Egy-egy jó olvasmány megkönnyítheti a koronavírus-járvány miatti otthonlétünk idejét, és nemcsak olvasás közben lehet számunkra erőforrássá, hanem hosszútávon is szellemi-lelki többlettel gazdagíthat minket. Ezért sem mindegy, milyen útravalóval vágunk neki az előttünk álló időszaknak. Négy embert kértünk fel arra, hogy ajánljanak olvasóink figyelmébe olyan műveket, amelyek megadhatják ezt a többletet, és irányt mutathatnak a nehezebb időkben. Végezetül kiegészítettük a sort egy ötödik kötettel, hogy a húsvétra készülés külön hangsúlyt kapjon, és ne szoruljon háttérbe a járványhelyzet miatt. Mind az öt könyv elérhető elektronikus formában is, hogy ne okozzon számunkra dilemmát a beszerzésük. Műfajban és zsánerben sokszínű kínálat állt össze, így mindenki megtalálhatja az őt megszólító művet.

A legnagyobb, örökké való titok – Szabó Magda: Az ajtó
„Annyi titkom maradt – Szabó Magda visszaemlékezése szerint ez volt édesanyja egyik utolsó mondata, és nyugodtan mondhatjuk, hogy Szabó Magdáé is lehetett volna. Igazság szerint Magda ki akarta cselezni a halált: titkokat őrizgetett, amelyeket még meg akart írni. Utolsó éveiben levelező viszonyban voltunk, és nem egyszer írta, hogy addig nem halhat meg, amíg meg nem írja a Für Elise második részét, »…mert a minden titkokat meg kell osztani«.

A titkok örökre titkok maradtak, nincs olyan hosszú élet, amelybe beleférne a minden titkok megosztása. Szabó Magda életében Emerenc volt az egyik nagy, szinte megfejthetetlen titok, sőt, mondhatjuk, maga a Titok. Emerenc valóban élt, évtizedekig volt az írónő házvezetőnője, de hogy Az ajtó mennyire nyugszik valós alapokon, felesleges firtatni. Mert ez a könyv, bár emlékregénynek tűnik, mégsem az. Sokkal több annál. Arról beszél, azon tépelődik, hogy mi, emberek, a magunk önzőségében és szűklátókörűségében képesek vagyunk-e felfogni, egyáltalán felismerjük-e a körülöttünk szolgáló szeretetet. Főleg, ha ez a szeretet kifejezetten tartózkodó, bizonyos esetekben szigorú és következetes, és igen, pusztán a jelenlétével önvizsgálatra és bűnbánatra késztet. Ez a szeretet, amit Szeredás Emerenc képvisel, nem a szavak szeretete, hanem cselekvő szeretet, amit ma talán még kevesebben értenek, értünk, mint a mű megírásának korában.

Ráadásul Emerenc nemcsak távolságtartó, hanem tele van titkokkal, amiből csak igen keveset fed fel az írónő előtt, és azokat is csak a végszükség idején. Szabó Magda regénye végső soron ezekről az örökkévaló titkokról szól. Mert a legnagyobb titok, Isten szeretetének titka, épp a halálunk pillanatában lesz világossá. Mint ahogy az írónő számára is Emerenc halálakor vált világossá, mit jelentenek a minden titkok, és mit rejt az ajtó, amelyen senkinek sem lehetett belépni.”

(Miklya Luzsányi Mónika író, szerkesztő, publicista, szociáletika szakos teológus)

Küzdelem a korlátainkkal – Isaac Bashevis Singer: A rabszolga
„Sokan vannak, akik, ha elhatározzák, hogy elolvasnak egy könyvet, akkor a végére lapoznak, elolvassák az utolsó mondatot, bekezdést, hogy ne kelljen végigizgulni a könyvet, s így a végén szinte megérkezik az ember a jól ismert befejezéshez. Ismét mások pedig, s talán ők vannak többen, az elejétől olvassák a könyvet, hiszen a történet a kezdetétől bontakozik ki és bonyolódik, ahogy szoktuk mondani. Ha valaki Isaac Bashevis Singer: A rabszolga című Nobel-díjas regényének a végéhez lapoz, egy bibliai Igével találkozik: »Szeretetre méltók és megnyerők életükben, a halál sem választá el őket egymástól.« Nem fogom elárulni a történet végét, sőt, még azt is házi feladnak adom fel, hogy hol, melyik bibliai történet végén találjuk ezt a mondatot.

