És nagypénteken mit „kell” csinálni?
2017-ben, amikor először lett munkaszüneti nap nagypéntek, Damásdi Dénesné Judit furcsán érezte magát. „Istentisztelet után úgy éreztem, hogy Isten még hív valahová, hiszen ünnep van. De hová? Karácsonykor, húsvétkor tudom, mit ‘kell’ csinálni, de most?” Akkor még sejtelme sem volt, hogy Kiskunfélegyházán és környékén több mint 50 kereszt áll, csak jött a szikra: elmegy biciklizni, és megpróbál minél több keresztet útba ejteni.

Egy év múlva nagypéntek előtt felvetette a lelkészének, hogy a gyülekezet tagjaival közösen is biciklizhetnek, kereszteknél meg-meg állva, énekelve, imádkozva. Így lett az ötletből közös gyülekezeti program.

Bővülő közösség
Hatvani Zsófia lelkész örömmel fogadta a kezdeményezést, noha ő hétköznapokban inkább csak közlekedési eszközként tekint a kerékpárjára, máskor nem szokott túrázni. Úgy érezte, ez egy működőképes ötlet, amit érdemes megvalósítani. Mostanra úgy látja, jól döntöttek. „Közösségben lenni: Istennel és egymással, ez az egyik lényege a kezdeményezésnek” – mondja a tapasztalatokról. A közösség azt is jelenti, hogy olyanok is részt vesznek a kerékpáros túrán, akik a nagypénteki istentiszteletre egyébként nem jönnének el. Ez így a misszió eszköze is – teszi hozzá.

A családoknak különösen jó lehetőség ez, hiszen a gyerekek számára izgalmas, hogy nemcsak a megszokott templomi közegben telik el egy ünnep, hanem kalandozhatnak. Ezt erősíti meg Feketéné Prikkel Andrea gondnok és férje, Fekete Imre is. Négy fiuk van, együtt szoktak nagypénteken részt venni a kerékpáros alkalmon. Gyermekeik most 10, 14, 17 és 20 évesek, első alkalommal a legkisebb fiuk még csak ötéves volt, akkor gyerekülésben vitték magukkal.

Nem keresztút
Érdekesség, hogy Imre gyökerei a katolikus közösséghez vezetnek, de ma már a református hit közelebb áll hozzá, gyermekeiket is protestáns szellemiségben nevelik, ezért az útmenti keresztek, rajtuk Krisztus testével, számára nem nyújtanak idegen érzést. Az egyébként családilag hagyományosan református gyülekezeti tagokat sem zavarja ez: az ötletgazda Damásdi Dénesné Judit azt mondja, számára remény a kereszt, hiszen általa könnyebben cipelhetjük a sajátunkat is: „A kereszt nekem elsősorban a kegyelmet jelenti, hogy Krisztus nem maradt fenn a kereszten, hanem feltámadt, és így nekünk is reménységünk van arra, hogy feltámadunk, és Isten egyszer mindent újjá tesz. Ez nekem nagyon sokat segít abban, hogy elfogadjam a magam és mások korlátait, hiányosságait és elviseljem az élet törékenységét.”

Judit hangsúlyozza: kifejezetten nem keresztútnak hívják a kezdeményezést, és arra is figyelnek, hogy alapvetően nem „passióhangulatot” teremtenek, tehát a felolvasott bibliai Igék nem Jézus szenvedéséről szólnak, inkább a feltámadásra mutatnak, a kegyelemről és az üdvösségről szólnak, ahogyan az énekek sem a hagyományosan nagypénteki énekek, hanem inkább a húsvéti ünnepre, a feltámadásra, az örök életre mutató dallamok közül kerülnek ki.

A keresztekhez pedig nem mennek üres kézzel: a felolvasott szentírási szakaszokat laminált, időjárásálló lapokon kifüggesztik, például a kerítésre erősítik.

Az egyik kerékpártúra után pár nappal átjött a Parakletos Könyvesházba az egyik szomszéd – meséli Damásdi Dénesné Judit, a kiadó vezetője. Örömmel mesélte el, hogy ő és a családja gondozza a néhány kilométerre lévő egyik keresztet, ahol otthagytunk egy Igét és egy imádságot. Elmesélte, hogy neki milyen sokat jelentett ez, és hogy óvja-védi széltől, esőtől azóta is ezeket az odatett gondolatokat.

