Gyülekezeteinkben és azon kívül is számos lelkiségi gyakorlat, hétvége vagy a hétköznapokba beilleszthető tanfolyam várja a hitükben megerősödni vágyókat. Képzésekre, elvonulásokra, csendeshétvégékre szükség van, hiszen ami az egyént szolgálja, az szolgálja a közösséget is – legyen szó akár a családról vagy a gyülekezetről, akár a munkatársi vagy a lakóközösségről. Vannak olyan típusú lelkiségi gyakorlatok, melyek meghaladják a gyülekezeti élet kereteit és kapacitását jellegük, témájuk, résztvevői vagy szolgálói körük miatt. Bizonyos szolgálati területek épp azért jöttek létre, hogy segítsék a gyülekezeteket abban, aminek a megszervezésére, összefogására egymaguk nem képesek, és amivel elérhetnek nem hívő embereket vagy kevésbé elért társadalmi rétegeket is. Sorozatunkban ilyen lelkiségi gyakorlatokat mutatunk be pusztán azért, hogy ismeretet kapjunk ezekről és a velük kapcsolatban felmerülő kérdéseket is segítsünk tisztázni. Elsőként ismerjék meg a Cursillót!

Mi a Cursillo?
A Cursillo spanyol eredetű szó: rövid kurzust, tanfolyamot jelent. Csütörtök estétől vasárnap délutánig tartó együttlétről van szó bentlakással, ez idő alatt lelkészek és laikus hívek a keresztyén hit igazságait, a Krisztus-követő élet kiteljesedésének lehetőségeit, valamint a keresztyén emberi kapcsolatok mintáit mutatják be előadásokkal, beszélgetésekkel, életpéldákkal.

Honnan indult?
A Cursillo kezdetei visszanyúlnak a spanyol polgárháború éveihez, a harmincas évek egyházüldözéséhez. Akkoriban többen úgy véltek, a megosztott társadalom számára csak a kereszténység hozhatja meg a békét. Az evangélizációs hétvége kereteit és tartalmát kidolgozó Eduardo Bonnin kegyességét az ágostoni lelkiség határozta meg. Bár az egyházatyák közül Ágoston a protestantizmus számára is a legmeghatározóbb, a Cursillo mégsem maradt ebben a formában a reformátusok számára, akik a kálvini teológia alapjain kidolgozták saját tanfolyamuk anyagát – azzal összhangban, amit az igehirdetésekben, bibliaórákon is tanítanak a lelkészek saját gyülekezeteikben.

Magyar református Cursillo 2005 óta működik: az első alkalmat a nyárlőrinci Emmaus házban tartották. Időközben Erdélyben, Kárpátalján és a Felvidéken is elindult a református Cursillo, melyen eddig Kárpát-medence-szerte hétezren vettek részt, közülük több mint 300 református lelkipásztor.

Mi történik a Cursillón?
A hétvége kötött napirend szerint zajlik, ez is egyfajta kóstolót jelent a keresztyén életvitelből. A résztvevők már kora reggel imádsággal kezdik a napot, és ezzel is zárják – közösségben. Sokan imádkoznak az alkalmakért, már a szervezés időszaka és a hétvége alatt is. Mindennap tartanak istentiszteletet református lelkészek szolgálatával. Ők tanítanak, úrvacsorát osztanak, és ők lelkigondozzák azokat, akik igénylik ezt. Ezen kívül mindennap elhangoznak áhítatok, elmélkedések, ezeket a nem lelkészi szolgálattevők olvassák fel. „A szolgálattevők egyértelmű, református lelkészek által kidolgozott kész szöveget kapnak, ezekbe az előadásokba pedig belefűzhetik saját bizonyságtételeiket. Egyszerű dolgokról beszélünk: Ki az életünk középpontja, mit okoz a bűn, mi a kegyelem” – mondta érdeklődésünkre Tagyi Gábor, a Rákospalota-Óvárosi református gyülekezet tiszteletbeli presbitere, aki évek óta szolgál a Cursillón.

A hosszú hétvége során az Isten előtti számvetést az elcsendesedés is szolgálja. A résztvevők hallhatnak Isten kegyelméről: az egyéni kegyesség mellett az Egyházhoz, mint Krisztus testéhez tartozás is nagy hangsúlyt kap. A református kegyesség megéléséről Cseri Kálmán Négyküllős kerék – A hitben való növekedés feltételei című könyve alapján hangzik el előadás. A tanítás arról szól, hogy a református kegyesség középpontjában Jézus Krisztus áll – a Cursillo is hozzá akarja elvezetni a hívő és nem hívő résztvevőket –, a négy küllő pedig az imádság, az igeolvasás, a közösség és a szolgálat.

A hallottakat a résztvevők kiscsoportokban dolgozzák fel: kérdezhetnek és ők maguk is megoszthatják hit- és élettapasztalataikat. A Cursillo-hétvégét megélve a legtöbben szeretetteljes légkörről számolnak be, ahol a komoly kérdések átgondolása mellett a jókedv is szerepet kap. Az alkalom segít – először vagy újra – rácsodálkozni az Istennel való közösségre és a tőle kapott élet szépségeire.

