekelünk, áhítatot tartunk, végül pedig elénekeljük a himnuszt. Megtisztulva, felfrissülve érünk le a hegyről.

Egész lelkipásztori munkáját meghatározza, hogy Leányfalun és környékén még a kövek is beszélnek - tette hozzá a Kovách Tamás. A lenyűgőző történelmi, teológiai és irodalmi hagyaték mellett az is megdöbbentő, hogy a nagyapakorú költő kétszerannyi idősen is megtette a Vöröskő megmászásánál is hosszabb távot. Pihenő gyanánt verseikből és gondolataikból idéztünk a termoszban gőzölgő tea mellé.

Voltak azért köztünk tapasztalt túrázók is, mint a cserkész Hideg Mátyás, aki nagy szakértelemmel hajtotta el társai elől az ösvényre belógó tüskés gallyakat. Szívesen kíséri a kirándulókat, különösen, ha lányok is vannak a csapatban - árulta el a leányfalui ifi legedzettebb tagja. Csakhamar a közösségi élmények másik módjáról ejtettünk szót, Matyi elmondta, látott már facebookozó túrázót is, hiszen akik igazán rákattantak a közösségi oldalra, még az erdő mélyén is képesek térerőt keresni. Bár ő is szeret gépezni, inkább a valódi találkozásokat kedveli - barátaival nemcsak túrázni, de tájkerékpározni is szokott.

A hegyekben nőtt fel, a természet Isten-élményeket adott neki - meséli a kalapos gombákkal és lila őszi kikericcsel szegélyezett ösvényeken járva Máthé Zoltán lelkipásztor.
- Az Alföldön is felfedeztem a természet csodáit, a leginkább mégis akkor, amikor kiálltam egy hegycsúcsra. Ilyenkor mindig megéreztem, milyen kicsik vagyunk a teremtett világhoz képest. A megtérésemben is szerepe volt ezeknek az élményeknek.

- Mikor valaki nyomába eredünk, akkor nem a szobában ücsörögve, kis ideig rá gondolva emlékezünk, hanem mi is végigjárjuk azt az utat, amit ő.
Itt, az erdőben megérint minket a hely szelleme, és azon tűnődhetünk, vajon mire gondolhattak ugyanezeken az ösvényeken lépdelve - mondta Bölcsföldi András, a budapesti teológia spirituálisa, az irodalmi emléktúra társszervezője.
- Emlékezés, egyfajta zarándoklat ez a túra, egyben kísérlet is: hiszen a Leányfalut és Dunabogdányt összekötő hegyvidéki séta a reformátusok egyfajta zarándokhelye lehetne a későbbiekben. Tervezzük, hogy megjelentetünk egy füzetet, ami segítené az emléktúrára vállalkozókat: térképpel, idézetekkel, háttérinformációkkal, rövidebb-hosszabb útvonalakkal.

A jelzett úton haladva, korán elindulva, nyári időszámítás idején gyülekezetek is megtehetik a valamivel több mint húsz kilométeres túrát a szervezők szerint. A leányfalui gyülekezet missziójának is tekinti a Ravasz-örökség ápolását, ezért kísérőként is szívesen segít az érdeklődőknek a túra lebonyolításában.

Már rég leszállt az est, mire a patak mentén húzódó Áprily-völgybe érkezünk, ám az újhold sarlója bevilágítja a lábunk alatt húzódó ismeretlen ösvényt. A költő házához vezető, holdfényben is varázslatos szépségű völgy Ravasz László sorait idézi elém:

„A szemnek csodálatos szépségek és nagyszerűségek vannak fenntartva: a természet a maga igéző pompájával és végtelenségével. Nyári éjszakán a csillagos ég; téli hajnalon a havasok csúcsa; a tenger, mikor vihar orkánja zúg; egy kristály, egy fűszál – de minek sorolom fel: bűbájos szépségek, nagyszerű látások országa ez, de egy olyan ország, amelynek minden kincse látható, csak a király láthatatlan."

Jakus Ágnes

Képek: Fodorné Ablonczy Margit, Bölcsföldi András 

Ha gyülekezetét érdekli a Ravasz-Áprily-emléktúra, Kovách Tamás leányfalui lelkipásztor szívesen áll rendelkezésükre a túra tapasztalatainak megosztásával. Érdeklődni a kovach.t@freemail.hu e-mail címen lehet.