„Nagy bátorság kell ahhoz, hogy olyan igazságot hangoztassunk, amelyet korunk elfogadhatatlannak tart. Nem is marad el a büntetése, ami rendszerint keresztre feszítés."
Steinbeck
Készen az átmenetre
A folytonosság megmarad, de sok mindenben lesz változás. A budapesti teológia költözéséről, egy korszak lezárultáról, a Csopaki utcai épületről és az átmenet éveiről kérdeztük Bölcsföldi Andrást.
Üresség maradt a budapesti Ráday utca 28-ban a teológushallgatók után. A szokatlanul csendes épületben ugyan még nem indult el az építkezés, de az idei tanév már új helyszínen kezdődött, egy Csopaki utcai ingatlanban, messze a belvárosi „református negyedtől”. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának kiköltöztetését nemcsak az idei kollégiumi tűzeset, hanem a teljes épületegyüttes felújítása és átépítése is szükségessé tette. Bölcsföldi András lelkészt, a budapesti református teológia spirituálisát a költözésről, az új helyszínről, az átmenet időszakáról és arról kérdeztük, mi az, amit lelkiekben magukkal visznek mindebből.
Költözés Budára
A Csopaki utcai ingatlan régi villaépület, amelyben egykor alapítványi iskola működött, ezért már akkor átalakították oktatási célokra. Később az egyház vette kezelésbe, és idén felújították, hogy szeptembertől ismét lehessen benne tanítani. „A struktúráját meghagytuk, csak kis mértékben alakítottunk rajta. Például kifestettük a termeket” – mesélte Bölcsföldi András. „Egy nagyméretű épületet kell elképzelni különösen szép kerttel. A kert többféle stílusú egységből áll, van például szökőkutas része, de olyan is, amelyben tornázni és mozogni lehet. Ezeket jó időben használni is fogjuk. Szerencsére parkolási lehetőség is van a villa udvarában. Közelben van a Baár–Madas Református Gimnázium épülete, így sokak számára ismerős lehet a környék.”
A költözés hosszú folyamat volt. Június végén mindenki összepakolt, és elvitte a saját holmijait, de az igazi, nagy költözés július közepén volt, utána ürült ki minden. Először a Dékáni Hivatalnak és a Tanulmányi Osztálynak kellett felállnia a következő tanévre, hogy a regisztráció és a tantárgyfelvétel idejében elindulhasson. A hallgatók is kivették a részüket a pakolásból és a felújításból. Nemcsak költöztettek, de leszedték a régi tapétát, és saját költségből ki is festették a falakat. Azóta is sokat segítenek. „A Ráday utcából át kellett hoznunk a székeket, az asztalokat, a táblák egy részét, az oktatási eszközöket, szinte mindent. Az új helyen jóval kisebb tér áll a rendelkezésünkre. Az oktatók például egy közös szobát kaptak: egy tanárit, amelynek gimnáziumi jellege lett.”
A Csopaki utcai épületben
Arra törekszik mindenki, hogy a lehetőségekhez képest megmaradjon a teológiai kar korábbi jellege. „Az épület földszinti részén öt tanterem van. Ezeket nem csak oktatási célokra használjuk: a Török Pál Kari Könyvtár anyagának körülbelül a hatvan százaléka került ki a tantermi polcokra, ezért ezekben a helyiségekben most úgy ülünk, mint egy könyvtárban. Minden falon könyv van, a táblák elhelyezése így komoly kihívást jelent. De ez nem nyomasztó, inkább jó érzés. A diákoknak is tetszik. Volt, aki már a tanítás megkezdése előtt is eljött a Csopaki utcába, hogy a szakdolgozatához szakirodalmat keressen.” Az emeleten vannak a hivatalok és egy nagyobb tér, amely tulajdonképpen hátrafelé nyitott terem, szép kilátással a hegyekre. Itt lesznek az áhítatok.
„Az alagsorban van két kisebb szemináriumi terem, ott van a kurzustár, a Hallgatói Önkormányzat irodája, a spirituális iroda és egy nagy közösségi tér fotelekkel. Reményeink szerint mindez hamarosan melegítőkonyhával is bővül majd. Az én szobámat már berendeztem, nagyjából úgy, ahogyan a Ráday utcában volt, ugyanazokkal a bútorokkal. Mondták is, hogy még egy kicsit szaglanak a füsttől. Ha nagyon zavaró, akkor pár darabot közülük ki fogok cserélni, de egyelőre mindent átmentettem, amit lehetett. Ez a beszélgetések és lelkigondozások helye lesz. Fel is ajánlottam a tanároknak, hogy ha szeretnének elvonulni valakivel beszélgetni vagy egyeztetni, akkor elkérhetik tőlem e célra.”
Minden rosszban van valami jó
„Még be kell laknunk az épületet. Sok mindennek nem dőlt el a helye vagy a funkciója, de ezt is meg fogjuk idővel oldani. Bár a közösségi alkalmakra csak kis terek vannak, gondolkodunk kompromisszumos megoldásokon és más helyszíneken is. A csütörtöki közös ebédelésekről sem kell lemondanunk” – folytatta a spirituális. Nemcsak teológusok és lelkészek képzése, továbbképzése zajlik a Hittudományi Karon, hanem vallástanároké is, és elég sok a levelező hallgató. Az ő oktatásukat szintén a Csopaki utcában kell megoldani. „Pénteken és szombaton is használjuk emiatt az épületet, így nagyon koncentrált lesz a munka, de ez minket is összeszedettségre ösztönöz.”