Kiknek szól?
„Ahogy az első este el is hangzik: a Cursillo annak való, aki hajlandó alázatos szívvel, nyitottan ott lenni: aki meg akarja ismerni Krisztust. A 19 évestől a 83 évesig mindenféle korcsoport megtalálható volt a résztvevők között legutóbb is. Máskor is jellemző, hogy teljesen eltérő szociokulturális közegből érkeznek a résztvevők, és meggazdagító közösségben vannak egymással, legyenek bár kétkezi munkások, értelmiségiek, tanárok vagy egyetemi hallgatók” – számolt be Tagyi Gábor. Mint mondta, a különböző háttérből érkező embereket szeretetteljes légkör fogadja. „Minden strukturált rendszerre, így az egyházra is igaz, hogy van egyfajta merevsége. A Cursillo arra tanít, hogy a gyülekezetben ne csak a lelkipásztor, hanem én magam is hajlandó legyek észrevenni azt, aki csak egyszer tért be az Úr hajlékába, vagy akit nem láttam már két-három alkalom óta. A megélt áldásokon túl fontos tudatosítani, hogy nem a Cursillo a csoda, hanem Krisztus – ezen a hétvégén pedig ez a Krisztus-központú szeretet válik átélhetővé.”

A Cursillo hatása
A magyar református Cursillo elmúlt húsz évében megtérések, megelevenedések történtek, sokan régen cipelt bűneik terhe alól nyertek szabadulást – erről pedig maguk a résztvevők is bizonyságot tesznek a hétvége záróalkalmán a közösség előtt. A Cursillót követően sok felnőtt ember keresztelkedett meg, konfirmált és épült be református gyülekezetekbe. Bibliát olvasó, imádkozó emberekké váltak, passzív gyülekezeti tagokból aktív szolgálattevőkké. Mindamellett ugyanis, hogy a Cursillo elcsendesedésre hív, a laikus szolgálók nemcsak áhítatokat tartanak, de imádkoznak, csoportbeszélgetést koordinálnak és bizonyságot is tesznek – ezzel pedig beletanulhatnak a szolgálatba is, ami saját gyülekezetüknek is javára válhat.

Kérdés, hogy mi szükséges ahhoz, hogy ez valóban így legyen. Tagyi Gábor szerint alázat és bölcsesség. „Egyéni megújulás nélkül nem lehetséges a közösségi megújulás. A Cursillo – csakúgy, mint más lelkialkalmak vagy hétvégék – segítenek rendszert vinni az életünkbe, a napirendünkbe. Magam is megtapasztaltam ennek az áldásait az életemben: megújult nemcsak az egyéni imaéletem, de a családi imaéletünk, az igeolvasásunk is. Megtanultunk másokért imádkozni gyülekezeti szinten is. Ettől azonban nem kell felfuvalkodottá válnunk, nem igazhitűvé váltunk, nem ítélkezővé és biztos, hogy nem fő tanítóvá kell előlépnünk. Természetes dolog, hogy amikor részt veszünk például egy presbiteri csendeshétvégén vagy egy olyan elvonuláson, mint a Cursillo, akkor visszatérve ott van bennünk a Krisztustól kapott vágy a szolgálatra. Ezt jól kell tudni kezelni a lelkésznek is, és annak is, aki visszatér a gyülekezetbe, hogy a hazatértek energiája melegítsen és ne robbantson.

A mi gyülekezetünk presbitériumának jelentős része volt már Cursillón – aki nem, ugyanúgy szolgálatkész, hiszen ennek a készségnek a kialakulása nem a Cursillótól függ. Az viszont biztos, hogy érzékelhetően mindannyiukban van szolgálói lelkület, amivel élni kell tudnia a gyülekezeteknek. Az egyház azok közül tud szolgatársakat meríteni, akik szolgálni akarnak. A Cursillo tehát nem magának képez, a fő tanítása is az, hogy Krisztus van a középpontban, és te térj vissza a gyülekezetedbe és szolgálj! Ez azért is fontos, mert egyházunkban gyakori, hogy mindent a lelkész csinál. Kell a lelkészi kontroll és odafigyelés, de a gyülekezetépítő munkát nem végezheti egy ember. Lelkészeknek és gyülekezeti tagoknak ezért egyaránt érdemes szem előtt tartanunk: nem tehetünk meg mindent, de mindenki tehet valamit.”

Miért dolgoznak?
Nem a Cursillo az egyetlen mód a megújulásra, az igehirdetésre, a gyülekezetépítésre és az evangélizációra, de sok más mellett ez is lehetőség hívő és nem hívő vagy éppen a „maga módján vallásos” emberek elérésére. Ha a résztvevők közül valaki még nem talált gyülekezetet, erre is kap biztatást. Szolgálatot pedig csak az vállalhat, aki saját gyülekezetében is aktív tag. A Cursillónak nem célja párhuzamos struktúra építése, nincs is saját szervezete. Célja viszont, hogy segítse a keresőket a megtérésben és a gyülekezetre találásban, a híveket pedig megerősítse az Istennel való kapcsolatukban, a felelősség- és a szolgálatvállalásban mind a saját családjukban, mind a gyülekezetükben. Tagyi Gábor elárulta: dolgoznak azon is, hogy ne váljanak Cursillo-függővé az emberek. „Résztvevőként például mindenki csak egyszer jöhet el egy ilyen hétvégére. Akik pedig benne szolgálunk, nem a Cursillóért dolgozunk, hanem azért, hogy építsük Isten országát.”