Idén immár tizenhatodik alkalommal kerül sor a Református Zenei Fesztiválra, hogy megmutassa a világnak a magyar reformátusság zenei kincseit és kultúráját. Az évről évre egyre nagyobb presztízzsel bíró rendezvény mostani alkalma 2019. május 24–26. között lesz, a budapesti Bakáts tér – Ráday utca – Kálvin tér – Magyar Nemzeti Múzeum vonalán, több helyszínen is. A programsorozat történetéről, idei programkínálatáról és örökérvényű missziójáról kérdeztük Böszörményi Gergelyt, a rendezvény Magyar Örökség Díjas fesztiváligazgatóját; de szóba kerültek egyéb projektjei is.



Rendezvénytől rendezvényig
„Az egész a Református Énekekkel indult” – kezdett bele rendezvény- és programsorozatainak történetébe Böszörményi Gergely. „Már egy jó ideje lemezkiadóként dolgoztam, amikor eszembe jutott, hogy a református énekeink nem jelentek még meg CD-n. Ekkoriban már volt vagy száznégy vagy százöt kiadott CD-m, közöttük egy katolikus egyházi album is. Elhatároztam, hogy olyan koncertsorozatot indítok, amelynek az anyagaiból lemezkiadványok készülhetnek. Ez lett a Református Énekek, amely már a tizennyolcadik alkalomnál tart. Az idei hangverseny június 29-én lesz a Művészetek Palotájában.” A Református Zenei Fesztivál története pár évvel később kezdődött, mint a Református Énekeké, és másfajta élmény is hozzájárult a megszületéséhez.

2000-ben volt a Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozója, amelyre nagyjából húszezres tömeg gyűlt össze. Ez adta az ötletet Böszörményi Gergelynek, hogy szükség lenne minden évben egy sok embert megmozgató rendezvénysorozatra. „A katolikusoknak ilyen évről évre a csíksomlyói búcsú, igaz, oda már nem csak katolikusok járnak, mert az egyházi tartalma mellett az összetartozás erős kifejeződése is egyben. A debreceni Magyar Református Egység Napja is ilyen jellegű esemény volt a hétvégén. Amikor 2003-ban elhatároztam, hogy 2004-ben el kellene indítanunk a Református Zenei Fesztivált, akkor tulajdonképpen valami ehhez hasonlóra gondoltam, de elsősorban a magyar és református zenei kultúrára felépítve” – magyarázta a fesztiváligazgató.

A Református Énekek koncertjére eredetileg a Református Zenei Fesztivál utolsó napján került sor, azóta a két rendezvényt végleg leválasztották egymásról, és körülbelül egy hónap van közöttük. „Ősszel pedig a Kárpát-medencei Magyarok Zenéje sorozatával járom be az egész Kárpát-medencét. Ez a rendezvényem minden évben nagy budapesti gálával zárul” – folytatta Böszörményi. „Van továbbá egy Nyílt Énekóra elnevezésű projektünk, amely nagyon sok református iskolába is eljutott már. Szervezek jótékonysági koncerteket is. Idén például a leégett Ráday Kollégium tűzkárosultjainak is tartottunk egyet, június elsején a Bazilikában pedig a Vakok Intézetének rendezünk gyűjtést.”



Róluk szól
A Református Zenei Fesztivál nyitónapján a kézműves vásárok mellett rézfúvós zenekarok alapozzák meg a hangulatot, majd három órakor indul a Diák–Tanár Menet a Kálvin tértől a Bakáts térig. „A diákok az intézményüket jelző táblákkal, kicsinyített iskolazászlókkal, iskolai egyenpólókban, rézfúvósok által kísérve indulnak el a Ráday utcán” – magyarázta a fesztiváligazgató. „A gyerekek az első öt perc alatt megértik, hogy ez róluk szól. Amikor a sétáló és a vendéglátóhelyek asztalainál ülő emberek fényképezik őket, már fülig ér a szájuk, és megértik, hogy a menet róluk szól, de ugyanakkor a református iskoláinkról is. Ezért érdemes csinálni.” A diákok szerepe ezzel nem ér véget, hiszen részt vesznek a nyitó istentiszteleten, ami után négy órától a Fölszállott a páva ifjai adnak bő másfél órás programot. A fellépők közül többen is református lelkészek gyerekei.

