„…láttuk az ő csillagát napkeleten…”

Máté evangéliuma 2,2

Olvasmányok

A velem beszélő angyal újra fölébresztett engem, ahogyan álmából szokták fölébreszteni az embert, és ezt kérdezte tőlem: Mit látsz? 
Így feleltem: Egy színarany lámpatartót látok, tetején egy tál; hét mécses van rajta, és a tetején levő mécseseknek hét-hét csücske van. Két olajfa áll mellette, az egyik a táltól jobbra, a másik balra. 
Megkérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mit jelentenek ezek, uram?
Zakariás 4,1–4 

Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? A bűnösök gőgjükben üldözik a nincstelent, de saját ármánykodásuk veszejti el őket. Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az Urat. Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata. Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit. Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj. Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz. Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli. Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nincstelent. Kiveti hálóját, és elragadja a nincstelent. Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak. 
Zsoltárok könyve 139,1–10

Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.
Pál második levele Timóteushoz 1,7–10 

Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. 
A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.
Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.
János evangéliuma 16,7–14 

Ajánlott énekek az ökumenikus énekfüzetből:
23. Jézus, te égi szép;
38. Ó, jöjj, ó, jöjj Immánuel;
41. Örvendezzünk, jertek

Meditáció
Ebben a törékeny és bizonytalan világban fényt, egy távoli reménysugarat keresünk. A gonoszság közepette a jót óhajtjuk. Keressük a jót önmagunkban, de oly gyakran úrrá lesz rajtunk a saját gyengeségünk, hogy még a remény is elhagy.
Abban az istenben van bizodalmunk, akit imádunk. Isten az ő bölcsességében képessé tett arra, hogy isteni beavatkozásában reménykedjünk, de arra nem számítottunk, hogy az Ő közbeavatkozása egy személy lesz, és hogy maga az Úr lesz közöttünk a világosság. Ez minden várakozásunkat felülmúlta.
Isten ajándéka „az erő és a szeretet lelke”. Nem a saját erőnkben és képességünkben való bizakodás visz a tökéletes világosság felé, hanem Isten Szentlelke.
Az emberiség sötétsége közepette csillag ragyogott fel napkeleten. Benne látjuk azt a világosságot, amely átjárja a magunkra hagyó, egymástól elválasztó sötétség mélységeit.
A csillag fénye nem csupán egy különleges történelmi pillanat ragyogása volt, hanem azóta is fénylik, és hatással van a történelem menetére. Korszakokon keresztül azóta, hogy a csillag először megjelent, a világ megismerte Krisztus követőinek élete által azt a reménységet, amelyet a Szentlélek ihlet. A követők bizonyságot tesznek Isten munkájáról a történelemben, és ezzel együtt a Szentlélek maradandó jelenlétéről. A történelem minden hányattatása és a körülmények változása ellenére a Feltámadott azóta is fénylik mint jelzőtűz, mint világítótorony, hogy mindannyiunkat ebbe a tökéletes világosságba vezessen, legyőzve a bennünket szétszakító sötétséget.
Annak vágya indít a keresztény egységért való imádkozásra és munkálkodásra, hogy legyőzzük az egymástól elszakító sötétséget.

Imádság
Urunk, Istenünk! világítsd meg ösvényünket Krisztus világossága által, aki előttünk megy, és vezet bennünket. Világosíts meg, és lakjál bennünk! Add, hogy felfedezzük szívünkben a kicsiny jászlat, amelyben ott szunnyad a nagy világosság. Világosság Teremtője, hálát adunk neked az el nem halványuló csillag ajándékáért, jézus Krisztusért, Urunkért és Üdvözítőnkért. Ő legyen zarándokutunk világossága! Gyógyítsd szétszakítottságunkat, és vonj közelebb a világossághoz, hogy egységre találjunk benne. Ámen.