Singer a múlt század elején Lengyelországban született, nem messze Varsótól, egy rabbi gyermekeként. Maga is ezen az úton szeretett volna elindulni, de máshogyan alakult az élete. Ortodox közösségben nevelkedett, később testvére segédletével Amerikába emigrált. Újságoknál dolgozott, cikkeit és műveit jiddis nyelven írta, majd ő fordította és dolgozta át írásait angolra, ezeket második eredeti műnek nevezte. Legismertebb vagy legnépszerűbb története a Yentl, a jesiva növendék, melyből nagysikerű musical és filmadaptáció is készült. Több kisregénye és novellagyűjteménye megjelent magyar nyelven. A rabszolga című műve, melyért 1978-ban Nobel-díjat is kapott, szintén a lengyel zsidóság történetébe, küzdelmeibe enged bepillantást egy kiválasztott személyen keresztül, sok filozófiai és vallási dilemmával tarkítva.

Jákob jobbágyként, rabszolgaként éli az életét egy lengyel földbirtokos gazdaságában, s itt próbálja megélni saját hitét, melyet a sok kötött szabály miatt nehezen tud, vallása állandóan támadások és gúny tárgya. Az igazi fordulat akkor történik az életében, amikor szerelmes lesz gazdája lányába, egy keresztyén nőbe, Wandába, s a köztük kibontakozó szerelemért sokat kell küzdeniük. Nagyon szépen írja le Singer ennek folyamatát, lépéseit, Jákob harcait a környezetével, Istennel, hittársaival, a szeretettjével és saját lelkiismeretével is.

A Singerre jellemző valóság és misztika (kabbala), az emelkedett földöntúliság és rögvalóság keveredik vagy váltja egymást a regényben, a zsidó filozófia, gondolkodás, folklór és vallás ötvözésével. A regény fő dilemmája, etikai kérdése: mennyire ragaszkodjon az ember a számára előírt szabályokhoz, törvényekhez, hitvilágához, s van-e olyan, amikor valami átemel ezen, és más távlatok nyílnak meg az ember előtt. Lehet-e egy ilyen határáttörő, mindenen átlépő érzés a szerelem, a ragaszkodás, az együttlét vágya?

(Bölcsföldi András lelkipásztor, a budapesti teológia spirituálisa)

A szabadság valódi mibenléte – Vekerdy Tamás: Belső szabadság

„Ezekben a különleges napokban újra megszólított ez a könyv a polcon, most a címe is egészen mást jelent számomra, mint egyébként. Vekerdy tanár úr ismét tanít, ebben a helyzetben arra, hogy ne veszítsem el a fókuszt, miben van a valódi szabadságom. Mesél a bennem élő gyermeknek a szabad játékról, emlékeztet szülőként, hogy a tananyag valójában egyáltalán nem fontos a gyermekem számára, a házi feladat hülyeség, és minden aggodalmam ellenére a gyermekembe vetett bizalom és elengedés alapozza meg, mennyire lesz ő később szabad ember.

Pedagógusként felszabadít arra, hogy a digitális oktatást újabb játéktérnek lássam, merjek kreatív és rugalmas lenni. Történeteket, tapasztalatokat mesél, emlékeztet arra, hogy mindig – most különösen – elég, ha elég jó vagyok, nem pedig tökéletes. Feleségként is jó ezt észben tartani, a megváltozott körülmények között is békességre törekedni.

Könyvet olvasva mindig kilépek a négy fal közül, ahol éppen vagyok, varázslatos tájakon barangolok, vagy éppen mások történeteiből épülök. Így van a Belső szabadsággal is. Pár perc pihenés egy kávé mellett délután vagy alvásidőben, töltődés és inspiráció a bent töltött napokra. Ezt adják Vekerdy Tamás írásai.”

(Rácz Zsuzsanna magyartanár, szerkesztőségünk munkatársa)

A hübriszünkön túl – Cixin Liu: Háromtest-trilógia (A háromtest-probléma; A sötét erdő; A halál vége)
„A Háromtest-trilógia több szempontból is ideális karantén idejére. Először is elég hosszú: összeadtam, 1949 oldal a magyar fordítás, szóval sokáig kitarthat. Másodszor, legalább képzeletben kiemel a bezártságból, mivel sci-firől beszélünk, megnyitja előttünk az egész univerzumot. Harmadszor, sokszor meglepi az olvasót, ahogy haladunk előre az oldalszázadokon, egyre több a nem várt fordulat – ez nagyon jót tesz a vírushelyzet adta monotonitásnak.



Hogy miről szól? A történetről nem sokat árulhatok el, mert az jelentősen rontana az élvezeti értékén. A kiindulópont a huszadik és huszonegyedik századi Kína és az egész Föld. Tudósok a szereplők és az áldozatok – mert egyre többen meghalnak –, be kell épülni egy furcsa titkos társaságba, így jutunk el egy online számítógépes játékhoz, ahol egy katasztrófa szélén táncoló világot kell megmenteni, mivel az három nap körül kering, és a természeti törvények teljesen tönkreteszik az ottani civilizációt. Aztán minden felborul, talán nem is a Földön kell keresni a megoldást, ráadásul egy minden addiginál nagyobb veszély fenyegeti a bolygót. Legyen ennyi elég, innen indul az intellektuális kaland, ami a végére évmilliókat és galaxisokat fog át.