A hallgatóknak és a tanároknak most többet kell utazniuk, ezért megpróbálták az órákat úgy racionalizálni, hogy ezt figyelembe vegyék. A közös kollégiumban lakást ebben a félévben még nem tudták megoldani, így a hallgatók több helyen vannak elszállásolva, távol egymástól. Arra azonban sikerült megoldást találni, hogy az egyes évfolyamok egyben maradjanak. A budapestieknek most nem kötelező a bentlakás, de lehetőségként felkínálták nekik, sokan élnek is vele. Akik eddig kollégiumban laktak, szinte mind a bentlakást választották. Bölcsföldi András oda fog figyelni mindannyiukra: a múlt félévben is meglátogatott mindenkit a kollégiumi szállásán, ezt az utat most is végig fogja járni.
„Minden rosszból ki lehet hozni valami jót, és azt gondolom, hogy az együtt lakókat mindez erősen össze fogja kovácsolni. Mint ahogy abból is születhet valami jó, hogy be vagyunk szorítva egy épületbe, ahol együtt kell tanulni, lélegezni, élni. A távolságok miatt reggelente a teológusok legalább mozognak egy kicsit. Mostantól nem lehet azt megtenni, hogy a nyolc órás tanórára valaki előtte öt perccel kel ki az ágyából, és kócosan átcsoszog a tanterembe. Azt is megtanulhatjuk, hogy egy ilyen különleges helyzetet hogyan él meg egy közösség. Előfordul például, hogy parókia- vagy iskolafelújításoknál a lelkészeknek el kell költözni otthonról; a mostani helyzetünk ezekre az esetekre is felkészítheti a diákokat.”
Folytonosság és változás
Az idei tűzeset vízválasztó lett a rádays kollégisták életében, amely mindig el fogja őket különíteni a későbbi évfolyamoktól. „A történtek sokakban még mindig erősen élnek. Néhányan mesélték nekem, hogy még mindig rossz érzés belépni a Ráday utca 28-ba, mert kellemetlen élményeket idéz fel bennük. Az érem másik oldala, hogy nagyon sok szép élmény is a Rádayhoz köti őket, és szomorúak amiatt, hogy ez a korszak lezárult. Képek és emlékek őrzik csak meg számukra. Én is átéltem mindezt. De a jó emlékeket igyekszünk magunkkal vinni az életbe, a rosszat pedig hátrahagyni. Már a hallgatók sem szeretnek beszélni a tűzesetről, inkább továbblépnének.”
„Nemrég volt csendesnapunk. Előtte komolyan féltem attól, hogy a sok újdonság kicsit szétzilálja majd a gondolatokat, vagy eltereli a figyelmet, de nem így történt. A hallgatók elfogadták az új helyzetből fakadó kényelmetlenségeket, noha nyilván nem látunk még előre minden konkrét nehézséget. Most már mindenki felkészült az átmeneti évekre. Sok mindent szeretnénk ugyanúgy csinálni, mint korábban, például a teológusnapokat, kirándulásokat. A tudományos élet nem áll le, a tervezett konferenciákat meg szeretnénk tartani, és nem lehet visszaesés a lelkészi hivatásra való készülésben sem. A folytonosságot őrizzük, amiben csak lehet, de sok lesz a változás.”
Amire nincs még szó
„Akár rövidebb ideig maradunk a Csopaki utcában, akár hosszabb ideig, maradéktalanul oda kell tennünk magunkat, nem szabad, hogy a feladataink elvégzését vagy az oktatást befolyásolják a szokatlan körülmények. Mert az előzmények rendkívülisége ellenére a jelenlegi helyzetünk nem példátlan. Más kollégiumok is költöztek már ki a helyükről felújítás miatt egy átmeneti időszakra, éppen ezért nem kellene, hogy a mi esetünk több fennakadással járjon” – véli a spirituális. „Különleges lesz az a helyzet is, amikor majd visszaköltözünk a megújult Ráday utca 28-ba, hiszen még lesznek olyanok, akik abban az épületben kezdték el a tanulmányaikat, mások pedig már a Csopaki utcában.”
„Nehéz a jelenlegi helyzetünkre szavakat találni. Kivonulás? Száműzetés? Egyik sem fedi le a lényeget. Új kifejezéseket kell rá keresnünk, mert a meglévők nem alkalmasak erre.” Bölcsföldi András reménykedve tekint előre, mert hisz abban, hogy olykor valamit le kell rombolni ahhoz, hogy valami új szülessen a helyén. „A Prédikátor könyve azt írja, hogy megvan az ideje a rombolásnak és az építésnek is. Most ezt éljük meg. Bármilyen lesz is az új Ráday Kollégium, Isten ugyanúgy velünk lesz ott is, ahogyan korábban, és ahogyan most, az átmenet éveiben, a Csopaki utcában. Akárhol vagyunk is éppen, nekünk arra kell készülnünk, amire elhívott bennünket.”
Fotók: Bölcsföldi András; Füle Tamás