Egyetlen kereszt kimaradt
Csak néhány rossz állapotú kereszt elhagyatott a környékükön, egyébként jellemző, hogy mindnek „van gazdája”, aki rendben tartja a környezetét, friss virágot visz a tövébe, többségét fel is újították az elmúlt években – meséli Damásdi judit. A közelmúltban pedig egy könyv is megjelent Kiskunfélegyháza keresztjeiről – ez a kiadvány segít megtervezni az útvonalat Juditnak. Azt mondja, számára már csak egyetlen kereszt akad valahol, ahol még nem járt, mert nem találta, hiába van rajta hozzávetőlegesen a kiadvány térképén. „Sejtem hol van: valahol a tanyavilágban, a homoktenger közepén, amit épp bicajjal nehéz megközelíteni.”

Tizenöt kilométert is tekernek a keresztek között
Judit évről évre más útvonalat jelöl ki, kezdetben inkább városon belül mentek, de 40-50 kerékpárral már nehézkes megállni egy-egy keresztnél. Most inkább a város külterületén lévő keresztek vannak az útvonalukon. A túra utolsó keresztjénél pedig tartanak egy szabadtéri istentiszteletet.

„Hisszük, hogy az egész teremtett világ, a természet Isten temploma” – mondja Hatvani Zsófia lelkész, aki szívesen prédikál Isten teremtett ege alatt. A kerékpártúrán abban prédikál, amiben kerékpározott – ahogyan a többiek is sportos öltözetben vesznek részt az istentiszteleten.

Azoknak is fontos, azok előtt is nyitott a szabadtéri istentisztelet, akik nem tudnak ennyit – általában 15-16 kilométert – kerékpározni. Az idősebb gyülekezeti tagokat például ilyenkor autóval hozzák ki a helyszínre, hogy ők is részt vehessenek a szabadtéri alkalmon.

Balázs Szabolcs presbiter egyenesen azt mondja, szeretné, ha sűrűbben lennének szabadtéri istentiszteletek a kiskunfélegyházi gyülekezetben. „Nekem az istentisztelet és a természet közelsége együtt a legcsodálatosabb dolog” – fogalmaz. Szabolcs egyébként is szeret kerékpározni, körbekerülte már így a Balatont, a Tisza-tavat, sokat túrázott kétkeréken Magyarország keleti tájain. A nagypénteki kerékpáros túra-ünnep a felolvasott igékkel számára leginkább az elmélyülés élményét adta meg – magyarázza.

A kereszt alól ellopott doboz
A koronavírus-járvány idején különösen felértékelődött a kezdeményezés szerepe, hiszen a személyes találkozások lehetősége lecsökkent. Damásdi Judit ekkor – a geocaching elnevezésű játék mintájára – kijelölte az útvonalat, amelyet aztán egyénileg járhattak be a gyülekezeti tagok, családok. A kijelölt három keresztnél egy-egy dobozban ajándékokat is hagyott – az egyikben igés kártyákat, a másikban húsvéti barkácsolós feladatot gyerekeknek – és persze instrukciókat, hogy hol rejtőzik a következő kereszt és doboz. Volt egy füzet is, amelybe üzeneteket lehetett írni. A lelki tartalmat is megtalálhatták a résztvevők minden keresztnél: egy-egy QR-kódot ragasztott ki Judit, az egyik például egy húsvéti dicsőítő énekre mutatott, amit ott azonnal telefonon meg is lehetett hallgatni. Volt némi izgalom is a szervezésben, mert az egyik vízhatlan műanyag dobozt, amelyben a füzet és az ajándék volt, valaki ellopta – de a benne lévő holmikat otthagyta. A covid időszakban a kerékpártúra bekerült a kiskunfélegyházi helyi programajánlóba, így olyanok is végigjárták az útvonalat, akik nem a gyülekezethez tartoztak.

Érdekesség, hogy az idei útvonal tervezése közben Judit mindhárom helyszínen megtalálta a még 2021-ben kitett QR-kódokat, mind beolvasható a mai napig. Így akár évekkel később is adhat lelki élményt annak, aki arra jár.

Képek: gyülekezeti archívum