Mosolygós dél-koreai lányok és lelkes felnőtt kísérőik szemlélték kíváncsian a  Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium épületét. Az iskola folyosóin több helyen is ki volt rakva országuk zászlaja – az őket fogadó magyar testvérek figyelmessége. A Hanil Girl’s Middle High Schoolból érkezett vendégcsoport azért jött, hogy megismerje hazánkat és intézményük testvériskolai kapcsolatot létesíthessen a Lónyayval. Kétnapos látogatásuk első délelőttjén egy-egy prezentációval mutatkozott be egymásnak a két ország, de emellett volt lehetőség ismerkedni, nézelődni is. Ezután egy orgonakoncert következett a Kálvin téri református templomban, majd Budapest nevezetességeinek a megtekintése.



Másként nem érdemes
„Nyitottak vagyunk erre a kapcsolatra. Teljesen újszerű tapasztalat számunkra is egy ázsiai vendégcsoport” – nyilatkozta a Parókia portálnak Tóth Csaba Csongor igazgató.

Maga a testvériskolai viszony azonban nem új a Lónyay számára: mint megtudtuk, több ilyen kapcsolat is kialakult már. A rotterdami Guido de Brès protestáns iskolával kötött ezek közül a legélőbb. Ez szolgál mintául a mostani, dél-koreai kapcsolatfelvételhez is. „Amikor a holland testvériskola diákjai itt vannak, akkor is igyekszünk fajsúlyos programmal bemutatni Magyarország újabb és újabb szeletét, illetve egyre jobban megismerni egymást” – magyarázta az igazgató. „Amikor ez az új testvériskolai kapcsolat létrejön, akkor azt is tartalmas programmal kell megtölteni, és évről évre fejleszteni az ismereteket, az egymás iránti elfogadást – másként nem érdemes.”

Miért éppen Dél-Korea? – tettük fel a kérdést. Tóth Csaba Csongor válaszul elmesélte, annak idején Bogárdi Szabó István püspök hívta fel azzal, hogy a Koreai Köztársaságból szeretne egy keresztyén közép- és általános iskolákat magába foglaló iskolacsoport testvériskolai kapcsolatot létesíteni Európában, és erre ő a Lónyayt ajánlaná. „Két hónapja váltjuk az e-maileket egymással, próbálunk egyeztetni. Ők nagyon szeretnének egy igazi, élő kapcsolatot, mi pedig egyelőre próbáljuk megérteni az ok-okozatokat, és igyekszünk jó vendéglátók lenni. Ez most kapcsolatfelvétel, ismerkedés.”



Bár az együttműködés kölcsönösen előnyös lenne mindkét intézmény és a tanárok számára is, az igazgató szerint elsősorban a diákok nyernének vele a legtöbbet. „Nagyon jó lenne, ha a diákjaink minél több kultúrát ismerhetnének meg, nem feledve persze a saját identitásukat. Azt szeretnénk, ha tudnának elfogadóan viszonyulni mindahhoz, ami a mi világunkon túl van.” Ennek az első lépéseként a mostani alkalommal a dél-koreai diákokat magyar lónyays diákok családjánál szállásolták el. Önkéntes jelentkezések alapján osztották szét a vendégeket, és a rövid szervezési idő ellenére mindenkinek jutott befogadó otthon. A vendéglátó családok magyar diákjai a két nap során mindenhová elkísérték a dél-koreaiakat. A közös nyelv természetesen az angol volt. „Vendégeink számára a személyes ismeretség, egymás kultúrájának a hétköznapokban való megismerése is fontos, nemcsak maga az ország.”

Úgy tűnik, hogy az érdeklődés elsőre kölcsönös. De hogyan tovább? – adódhat a kérdés. „A koreai fél úgy gondolja, hogy ők minden évben januárban érkeznének hozzánk, májusban pedig mi látogatnánk el Dél-Koreába. Éppen most kaptuk meg erre a meghívást, de a fenntartó engedélyét is kikérjük erről. Nyilván ennek a körülményeit még a magyar családokkal közösen is ki kell majd dolgozni. Mi mindenesetre érdeklődve várjuk, hogy mire jutunk ezzel a szándékkal” – mondta Tóth Csaba Csongor. Azt még nem látni, hogy lesz-e olyan szakmai együttműködés is, amely a két ország oktatási módszertanaival kapcsolatos tapasztalatcseréről szól. A Lónyay vezetése mindenesetre nyitott a jó gyakorlatok átvételére.



Túllépni a határokon
A Lónyay dísztermében a magyar diákok mellett ülő dél-koreai vendégek nagyon kedvesek, mosolygósok, érdeklődőek voltak, annak ellenére, hogy egy tizennyolc órás út után kellett részt venniük a bemutatkozáson.
Prezentációjukban bemutatták Dél-Koreát, meséltek oktatási rendszerükről, protestáns iskolájukról, és bemutatták intézményük mindennapjait is.
Elhangzott, hogy a mostani kapcsolatfelvételtől a két ország közötti baráti viszony elmélyítését várják, valamint a nézőpontjaink tágítását és oktatásfejlesztést is. Kiderült továbbá, hogy van már egy indiai testvériskolájuk. „Szeretnénk túllépni Ázsia határain, ennek során a közösen épített jövőkép áthidalhatja a nagy távolságot, amely országaink között húzódik” – mondta egyik vezetőjük.



A magyar prezentáció inkább az országimázs ismert elemeire koncentrált, a Lónyay történetére csak nagy vonalakban tért ki. Utána viszont egy igen érdekes Rubik-kocka bemutató következett Héjja Norbernek köszönhetően. Produkcióját magyarok és dél-koreaiak egyaránt kitörő örömmel fogadták. A lónyays diákok erre az alkalomra elhozhatták saját bűvös kockájukat, ha volt otthon, így a folyosón több helyen lehetett lázasan tekergető diákokat látni. A vendégek pedig többek között egy apró Rubik-kockás kulcstartót is kaptak búcsúajándékként.

A kapcsolatfelvétel tehát megtörtént, az első találkozás sikeresen és jó hangulatban zajlott. Bár a földrajzi és kulturális távolságok közös áthidalása hosszú folyamatnak tűnik, amelynek csak az elején tartunk, szerencsére mindkét fél részéről megvan erre a szándék. Ha pedig a közös hitbéli alapokat nézzük, ráébredhetünk, hogy a különbségeknél sokkal fontosabb mindaz, ami – vagy Aki – összeköt bennünket.

Képek: Füle Tamás, Mózes Edina