„Én még ilyen felhőszakadást az életben nem láttam, mintha dézsából öntötték volna, eleinte söpörte a szél a jeget a háztetőről is” – számolt be Kádárné Göndöcz Eszter gyúrói lelkészné. A vértesaljai településre másfél óra alatt egyhavi átlagnak megfelelő, mintegy 90 mm-nyi csapadék zúdult. Ezt a vízmennyiséget esélye sem volt levezetni a falunak, amelyre a váli dombok felől zúdult a gyors sodrású ár hordalékkal együtt az alacsonyabban fekvő utcák felé. „A Rákóczi és a Petőfi utca a falu legmélyebb pontjai, és mivel az árkok és a csatornák nem tudták elvezetni a vizet, telítődött az egész rendszer, így háztól házig hömpölygött a víz és a hordalék.”

A Rákóczi utcában álló templomba is betört az esővíz, a kis gyülekezetből ezért azonnal ott termettek a segítő kezek, hogy kilapátolják a hordalékkal együtt. Ez utóbbi már nehezebb munka volt, mert az összeszerelt, masszív fapadokat egyben kellett felborogatni, hogy el tudják alóla takarítani az iszapot. A nemrégiben épült új parókia, ahol a négygyermekes lelkészcsalád lakik, csodával határos módon sértetlen maradt. „Nálunk pont a lábazat tetejéig ért a vízszint, 3 centin múlott, hogy nem tört be a lakásba. Az utca túloldalán mélyebben fekvő házakba viszont igen, bútorok mentek tönkre, pincéket és szépen gondozott kerteket árasztott el az iszap, autók csapódtak egymásnak a sodródó árban. Van, akinek 300 csirkéje pusztult el, de macskák, nyulak is odalettek. Egy falubeli családot a csecsemőjükkel együtt a tűzoltók mentettek ki, egy másik kisgyermekes családot az ablakon kellett kimenekíteni.”

Civilek is bekapcsolódtak a mentésbe, kétkezi munkával, tárgyi eszközök felajánlásával a szomszéd falvakból is azonnal érkezett a segítség, a református templomból a tordasi evangélikusok is lapátolták a vizet. „A pázmándiak az összetört kocsikat húzták ki a szomszédos utcából, hogy be lehessen jutni munkagéppel a házakhoz. A járdákról csak azután lehetett lekotorni a vizet, miután az iszappal telt árkokat megtisztították.”

Ha még negyedórát esik, az új parókia épülete is beázott volna – árulta el a lelkészné. „Már azon gondolkodtunk, mit tegyünk az ajtó elé, de homokzsákunk nem volt, másnak meg nem lett volna értelme.” A református templomot azonban biztosan ki kell festeni. Még tart az alapos kárfelmérés, a településen élők felvették a kapcsolatot a biztosítótársaságokkal, bár nem sok jót remélnek, és nem is mindenkinek van biztosítása.

Nem ez az első eset, hogy természeti csapás sújtja a települést. „Öt évvel ezelőtt volt olyan jégverés, amely szintén az egész falut érintette. Ez a közösség megint jól vizsgázott összefogásból, és Isten kegyelmét is újra testközelből éreztük. Így, hogy a parókiának nem esett baja, másokra is oda tudunk figyelni, segíteni tudtunk azoknak, akiknek nagyobb kára keletkezett. Minden korosztályban és élethelyzetben lévő ember érintett, sokaknak az élete munkája ment tönkre. Azon gondolkodom, hogyan fogjuk őket vigasztalni, mit tudunk tenni értük. Ahogy a jégverés után tapasztaltuk az imádság erejét, abban reménykedünk, hogy most is megérkezik a vigasztalás” – összegezte Kádárné Göndöcz Eszter.

Mányra és Vértesacsára is lezúdult az ár
Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb villámárvize sújtotta Mányt is, ahol 70 mm csapadék hullott rövid idő alatt. Horváth Erzsébettől, a helyi református gyülekezet beosztott lelkészétől megtudtuk: a víz felért a gyülekezeti házig, de megállt az első lépcsőfoknál. „Nálunk nagyobb volt az ijedtség, mint a tényleges baj, hiszen Istennek hála, az áradás nem okozott kárt az épületben. Igaz, az udvaron jó sok iszapot hagyott maga után.” A faluban azonban több házból is ki kellett merni a vizet, és mentették az állatokat is. „Aki tudott, átment a szomszédjához segíteni, de az utakat is elöntötte a víz, így még a polgárőrség is nehezen közlekedett a két mentési helyszín között.”

Vértesacsán is komoly károk keletkeztek, ez azonban az egyházi ingatlanokat nem érintette – számolt be érdeklődésünkre Horváth Tünde helyi református lelkész. „A legkomolyabb kár egy hozzánk tartozó családot érintett, három gyermekük is hittanosunk. A házukba beömlött a víz, az apuka az ablakon át mentette ki őket. A helyiek szerint ehhez hasonló nagy esőzés és vízözön a hatvanas évek óta nem volt. A református temetőben három sír komolyabb kárt szenvedett. A falu ebben a helyzetben egy emberként fogott össze.” Horváth Tünde szerint csakúgy, mint a járványhelyzet, ez a természeti csapás is az Istenhez fordulás alkalmává lehet.

Pénzadomány, tárgyi adomány és imádság

„Ha Isten velünk…”
Csodával határos módon tapasztalta meg az isteni gondviselést Tóth Boglárka és családja is. Épp a Pozsonyi úti református templomból indultak haza vasárnap harmadik gyermekük konfirmációjáról. „Étteremben akartuk megünnepelni az eseményt. Óriási vihar tört ki, nem láttunk semmit. Először megpróbáltunk leparkolni, végül inkább megfordultunk. Ezután történt, hogy ránk dőlt egy hatalmas platánfa. Koronája pont a kisbusz közepére zuhant, ahol a négy gyerek ült, ők látták is a tetőablakon át. A fa törzse a kisbusz hátsó részére esett, de nekünk egy hajunk szála se görbült. Óriási szabadulásként éltük ezt meg. Másodperceken múlt az életünk.”

A sárga kisbusz, amelyben utaztak, egy leselejtezett németországi mentőautó volt, amelyet épp a katasztrófahelyzetek miatt erősítettek meg vasszerkezetekkel – tette hozzá. „Éppen költözésben vagyunk, a másik járművünk elromlott, ezért ezt kaptuk kölcsönbe. Ha nem ebben a kisbuszban utaztunk volna, valószínűleg nem éltük volna túl, ami történt. Hatalmas fa volt, az Alkotmány utca egyik járdájától a másikig elért. A mindennapjainkra rá is nyomja a bélyegét, az égdörgéstől például még mindig megijedünk.” A megmenekülésükért Istennek adtak hálát – idézte fel. „Szó szerint megtapasztaltuk annak az Igének az igazságát, amelyet a fiam az aznapi konfirmációján kapott: Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”

Az összeállítást készítették: Barna Bálint, Jakus Ágnes
Képek: Gyúró – Kádárné Göndöcz Eszter
Mány – Jacsa
Vértesacsa – Kara Nikoletta