„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
Kötődésre teremtve
Mindannyian biztonságos, felszabadult és kiegyensúlyozott kapcsolatokra vágyunk, ehhez nélkülözhetetlen, hogy kilépjünk az énközpontúság pusztító körforgásából.
Kötődés és teremtettség – e két fogalom a teológia és a lélektan kapcsolódását mutatja, mindkét tudományterület érvényes állításokat mond a belső békességet, boldogságot kereső emberre. Szőke Attila Szilárd és Szőke Etelka a Családtudományi Szövetség nemzetközi konferenciáján tartott előadásában arra kereste a választ, milyen következményei vannak a gyermekkorban kialakuló biztonságos vagy bizonytalan kötődésnek, hogyan gyógyíthat bennünket az a szeretet, amelyet tanulva a házastársak egymás terhét hordozhatják.
Az anya és gyermek kötődése a múlt század ’60-as éveiben került a tudományos figyelem központjába. A kutatások azt mutatják, a gyermek első egy éve alatt a kötődési minta bevésődik, másfél éves korban már mérhető, hogy milyen típusú kötődés alakult ki a gyermek lelkében, amely az egész életére hatással lehet. Megkülönböztetünk biztonságos és bizonytalan kötődést, ez utóbbi két típusra, a szorongó-elkerülő és a szorongó-ambivalens kötődésre bontható. Az alapvető kötődési minta később különféle stílusjegyeket ölt magára, az ambivalens gyermek szülője azzal teremt bizonytalanságot, hogy egyszer elérhető, szerethető, máskor elérhetetlen és ideges, feszült. Ennek következtében a gyermek nem a saját fejlődési útját járja be, hanem legbelül mindig a saját édesanyját szeretné megnyugtatni.
„Az elkerülő kötődésű gyermek felnőttként a feladataira és a teljesítményre koncentrál, hűvös és távolságtartó másokkal, célja, hogy minden külső körülmény rendezett legyen. Felnőttként nem hagyjuk el kötődési mintáinkat, amelyek az elköteleződött párkapcsolatokban újraélednek. Általában egy év elteltével a bevésődött mintáinkat bevisszük a kapcsolatba, sőt, legbelül ugyanúgy viszonyulunk önmagunkhoz, ahogy gyermekkorban a szüleink viszonyultak hozzánk. Ezzel az önbizalommal vagy annak hiányával leszünk jelen párkapcsolatunkban” – ismertette Szőke Etelka.
Milyen jövő rajzolódhat ki a bizonytalanul kötődő emberek párkapcsolatában? A szorongó-elkerülő kötődésűek rendszerint önbizalomhiányosak felnőttkorban, nem mernek érzelmi kockázatot vállalni, nem tudják megmutatni sebezhetőségüket, kompenzálással próbálják a belső lelki egyensúlyt fenntartani. Ha elköteleződnek a párkapcsolatban, akkor hajlamosak lesznek az apró konfliktusokat túlságosan felnagyítani, a krízisek nagyon nehéz érzelmi helyzetbe hozzák őket, mert mindig a saját töredezettségüket és bizonytalanságukat élik meg. Ezek az ismétlődő élmények nemcsak az egyén, hanem a párkapcsolatra nézve is megterhelőek, hiszen széthúzást és elidegenedést váltanak ki. A szexualitás a kötődés tükröződése lehet, ha a kötődés bizonytalan, akkor a testi együttlét személytelen, teljesítményközpontú, tárgyiasulttá válhat.
Mindezek következtében a párkapcsolatot boldogtalannak éljük meg, azt érezzük, nem tudunk kiteljesedni, a szexualitás nem ad felszabadító örömöt. Ilyenkor a társadalom részéről is megszólal a hang: házasságunk nem jó, új formákat kell keresnünk a boldogságra, csak addig szabad a házasságban maradni, amíg az jó, ha már elromlik, tovább kell lépnünk, nem érdemes mélyen elköteleződnünk.
„A kérdés, hova vezet ez a másfajta életforma, és vajon a kilépés-e a tényleges megoldás. Párterapeutaként látjuk, ha a krízishelyzetben a házaspár nyitott a közös megoldás megtalálására és szeretnék a családjukat megvédeni a széteséstől, akkor ez gyógyító lehetőség lehet a szeretetben való fejlődésre. Ez Istentől rendelt idő is lehet azok életében, akik megragadják ezt a lehetőséget, amelyben a szeretet dinamikája kezd működni. Az énközpontú élet következménye tapasztalható lesz, mert ha a másik csak egy test, amely az én szükségeimet szolgálja, és én is csak felszínes kapcsolatot jelentek a másiknak, akkor visszatér az érzés, hogy nem vagyok szerethető igazán, nem hozok és nem várok el áldozatokat. A szeretetre teremtett lény odáig degradálja magát, hogy tárggyá lesz a másik számára, Isten azonban azt szeretné, hogy minél előbb lépjünk rá az általa kijelölt útra, amely egészen más irányba tart.”
A biztonságos kötődés teljesen másfajta párkapcsolatot hoz létre. A biztonságos térben mind a két fél megélheti azt az érzelmi alapállapotot, amely bátorságot ad a világ felfedezésére, szabadságot és örömöt az alkotásra, erőt a feladatok és kihívások vállalására. Amikor biztonságos kötődésről, mentális egészségről, szubjektív, belső lelki jólétről beszélünk, a teológia szavát is hallhatjuk, amely üzeneteiben az ember boldogságigényét emeli ki. Azt a kapcsolati hálót kell most látnunk, amely a teremtett emberért jött létre, és amelyet Isten ad nekünk, ez a felülről nézett kapcsolódás találkozhat a mérhető, realitást kereső szaktudománnyal. Előbbi a szeretetet, utóbbi a kötődést emeli ki és kutatja – erről már Szőke Attila Szilárd beszélt.
„Isten férfivá és nővé, a maga képmására teremtette az embert. A meghitt, elköteleződésben elmélyült kapcsolat az, amely felmutat Istenre, a világ alkotójára. Sajátos nyelvezetével a Biblia nyilván nem a kötődéselméletből hozza szókészletét, hanem fogalmai között elsődlegesen a szeretet kifejeződése található, továbbá azok az ösztönzések, amelyek mind azt mutatják, hogyan fejlődjünk a szeretetben. Az élethosszig tartó házastársi kapcsolatban, sok helyen a szenvedést vállalva, önfeláldozást és egyéb olyan képességeket kell kifejleszteni, ahol nem az egyén, hanem a közös kapcsolódás köré rendeződik minden. A Biblia alapüzenete, hogy Krisztus egészen azonosul a mi sorsunkkal, végső önfeláldozásával mélyen beleírja lelkünkbe, hogy a kötődés szenvedéssel, küzdelmekkel jár a növekedés érdekében. Isten szoros kötődésekre tervezte az embert, és ezt a férfi és nő élethosszig tartó kapcsolatában gondolta el.”
A kötődési sebekből tehát van gyógyulás. A minták, bevésődések nem tűnnek el nyomtalanul az életünkből, a változáshoz szabadon, kockázatot vállalva kell kapcsolódnunk Istenhez, egymáshoz és önmagunkhoz is. Hiszen mindannyian kötődésre teremtettünk.