2. Második kérdéskörünk : Milyen hatást gyakorolt és gyakorol a tárgyalt két korszellem irányzat a keresztyénségre?
Ez irányú vizsgálódásunkat máris szűkítenünk kell, hiszen a 2,1 Milliárd tagot számláló keresztyénség számtalan felekezetből áll, melyek tanításaikat illetően is jelentős mértékben eltérnek egymástól, és kontinentális megosztottságuk is igen változatos. Ezért vizsgálódásunk fő területe elsősorban az európai keresztyénség, már csak azért is, mert a modernizmus és posztmodernizmus itt érintette a legnagyobb felületen a keresztyénséget.
Summásan, annyit máris állíthatunk, hogy a korszellemet jelentő két nagy irányzatnak, a modernizmusnak és a posztmodernizmusnak szinte minden szellemi vektora, előbb vagy utóbb, de behatolt a keresztyén egyházakba és ott különféle hatásokat váltott ki. E hatások elég karakterisztikusan jelentkeztek és a mai napig hatóan, világosan körülírhatók.

2.1. A modernizmus alig mondta ki, hogy nincs az emberen kívül semmiféle tekintély, megjelent a keresztyén theologiában a bibliakritika. A 18.században, a tudomány mezében megjelenő bibliakritika megtámadta a bibliai könyvek szerzőségét, korát, a Biblia történeti hitelességét, vagyis magának a szövegnek a hitelességét is. Vagyis : az ember, fölé emelkedett a Szentírásban magát kijelentő Istennek, és mint legfőbb tekintély bírálat alá vett mindent, amit az emberi tudomány mércéje szerint a Bibliában nem tartott elfogadhatónak és hitelesnek. Ez a folyamat mind a mai napig tart, annak ellenére, hogy a posztmodernizmus hatalmas csapást mért a tudományba vetett bizalomra. Mégis, a Biblia hitelessége, történeti megbízhatósága, és kijelentés volta feletti vita, a keresztyén theologia vízválasztójának számit ma is. A Biblia isteni tekintélye, a keresztyén egyházak nagy részében már nem számít evidenciának. Ennek következménye az is, hogy a keresztyének között egyre több a dogmatikai és etikai kérdések feletti vita, s a Bibliára való hivatkozás egyre kevésbé "sikkes".

2.2. A modern kor humanizmusa és racionalizmusa is hatalmas erővel hatolt be a keresztyénségbe és ott kedvező fogadtatásra talált. A racionalizmus hatására kezdték a theologusok tagadni a bibliai csodák valódiságát, és próbálták racionálisan megmagyarázni a hit és a transcendens valóság dolgait. A humanizmus hatására pedig a theo-centrikus Bibliából antropo-centrikus könyv lett, melynek főszereplője az ember, mégpedig az az ember, akit át lehet nevelni, meg lehet javítani, csak jó példaképeket kell neki ajánlani. Így lett Jézusból példakép, az emberből pedig olyan szabad akaratú lény, aki maga tud dönteni saját sorsa, üdvössége felől is, mintegy Istent is igénybe véve. Ez a - Bibliától abszolút idegen - gondolat és szemlélet, megjelent már a 18. század igehirdetéseiben de jelen van mind a mai napig nemcsak a római katolikus, de a protestáns templomi igehirdetésekben, és temetési beszédekben is.

2.3. A modern kor egzisztencializmusa is nagy hatást gyakorolt a theologia művelőire, (neveket most nem említek) amikor megjelent az egzisztencialista bibliaértelmezés. Eszerint a Biblia önmagában nem Isten szava, csak akkor válik azzá, ha az olvasó egzisztenciálisan rezonál az olvasott szövegre. Az egzisztencialista bibliamagyarázó szerint nincs abszolút igazság, a Bibliából sem ismerhetjük meg azt, ezért az egyház is csak egy rész-igazságot hirdet. Korunk nagynak kikiáltott theológusai közül nem kevés volt az egzisztencializmus gondolatának képviselője.
A modernizmus ateizmusa, materializmusa, vallás ellenessége és annak, az egyházon belüli, fentiekben ismertetett hatásai, hatalmas tömegeket ábrándítottak ki és szakítottak el a keresztyén egyházaktól.