Inkább elmondom máshogy. Képzeljünk el egy teljesen átlagos hangyabolyt egy szép nagy mező közepén. Régóta háborítatlanul élnek itt a hangyák, nincs a mezőn ellenség, sem vetélytárs, legfeljebb néha egy zápor vagy a szárazság teszi nehezebbé egy-egy generáció életét. A hangyák meg tudják oldani a felmerülő problémákat, élik az ösztön szabta életüket, egy kis távolságra ki is merészkednek. A boly tetejéről ellátni a fákig, de a hangyák világa nem terjed ki odáig. Tegyük fel, hogy valamilyen módon veszély fenyegeti az egész bolyt, ráadásul több kilométernyi távolságból, és valahogy erről a hangyák is tudomást szereznek – úgy, hogy a boly és rajta a mező egy része, amin eddig éltek, csak pár száz méternyi. A többi ismeretlen. Lépjünk még nagyobbat! Kis idő múlva a baj akkora lesz, hogy a hangyaboly lakóinak az egész ország területére figyelemmel kell lenni az életbenmaradáshoz, pedig eddig csak a boly és a mező létezett, meg a távolban a kék égalja és az ismeretlen erdő zöldje. Az arányokat és távlatokat bontsuk ki emberléptékűre, és eljutunk oda, amiről ez a három könyv mesél.

Mint minden jó fantasztikus történet, ez is az emberről mond el nagyon sokat. Rólunk, a világunkról, a saját civilizációnk hübriszéről, arról a hitről, hogy mi, az emberiség vagyunk a világ közepe, és amit felépítettünk, az mindennél nagyobb. De mit tesz ugyanez az emberiség, ha ráébred, hogy a boly, azaz a bolygó, amin él, a világ, amit felépített, nagyon is sérülékeny, ha egy olyan ellenféllel találkozik, amelyik nem az addigi játékszabályok szerint játszik, erősebb, és nem is volt eddig a mi rendszerünk részese? Fel tudunk nőni az új kihíváshoz? Le tudjuk vetni a büszkeséget, a széthúzást? Tudunk a teljesen új kihívásokra teljesen újratervezett megoldásokkal válaszolni? Talán ezek a kérdések a koronavírus árnyékában még élesebbek. Annyit elárulok, hogy Cixin Liu kíméletlenül logikus és őszinte válaszokra jut.

Színes, hömpölygő intellektuális kaland a Háromtest-trilógia, könyvenként új főszereplőkkel, meglepő fordulatokkal, a természettudomány szépségeivel, úgy, hogy néha a Szentírásból is kerülnek képek, utalások a történetbe. Néha nehéz olvasni, rá kell érezni a kínai író nyugatitól kicsit eltérő hangsúlyaira, de nekem egy idő után működött. A komolyabb fantasztikus könyvek kedvelőinek könnyű lesz benne maradni, de másnak is ki lehet próbálni ezt az elég hosszú képzeletbeli utazást a hangyabolyon túlra.”

(Bella Péter református lelkész)

Kilenc lépéssel húsvét felé – Lélegzetvétel

A járvány miatti otthonlétünk kényszerű elvonulás ugyan, de érdemes felhasználni arra, hogy az elcsendesedés nyugalmát megtapasztaljuk, különösen a böjti várakozás ideje alatt. A világban tapasztalható feszült helyzet azonban ezt nem teszi könnyűvé, ezért a szellemi táplálékok mellé olyan lelki támaszt is ajánlunk, amely abban segít, hogy belső békességre találjunk. A Szabó Lajos szerkesztette, Lélegzetvétel – Kilenc nap a léleknek című kötet virágvasárnaptól húsvéthétfőig kínál kilenc lépést, minden napra egyet-egyet.

Mindegyik lépés egy igeszakaszból, rövid elmélkedésből, egy fogalomhoz kapcsolódó gondolatmenetből, egy versből és néhány képből áll. Együttesen sem követelnek maguknak több időt, mint napi tizenöt percet. Kortárs lelkészek írták őket, érthető nyelvezettel, felesleges sallangok nélkül. A lépések vezérfonala letisztult, egyszerű, így azoknak is bátran ajánlható, akik nem szoktak hozzá ehhez a műfajhoz. A könyvet a Luther Kiadó most ingyenesen letölthetővé tette pdf formátumban, így mindannyiunk húsvétvárásában vezérfonal lehet.

Barna Bálint