„Azért is lenne jó, ha minél több diák jönne el a fesztiválra, mert ha a saját generációjuk fellépőit látják, az elgondolkodtatja és esetleg inspirálhatja is őket. Hátha legközelebb ők is megmutatják magukat! Azt szeretném, ha a legügyesebb, legtehetségesebb iskolás gyerekek fellépnének a fesztiválon” – fejezte ki reményét Böszörményi Gergely. „Meg kell mutatni a világnak a különféle művészeti műhelyeinket. Nemcsak zenét, hanem bármilyen más művészeti ágat is hozhatnak. Rengeteg kézműves foglalkozás is van a különféle iskolákban és gyülekezetekben. Régóta vágyom arra, hogy ezekből minél többet megmutathassunk a fesztiválon. Járom az országot, és ilyenkor találok rá a lehetőségekre. Némelyik felfedezett már fel is lép nálunk, másoknak még várunk a jelentkezésére.”



Kálvin Kamara Kert
Az idei fesztiválhelyszínek közül az egyik a Kálvin Kamara Kert. Itt főleg blues és jazz lesz. „Fellép például a Bágyi Balázs New Quartett. Bágyi a Jazz Szövetség elnöke és egy vidéki református oktatási intézmény művészeti igazgatója. A Big Mouflon zenekar bluest játszik majd. Az Invocatio Musicalis Kárpát-medence-szerte is fellép instrumentális zsoltárfeldolgozásokkal. Vezetőjük egyébként radiológus főorvos, aki a Solarisnak és a Napoleon Boulevardnak volt a frontembere, és régebben református presbiter is volt. A Credo Zenekar kárpátaljaiakból áll. Vezetőjük, Ivaskovics József problémás ukrán intézeti gyerekeket tanít magyarul és énekelni, Isten dicsőségére” – sorolta a fesztiváligazgató.



A múzeumlépcsőtől a Ráday 28-ig
A másik fontos helyszínen, a Magyar Nemzeti Múzeumnál „Hirdesd az Igét!” címmel tartanak kóruséneket. „A múzeumlépcsőn immáron hat éve a Kárpát-medencei fesztiválkórus énekel, amit idén az Egressy Béni rézfúvós zenekar kísér” – magyarázta Böszörményi. „Az eddigi tapasztalatok alapján minden korosztály élvezni szokta az előadásukat. Előfordult már, hogy a koncerten fellelkesült hetvenéves hölgyek felmásztak a szobrok talpazatára, de lejönni már nem tudtak segítség nélkül.” Egy másik helyszín a Ráday utca 28. épületegyüttese lesz, amelynek kapcsán a kerekasztal-beszélgetéseket érdemes külön kiemelni. Idén Bogár László közgazdász, Szigethy Gábor író és Bagdy Emőke pszichológus ad elő. Gondolataik mindig nagy érdeklődésre tartanak számot.



Zsoltáros fáklyásmenet
„Nagyon sokan szeretik a zsoltáros fáklyásmenetet, akárcsak az utána következő késő esti zenés áhítatot. Nem véletlen, mert ezeknek a hangulata semmihez sem hasonlítható” – mondta a fesztiváligazgató. „Háromnegyed kilenckor még csak egy páran állnak a Bakáts téren fáklyákkal, de kilenc órára már rengetegen lesznek, mintha a föld alól bújnának elő. Szenzációs! Nagyon szeretem, ahogy vonulunk végig fáklyákkal a Ráday utcán, a teraszokon ülő emberek között, egészen a Kálvin térig.” Abban az évben, amikor a Kálvin téri templomot éppen renoválták, a fáklyásmenet fordított utat járt be, mert utána az áhítatot a Bakáts téri katolikus templomban tartották meg.