2.4. A posztmodernizmus minden igazsággal szembeni szkepticizmusa, relativizmusa és a dekonstrukciós hermeneütika hatása, ha nem is ilyen fogalomként, elég korán megjelent a keresztyén theologiában is. Rudolf Bultmann nézetei, miszerint a bibliai fogalmaknak, történeteknek a magját úgy lehet megtalálni, hogy lehántjuk róluk azt, ami emberi, ami történeti, mivel ezek torzítják az igazságot,- hatalmas visszhangra és követő táborra talált a protestáns egyházakban. Az egyházban is megjelent az un. "modern theologia", mely lényegében a modernizmus és posztmodernizmus gondolatait filozófiai gondolatait igyekezett krisztianizálni.

2.5. Igen nagy hatást gyakorolt a keresztyén theologiára a posztmodernizmusnak az a tétele, hogy "nincs abszolút igazság, és ezért nem az a kérdés, hogy igaz-e valami, hanem hogy tetszik-e."
Ha nincs abszolút igazság, akkor mindenkinek igaza van, akkor minden vallásban, beleértve a nem keresztyén világvallásokat is, van valami igazság elem. Ezeket az igazság elemeket kell megkeresni és összhangba hozni. Ez a pluralizmus vezér elve. Eklatáns hordozója ennek a posztmodern gondolatnak az ökumenikus mozgalom, mely a modernizmus szülöttje ugyan, de a posztmodernizmustól még nagyobb lendületet kapott. Ma az európai keresztyén tömegek kitörő lelkesedéssel fogadják az ökumené gondolatát és gyakorlatát, az átlag keresztyént, de a keresztyén klérus nagy részét sem érdekli már az, hogy mi a bibliai igazság, mondván: az igazság elválaszt, a szeretet pedig összeköt.
Ezért nem jelent már gondot, hogy a világvallások (tehát nem keresztyén!) képviselőivel is leül a pápa Assisiben, egy keresztyén bazilikában imádkozni a békéért, vagy a német evangélikus egyházi napokon megterítenek egy "úrasztalát", süteménnyel és üdítővel, ahova úgymond, úrvacsorai közösségbe hívták a jelen levő buddhistákat és muzulmánokat is, akiket pl. a bor távol tartana.
Ezért nem okozott fejtörést az sem, hogy a magyar keresztyén történelmi egyházak püspökei is aláírják azt az ökumenikus chartát, mely a nem keresztyén vallások felé történő misszióról is kész lemondani az egység érdekében.
A bibliai igazságoknak egyre jobban relativizálódott az értéke, a tanfegyelmet sok keresztyén egyház már a régóta nem képes tartani! Illusztrációként hadd ismertessek egy statisztikát, melyet a reformáció szülőföldjén, Németországban készítettek lelkészek között (!) 2003-ban. E felmérés során a megkérdezett lelkészek
74 % vallotta, hogy van feltámadás - 26 % nem.
67% vallotta, hogy Isten megbocsáthatja bűneinket, 33 % nem.
63 % vallotta Jézus Krisztus istenségét, 52 % vallotta, hogy szűkség van megváltásra, 39 % vallotta, hogy a házasságot Isten szerezte, 36 % vallotta, hogy a Biblia szent, 17% vallotta, hogy halál után a mennybe juthatunk, és csak 21 % vallotta, hogy JÉZUS Krisztus a példaképe.
A relativizált biblia-értelmezés tipikus példája a nők lelkésszé szentelésének és presbiterré választásának igazolására született bibliamagyarázat is. Ez a magyarázat vagy arra hivatkozik, hogy Pál apostol nőgyűlölő volt és azért írt a nők gyülekezet-vezetővé tétele ellen, vagy azt állítja, hogy egy patriarkális kor masculin-centrikus szemlélete került bele a Bibliába, vagy összefüggéseiből kiragadott, egészen másra vonatkozó igékkel akarja feloldani és relativizálni, az egyébként első olvasásra is világos bibliai tanítást.
2.6. A posztmodern etikának korábban említett szexuális libertinizmusa is egyre erőteljesebben érezteti hatását, az európai keresztyénség egyházaiban. Ennek egyik jele a homoszexualitás jelenségének egyházi fogadtatása, melynek során - egyre több nyugat európai és néhány amerikai egyházban - a homo párok kapcsolatárnak egyházi megáldására is egyre gyakrabban kerülhet sor, amely korszellem-kényszernek - úgy tűnik - egyre kevesebb európai egyház tud ellenállni. Nemrég az amerikai anglikán egyházban választottak püspökké egy, feleségét és gyermekeit, homo kapcsolata miatt elhagyó lelkészt. A posztmodern etika hatása az is, hogy a házassági válások felett sok európai egyház nemcsak szemet huny, de vannak már egyházak, ahol a válásnak is egyházi szertartása van, melynek célja, hogy a felek békében váljanak el egymástól. Egyre több egyház fogadja el hallgatólagosan a házasságkötés nélküli párkapcsolatokat, és szolgáltatja ki az így született gyermekeknek a keresztséget. Megjelent a keresztyének között is, a halálhoz való jog gondolata . Van olyan svájci euthanázia-klub, melynek protestáns lelkész az elnöke. S egyre több keresztyén fiatal tarja kívánatosnak a szingli életformát.

