A Kárpát-medence egyháztestei minden évben találkoznak a magyar református egység napján. Idén Gyulafehérváron, Nagyenyeden és a környékbeli falvakban tartják a találkozót május 20-21-én. Ez alkalomból az egységnap résztvevőit kérdeztük arról, mit jelent számukra és gyülekezeteik számára az összetartozás. Elsőként egy magyarországi lelkész mesélt erről, majd egy felvidéki lelkipásztort kérdeztünk.

Bár több mint egy évszázada országhatárok választják el a magyar reformátusságot, 2009. május 22. óta jogilag is egy egyház a Magyar Református Egyház. A közös Alkotmány megszületésével „nyilvánvalóvá vált, amit mindig is tudtunk, éreztünk, és gyakoroltunk” – fogalmazott portálunk érdeklődésére Szenn Péter, horvátországi református püspök. Amikor ez az összetartozás formát ölt és megtelik élettel, az erősíti a hitünket és nemzeti öntudatunkat. Mert bár a hit személyes dolog, mégis közösségben lehet igazán megélni – úgy igaz. Közösségben teljesítjük be Krisztus Urunk parancsát, hogy egymás terhét hordozzuk, és úgy szeressük felebarátunkat, ahogy saját magunkat is. Az Urat ebben a szeretetközösségben tisztelni csodálatos!”

Az összetartozást már a harminc évvel ezelőtti délszláv háború idején megtapasztalhatták a horvátországi reformátusok: akkor sokukat befogadták az anyaországiak, Kórógy egész lakosságát például a zánkai táborhelyen szállásolták el – idézte fel. „Azok a gyülekezetek, amelyek befogadták a menekültjeinket, a mai napig nyitott szívvel vannak felénk, mi pedig hálásak vagyunk, amiért testvéri szeretetből áldozatot hoztak a Jóisten elrendelésére, hívására.” Épp ezért is álltak most a horvátországi magyarok a kárpátaljai reformátusok mellé a háború sújtotta Ukrajnában. A horvátországi egyháztest nagy területet foglal magában, hiszen Zágrábban és Splitben is van magyar református közösség, és bár mindössze 2500 lelket foglal magában, püspökük már kétszer elvitte adományaikat azokba a kárpátaljai gyülekezetekbe, akikkel jó kapcsolatot ápoltak korábban is. A nemzeti összetartozás napját követően Szenn Péter ismét ellátogat majd Dercenbe Zsukovszky Miklós espereshez.

A haraszti református gyülekezet lelkipásztoraként a püspök beszámolt a kazinbarcikai gyülekezettel ápolt testvérgyülekezeti kapcsolatról és a várdaróci, valamint a dunaszentgyörgyi gyülekezetek sok éves, áldásos testvérkapcsolatáról is. A haraszti települések találkozója is alkalmat adott az elmúlt években a Kárpát-medencei kapcsolatok felpezsdítésére, a szívből jövő vendégszeretet gyakorlására. „Nagy dolog, hogy mi, magyarok akár két országhatárt átlépve is a saját nyelvünkön szólhatunk barátainkhoz, testvéreinkhez” – jegyezte meg.

Szenn Péter hozzátette: várható, hogy a népszámlálási adatok a négymilliós Horvátországban tízezer alatt jelzik majd a magyarok lélekszámát. „A horvátországi református egyházban mi, magyarok vagyunk többségben. Egyházunkban van cseh gyülekezet is, és néhány református közösségben magyarul és horvátul zajlik az istentisztelet. Épp a kisebbségi öntudatból fakadóan nekünk is kellő megértéssel kell lennünk a más nyelvűek és nemzetiségűek iránt. Gyülekezeteink többnemzetiségűek, és akár tetszik, akár nem, egy egyház vagyunk, ezért igyekszünk egymás megértésére és az evangélium által történő egységre. A kereszténység lényegéhez hozzátartozik, hogy Krisztusban elfogadjuk, és ne kirekesszük egymást. Ha az elzárkózást és az elhatárolódást tartjuk szem előtt, az maga a szektásság. Mi viszont nem mások kárára vagyunk, épp ellenkezőleg: keresztény értékrendünk, életvitelünk, bizonyságtételünk és munkamorálunk révén megszentelődésére lehetünk azoknak, akik között élünk.”

A magyar református egység napjáról a püspök a horvátországi reformátusokkal közös örömét fejezte ki, hogy két év után személyes találkozásban lehet részük a többi egyháztesttel. „Ezek a találkozások többről szólnak, mint puszta sallangról vagy arról, hogy jól érezzük magunkat, hiszen ilyenkor mindig azt érezzük, hogy megnyugodhatunk az Isten gondviselésében, mert Ő a mi megmaradásunkat támogatja és megáldja. Az pedig, hogy a tíz Kárpát-medencei püspök tíz felújított református templomot is felszentelt, azt jelenti, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület élni akaró és Istentől megáldott életet élő egyház.”

Az élő egyház pedig másoknak is javára lehet – hangsúlyozta az egyházvezető. „A református egyház alappillére a bibliai tanok tisztaságának a megőrzése. Ez azonban nem karddal, hanem szilárd, kitartó bizonyságtétellel történik meg. Minden civilizáció hanyatlásnak indult, amelyben megjelentek az ember lényét tönkre tevő erkölcstelenségek. Mi hisszük, hogy a Jóisten olyan áldott védelmet ad nekünk, amelyben meg tudunk maradni családként, egyházként, nemzetként és elsősorban a hitben. Az egyik legnagyobb szolgálatunk, hogy gondozzuk a családokat, hogy azok egészségesek legyenek. A csonka családok, a tönkremenő házasságok miatt az emberek megszomorodnak, megcsömörlenek. Fontos, hogy az egyház ne támadólag vagy fenyítőleg lépjen fel a világ előtt, hanem csak úgy, ahogy azt a mi megváltó, szabadító Urunk tette: az Ő kitartó szeretetével. Hiszen, ha mi sok bűnünkben, tévelygésünkben és méltatlanságunkban Istentől méltónak találtattunk a bűnbocsánatra és a kegyelemre, akkor hogyne lenne nekünk is kötelességünk magyar reformátusként azt képviselni a világban, hogy Isten áldása minden ember életén ott van?”

Képek: Népújság; Keppel Ákos, Vargosz/ reformatus.hu