Zenés áhítatok
A késő esti zenés áhítatra már jó ideje egy-egy püspököt kérnek fel prédikálni, aki előtte a fáklyásmeneten is részt vesz. Idén Szenn Péter, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház vezető püspöke hirdeti az Igét. Az áhítaton az Egressy Béni Kamarazenekar fog zenélni, Kátai Zoltán pedig énekelni. A templomi programok keretein belül lesz még szombaton orgonazene Gyüre Bálint és Kály-Kullai Rita közreműködésével, valamint kriptalátogatás is. „A Központi Református Kórusnak én vagyok a titkára. Ők nem koncertet, hanem rendes zenés áhítatot tartanak vasárnap, rövid igefelolvasással és prédikációval. Az egész estének van egy szép íve és istenhitet szilárdító ereje” – vallja Böszörményi.



Hagyomány, újítás, minőség
„Elég sok visszatérőnk van, aki már régóta jön fellépni a fesztiválra” – folytatta. „Az együttesek közül például a Sebő, a Vujicsics, a Muzsikás és a Kaláka. De tudok olyanokat is mondani, akik pár éve csatlakoztak be. Tímár Sára tavaly volt először, a csángó Servet Zenekar három éve. Most lép fel először Kátai Zoltán, a régizenét játszó Excanto Zenekar és a Big Mouflon. Van tehát változás, de ha valami bevált korábban, akkor azt továbbvisszük. Hagyomány és újítás jól megfér egymás mellett. Tavaly például azt találtam ki, hogy minden fellépő küldjön el nekem egy igeszakaszt a produkciója üzenetéhez kapcsolódóan. Ötven-valahányat kaptam, és abból csak két átfedés volt. Ezeket a fesztiválon egyetemista és középiskolás diákok olvasták fel. Rendkívül sikeres újításnak bizonyult.”

A Református Zenei Fesztivál Isten dicsőségét szolgálja, de nem csak az Úr közvetlen dicsőítéséről szól. A kórustalálkozókon népdalok is elhangzanak, a Kaláka és a Misztrál sem csak istenes verseket játszik. „Miért pont ezeket a fellépőket hívjuk? – tette fel a kérdést a fesztiváligazgató. „Egyrészt azért, mert ha csak néhány hónapja gitározó, de amúgy lelkes fiatalok jönnének helyettük, a produkciójuk sajnos nem hozzáadna a fesztiválhoz, hanem elvenne a presztízséből. Ez nem az amatőrök ellen szól, hanem a minőség mellett. Olyan Istennek tetsző zenéket várunk, amelyek színvonalasak és vállalhatóak. Én egyébként előterjesztettem a zsinatnak, hogy alapítani kellene egy grémiumot, amelynek segítségével felkarolhatnánk a tehetségesebb fiatalokat, hiszen az a cél, hogy szakmailag fejlődjenek.”



Missziós parancs
„A református egyháznak olyan erős a kultúrája, hogy ezt meg kell mutatnunk” – véli Böszörményi Gergely. „Egyszer egy idős hölgy megkérdezte tőlem, valóban kell-e az, hogy fáklyákkal a kezünkben, boldogan mosolyogva vonulunk az utcán, miközben mindenféle bámészkodó fényképez minket. Azt feleltem neki, hogy a fesztiválnak köszönhetően minden évben legalább huszonöt olyan ember eljön a templomba, aki korábban nem lépett be oda. Erre a néni is rögtön azt válaszolta, hogy akkor csinálnunk kell. Ez valójában misszió. Meg akarjuk mutatni a kultúránkat, a hitünket, az oktatási intézményrendszerünket és a tehetségeinket is. Ez a küldetése a fesztiválnak.”

„Tanítvánnyá kell tenni minden népet, erre szólította fel övéit az Úr. Tudomásul kell vennünk, hogy a missziós parancs ránk is vonatkozik; és a saját eszközeinkkel és tehetségünkkel kell részt vennünk benne” – vallja a fesztiváligazgató. „Ki kell mennünk az emberek közé! Nem csukhatjuk magunkra sem a templomajtót, sem a templomkert kapuját, hogy ne jöhessen be más. Itt élünk a társadalomban, meg kell mutatnunk magunkat, mindenki előtt vállalva a reformátusságunkat! Lehet persze egymás között is beszélgetni a hitünkről, hitvallást tenni, imádkozni. A gyülekezeti közösségen belül minden könnyebb. De az evangéliumot azoknak is el kell vinnünk, akik maguktól talán nem lennének rá kíváncsiak. Ez a fesztivál üzenete.”




Képek: Füle Tamás, Parókia archívum