2.7. Végül, rendkívül nagy hatást gyakorolt a keresztyénségre világszerte a posztmodernizmus spiritualitása, melynek lényeges eleme, az élvezet életcéllá tétele.
Ennek hatására jelent meg, és terjed egyre nagyobb mértékben az un. élmény-keresztyénség, vagy kicsit vulgárisabban mondva az élvezet-keresztyénség.
Ennek egyik hordozója a karizmatikus mozgalomnak nevezett rajongó, vallásos élményeket produkáló, és hajszoló keresztyénség, mely mára világmozgalommá nőtte ki magát. Amit a szekuláris világ élvezetben, muzsikában, misztikumban, csodatevő sámánokban, transcendens élményekben kínál, az a karizmatikus mozgalomban, keresztyénnek címkézett árúként, mind megkapható.
De a nem-karizmatikus keresztyénség is átvette az élvezet-szolgáltató, és élvezet szemléletű hívő élet ideálját. Ennek jelszava jól ismert a magyar protestáns körökben is, "azért megyünk a templomba, mert ott szeretnénk valamit kapni. Oda megyünk, ahol a legjobbat kapjuk erőben, vigasztalásban, békességben, ahol a legjobb lelki "benzint" adják, aminek erejével egy hétig kibírjuk." A keresztyénségből eltűnőben van az a gondolat, hogy az istentisztelet az élő Isten imádatának nagy alkalma, az meg végképp idegen gondolat, hogy a gyülekezetbe azért megyek, mert szeretnék adni másoknak is valamit, sőt megtalálni helyemet a Krisztus-testben és Isten országáért tenni valamit. Egyre gyakoribbak a látványos, külsőségeiben fesztiválszerű istentiszteleti rendezvények, evangélizációk, melyeken olykor megjelenik a balett, a néptánc, sőt fiatalok részére a "keresztyén" diszkó, vagy farsangi bál is.
Ezeknek a hatásoknak eredményeként erősödött fel egyre nagyobb mértékben az a folyamat, amit összefoglaló néven szekularizációnak, az egyház elvilágiasodásának neveznek, mely az un. történelmi egyházakból való tömeges kiábránduláshoz vezetett.
Ez a magyarázata annak is, hogy Magyarországon a rendszerváltás után, nem következett be az a nagy egyházi fellendülés, amit sokan vártak, hanem éppen az ellenkezője, a fogyás! (A református egyházban a választói névjegyzékbe felvettek száma 1989 és 2001 között, 12%-ot fogyott. Másik adat: az 2001-es népszámlálás során magát reformátusnak valló 1,620 Mi reformátusból az egyházi névjegyzék 410 E nevet tartalmaz!)
A szekularizáció másik, letagadhatatlan következménye lett, a keresztyén egyházak hitel- és tekintély vesztése, melynek jele napjainkban úgy jelentkezik, hogy az Európát a haladás, a tudományok, a modern kapitalizmus bölcsőjévé tevő keresztyénség, még említés-erejéig sem kerülhetett bele az EU alkotmányába. S ezt az európai keresztyénséggel minden következmény nélkül meg lehetett tenni! (Ugyanakkor az állatvédők nagy felvonulással követelték Brüsszelben, hogy az állatok jogaira vonatkozó passzus bekerüljön az EU alkotmányba!)