Milyen gondolatokkal jöttetek a Csillagpontra?

Stu: Fellépőként és résztvevőként is most vagyunk először a Csillagponton. Nagyon örültünk a meghívásnak, ahogy minden fellépésnek.

Érezhető a különbség egy keresztyén fesztivál és bármilyen egyéb fesztivál között. Utóbbinál egyértelmű, hogy az emberek többsége azért megy, hogy jól érezze magát. Ezt tudják magukról, felvállalják és ennek megfelelően elengedik magukat. Nagyon szeretem a keresztyén közeget, mert itt megélhetem azt, hogy ha Isten is úgy akarja, megtörténhet a csoda, létrejön a kapcsolat a közönséggel és kicsit fel tudjuk oldani az embereket. Egy koncert lényege, hogy merjék jól érezni magukat az emberek. Megvan a dicsőítés és az áhítat lényege is, de egy koncerté más.

Jonatán: Mondhatjuk azt, hogy a zenénk üzenete: légy önmagad. Ha nagyon figyelek arra, ki vagyok, honnan jöttem, és ettől nem tudok elvonatkoztatni, akkor nem tudom igazán jól érezni magam. Ha fel tudok oldódni ebből, akkor leszek képes katarzist átélni. A legtöbben megtagadják maguktól ezt a feloldódást. Stu nagyon szereti ezt a kontaktust kialakítani a közönséggel és akkor történik meg a csoda, amikor ez a kapcsolat létrejön. Ez a missziója a koncertjeinknek, hogy adjunk valamit, ne csak magunknak zenélgessünk, ez fontos.

A programfüzetben jópár címkével elláttak titeket: kreatív, őszinte, közösségi, különböző zenei stílusok keveredése. Mi a véleményetek a címkézésről?

Jonatán: Az borzasztó, hogy legtöbbször nem áll mögötte tapasztalat, hanem prekoncepciókon alapul. Egy zenekart meg kell hallgatni, utána lehet véleményt formálni róla. A megismerésben azonban nagyon sokszor gátakat szabnak az általunk kitalált címkék. Sokszor tapasztaltam azt, hogy a keresztyének számukra ismeretlen dolgokat ítélnek el azonnal, amibe nem látnak bele, nem járnak utána. Címkézni kívülről lehet, nyilván.

Stu: Az nem baj, ha valaki nem élt meg mindent, hiszen nem ugyanaz az utunk. Nem valóságos élettapasztalatokat nem lehet megosztani, az ítélkezés mögött általában nincs semmi. A valóság mögött mindig ott van a tapasztalat, ami nagyon sokszor olyan, mint egy pofoncsapás, és ez tanít meg valamire. Vagy ha tapasztalat nincs, megvan a kellő alázat ahhoz, hogy azt mondjam: nem tudom a választ.

Az idei Csillagpont témája a bizalom, ami többek között arról is szólhat, hogy leromboljuk az előítéleteinket.

Stu: Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy a magyar emberek egy része alapvetően bizalmatlan. Ha például az utcán megszólít egy idegen, az első reakció rögtön ez: Mit akarsz tőlem? Ebből a hozzáállásból hiányzik a nyitottság. Amit fontos lenne megtanulnunk, keresztyénként főleg.

Jonatán: Nálunk túl nagy hangsúlyt kap önmagunk reprezentációja, a státusz mutogatása. Jót tenne, ha kicsit lazábban vennénk ezeket a dolgokat, nem figyelnénk arra, ki honnan jött, mit gondol, csak rá, az emberre. Az ítélkezés ennek a legnagyobb ellensége.

Ahhoz, hogy közösségi élménnyé váljon egy koncert, bizalomra van szükség részetekről és a közönség részéről is.

Stu: Ez abszolút így van. Az egésznek, azt hiszem az a titka, hogy önmagunkat adjuk, ne szégyelljük, akik vagyunk. Nem lehet folyamatosan attól félni, mi lesz, ha megmutatjuk azt, akik valójában vagyunk. Ez nekünk is nagyon fontos, a színpadon, a zenekarban is, hogy ilyen ne legyen köztünk. A közös munka és cél megvalósulásának feltétele a bizalom megléte egymás felé. A zenekarban alapvetően ilyen emberek vagyunk, tiszteljük egymást, a környezetünket. A Stu33-at nem tartom keresztyén zenekarnak, ha van egyáltalán ilyen fogalom. A zenekaron belül vannak hívő emberek, akik ezzel együtt zenélnek, és ez kihat a zenénkre, ezenkívül mi csak egy zenekar vagyunk a sok közül. Nem vagyunk dicsőítő zenekar, soha nem is akartunk az lenni. Úgy fogalmaznék, hogy nyitva hagyunk egy kaput, lehetőséget adunk az Isten dicsőítésére.

Jonatán: A dalaink többségének szövege az emberi kapcsolatainkról szól, természetesen hallgathatók keresztyén áthallással is, hiszen az életről szólnak. Mindegyikben lehetőség van találkozni Istennel. A szövegekhez társított dallamok is nagyon sokfélék. Van elmélázós, zaklatott és gyengéd is, megjelenik a káosz és a bizalom is, vagyis minden, ami bennünk is forog. Igen, néhány dalunkat inspirálták dicsőítő zenekarok.

Stu: Nem akarom befolyásolni az embereket, hiszen semmi értelme rájuk erőltetni egy üzenetet, ami nem a sajátjuk. Azt hiszem, a legjobb választás mindig az, ha szabadon hagyjuk őket. Nagyon jól éreztük magunkat a koncerten, nekem minden pillanat öröm, amit zenéléssel tölthetek.

Mit üzentek a Csillagpont résztvevőinek?

Jonatán: Azt, hogy törekedjünk arra, hogy meglássuk a jót a körülöttünk lévő emberekben, és minden körülményünkben.

Stu: Egy dalszövegrészlettel üzennék: "Túl az óperencián hét megálló, ott az én hazám/ Nézd a házam ajtaján kint a jelszó: éljetek lazán!" Ami zavarni szokott keresztény közegben, hogy folyamatosan érzek egy egészségtelen kontrollt a fiatalok felé. Felnőttként, koruknak megfelelően kellene kezelni őket. Nem lehet burokban nevelni, erőszakkal keresztyénné tenni valakit. Nagyon fontos szabadon engedni őket, hogy megjárják a saját útjukat.

Horváth Zsuzsanna

Fotók: Stu33