Évek óta keret nélküli képeket fest, hiszen vallja: a kép a kereten kívüli térben folytatódik. Ezúttal viszont kép nélküli keretekkel mesél el egy-egy képtelen történetet. Mikor erről kérdezem, Votin Dóra azt mondja, nincs képtelenebb történet annál, mint az, hogy a végtelen Isten korlátok közé szorította magát.

Ugyanezt gyakran mi is megtesszük vele, de még ebből is születhet élet – teszi hozzá. „Amikor keretek közé szorítunk valamit, azzal rögtön határt jelölünk ki neki, de a magunk számára értelmezhetővé tesszük. Az emberlétünkhöz hozzátartozik, hogy csak így tudunk gondolkodni. Ezért használtam én is kereteket ahhoz, hogy kifejezzek valamit a felfoghatatlan Istenről.”

Sokak számára az is képtelenség, hogy van Isten. Amit viszont a kereszténység állít – hogy emberré lett – egyenesen ellentmondásos – véli az alkotó. „Felvetődhet a kérdés: ha Isten örökkévaló, hogyan vetheti alá magát az ideiglenességnek? De megkérdezhetjük azt is: nem épp azért Isten az Isten, hogy az embert meghaladó képtelenséget tegyen?”

A legképtelenebb történet
A kiállítás három, önmagában értelmezhető, ugyanakkor egymásból következő installációt mutat be, melyeket egyetlen kerettörténet foglal egybe. A látogató kulcsot is kap értelmezésükhöz, hiszen minden képtelen kép mellett olvashat egy történetet. Különös, de a filozofikus szövegek valóban elbeszéléssé válnak. Votin Dóra hangsúlyozza: alkotásai mesélnek ugyan, de nem mesék, hiszen a valóságról szólnak, az egyetlen igaz történetről, amely minden történet alapja. Arról, hogy mennyire szereti Isten az embert, és mit tett érte.

„Az első képtelen történetben a Teremtő Isten kijelöli a tereket, ezzel létrehozza az időt is. A világnak is lesz kezdete, és vele kapcsolatban is viszonyítási pont lesz az idő kezdete, még ha az Örökkévaló időtlensége meg is marad. Ez a kép a testté lételről szól, magában foglalva a teremtéstörténetet, Krisztus világra jövetelét és a Szentírás lejegyzését is” – árulta el az alkotó.

Votin Dóra képeinek fontos alkotóeleme a Láthatatlan, ám az a második történetben egyre inkább kiszorul a sok keret közül, a kompozícióban helyette az emberi keretek és a szűkösség válik meghatározóvá. „Azért szeretem nagyon az inkarnációtörténetet, mert számomra az nem a kisded története, hanem az Isten agonizációja. Annál képtelenebb történetet, mint hogy az Isten önmaga határtalanságából határok közé lép, nem tudunk mondani. Van-e annál nagyobb szeretet, mint ha valaki az életét adja oda valakiért?” – kérdi.

A feltámadásról szóló harmadik installáció nemcsak a megdicsőült Krisztust, hanem a szentek közösségét is magában foglalja. Adódik a kérdés: ha az Isten emberré lett, az ember vajon bizonyos értelemben megistenül-e – hiszen abban a tágasságban részesül valamiképp, amellyel a nagy történet elkezdődött. „Újra és újra meg kell látnom, hogy a világunkban egyaránt vannak jó és rossz dolgok, lent és fent, sötétség és világosság, élet és halál. Ám a nehézségekkel együtt sem találok jobb világmagyarázó narratívát a keresztény nagy történetnél. Ez ugyanis sokkal koherensebben magyarázza a való életet és sokkal emberibb is, mint egy ateista narratíva, amely az emberről mint biofizikai és -kémiai robotról beszél. De az emberi élet materiálisan még nem nyert magyarázatot, és ennek az az oka, hogy minden életet az tart fent, Aki maga a Lét. Nem tartom tehát magam robotnak, az pedig számomra csoda, hogy még annak is tudatában lehetek, hogy Isten hívott létre, az Ő képmására vagyok teremtve, azt hordozom, sőt, Isten Lelke mozgat engem."

Ha szeretné megtekinteni Votin Dóra Képtelen képek című kiállítását, látogasson el a taliándörögdi Képtelen kert református udvarba, amely július 29., vasárnapig várja a látogatókat minden nap délelőtt tíz és este hat között.