Az imanap meghirdetésére egyik hajnali imasétája alkalmával kapott megbízatást Istentől – mondta érdeklődésünkre a gazdagréti lelkipásztor. „Két éve egy csendes lelkigyakorlat vége felé Isten a szívemre helyezte, hogy keljek fel reggel korán, és kezdjek el imádkozni a fővárosért. Bő két éve járok a Gellért-hegyre ezzel a céllal, általában péntek reggel hat órakor. Miközben látom az alattam elterülő várost, imádkozom a gyülekezetek, az egyház és a város megújulásáért, ami csakis az Istentől való meglátogatásból tud megszületni.”

Ahogy a hegyre felfelé sétál, fokról fokra mindig másokért jár közben a lelkipásztor. „Kialakult ennek a módja, egy imaséta: a különböző állomásokon imádkozom a megújulásért, az ország vezetőiért, azért, hogy Isten küldjön munkásokat az aratásába, végül pedig azért, hogy árassza ki az egyházára a közbenjárást, mint ajándékot. Az elmúlt két évben ezek az imádságok hordoztak, hitet adtak arra, hogy mindez valóban megtörténik: Isten megmutatja a dicsőségét és munkálja a megújulást.”

Közös imanap
Bár nem állt szándékában másokat is toborozni az imasétára, még idén nyáron, az egyik hajnali imádsága alkalmával hallotta meg Isten hívását, és értette meg, hogy imanapot kell összehívnia. „Amikor azért imádkoztam, hogy Isten ébressze fel az Ő népét az imádságra, egyszer csak az az Ige jött a szívemre nagyon határozottan, hogy fújd meg a kürtöt. Ez valahogy nagyon váratlanul és kívülről érkezett, és ahogy felértem a Gellért-hegy tetejére, ahonnan mindig látom a Kálvin téri templomot, az a meggyőződésem támadt, hogy advent első vasárnapja előtti szombatra hívjak össze oda egy ima- és böjti alkalmat Budapest lelki megújulásáért.”

Ekkor egy konkrét dátum is megjelent a lelki szemei előtt. „Ahogy másnap reggel kételyekkel viaskodva azon gondolkodtam, ki jönne el ma egy imanapra, és miben áll Krisztus munkája, a megújulás, akkor megnéztem, mi a napi Ige annál az idei dátumnál, amit az imádság közben kaptam. Kinyitottam, és Hóseás könyve 8. fejezetének első mondata volt: Kürtöt a szádhoz! Ez olyan erővel hasított belém, hogy tudtam: ez már nem rólam szól, nem arról, mit gondolok én vagy más, vagy hányan jönnek el, hanem hogy engedelmes vagyok-e Istennek, és megteszem-e, amire hívott.”

Leszámolás a bálványokkal
Az imanapot november 30-ára, szombatra tűzte ki. Az adventi időszakot megelőző délutánra, amely kifejezi azt is, hogy mindent, amit várunk, az Úrtól várjuk – mondja. A délután 4 és este 8 közé eső összejövetel ezért három részből áll majd: bűnbánati, közbenjáró és magasztaló imádságokból. „A kürt megfújása a riadó hangja az Ószövetségben – vagy a felszabadulás, az örömünnep, vagy pedig a harc, a háború megkezdésének a jele. A kürt szavának súlya van: ha nem tértek meg, elvesztek – de ebben ott van Isten mérhetetlen szeretete az Ő népe iránt. Az első és talán a legsúlyosabb lépés az, amire Hóseás próféta is szólít bennünket: hogy mint Isten népe, bűnbánattal elé kell állnunk. A megújulásért való imádságnak mindig része, hogy felismerjük azokat a bálványokat, amelyek a szívünkben lakoznak egyénileg és közösségileg is. Néven nevezzük őket, bűnbánatot tartunk felettük, és megtagadjuk őket. Majd pedig odafordulunk Krisztusban az élő Isten kegyelméhez, és várjuk az Ő megújító, felszabadító szavát. Arra hívom a budapesti és agglomerációs lelkipásztorokat és gyülekezeti tagokat, hogy álljunk Isten elé, kérjük, hogy vizsgáljon meg minket, leplezze le a Szentlélek erejében, ahol a szívünk nem az Övé. Tartsunk bűnbánatot közösen, fogadjuk el a kegyelmet – hiszen ez maga a megújulás –, és szánjuk oda magunkat arra az alapra, hogy ő az Úr az életünkben.”

„Honnan jön segítségem?”
Lovas András szerint a gyülekezetvezető lelkipásztorok és presbiterek számára egyaránt fontos kérdés, hogy szívükben, beszélgetéseikben és döntéseikben kire vagy mire néznek elsősorban, honnan várják a végső segítséget és a megtartatást. „Miközben azt mondjuk, Istentől várjuk ezeket, sokszor jobban irányíthat bennünket, hogy mi az, ami emberi módon biztosítékot ad a gyülekezeteinknek a túlélésére. Honnan kapunk pénzt, vagy akár politikai értelemben hol van az igazi szövetséges. Amikor ezeket megfogalmazom, sem politikáról, sem egyházpolitikáról nem beszélek, hanem csak arról, hogy abban a politikai és pénzvilágban, amelyben élünk, szabad-e a szívünk mindenekelőtt és mindenek fölött Krisztust követni. Hisszük-e valóban az evangélium erejét, azt, hogy egyedül az evangélium az, ami megtarthat bennünket, és hogy abban rejtezik a jövőnk. Hisszük-e, hogy egyedül az segíthet, ha Isten Lelke meglátogat minket, és ha megtisztulunk, megújulunk, és elkezd történni az evangélium a gyülekezeteinkben.”

„Hiteles tanúvá lesz”
Mindezt a szentírási metafora világítja meg leginkább, miszerint az egyház Krisztus menyasszonya – fűzte hozzá a lelkész. „Martin Lloyd Jones Revival (Megújulás) című könyvében írja, hogy az igazi lelki ébredés vagy megújulás az, amikor az alvó keresztények felébrednek, a névleges keresztények hitre jutnak, ennek következtében pedig elkezd úgy megszépülni, megújulni Isten népe, menyasszonya, olyan vonzóvá válik, hogy hiteles tanúvá lesz, így eléri a nem keresztényeket is. Jézus szereti az Ő népét, az Ő menyasszonyát, és szeretné maga elé állítani szépségben és tisztaságban. Ez az, amire vágynunk kell, és hinnünk kell, hinnünk lehet, hogy Isten Krisztusban már végzi ezt a munkát.”

A Kié a szívünk? – Imádság és böjt Budapest lelki megújulásáért elnevezésű összejövetelt 2019. november 30-án, szombaton tartják a Kálvin téri református templomban, Budapesten délután 4-től este 8 óráig.

Jakus Ágnes
Képek: Füle Tamás