A tetszetőssé tett üzenet gyengül

Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája
Nem könnyű megközelíteni a kérdést, mert a mai világ pontosan azt várja tőlünk, hogy lájkolható módon tárjuk eléjük, amit adni tudunk, és akkor majd válogatnak belőle saját ízlésüknek megfelelően, ahogy nekik tetszik. Fontos, hogy ne akarjunk mást fölmutatni és tetszeni mindenáron azoknak, akiket meg akarunk szólítani. Higgyünk abban, hogy az üzenet, amit Krisztus ránk bíz, az emberi lélek legmélyét érinti meg. Egy reklámszakember azt mondja erre, hogy ez rossz menedzsment, nem lehet rá fölépíteni semmit, mert nem vonzó. Ha ennek ellenére mégis az, akkor van ereje. Éppen azáltal veszít az üzenet az erejéből, hogy tetszetőssé akarjuk tenni. A világi személet azt követeli, hogy legyünk maiak, praktikusak, nem kell itt komolykodni, de pont a lényegét veszíti el az életünk, hogyha nem merünk szakralizálni és nincsenek olyan területei a napjainknak, az életünknek, az életterünknek, ahol megtapasztalható a szentség. Egy monostor, egy templom, vagy egy-egy ünnepi idő. Párbeszéd nélkül azonban semmit sem tudunk átadni, mert ha csak kinyilatkoztatunk, azt várva, hogy a másik befogadja, amit mondtunk, akkor ezt nem képes megemészteni. Hiszek abban, hogy az ember megérinthető, hiszen ugyanaz, mint több ezer évvel ezelőtt: az Isten képmása. A lelkünk mélyén ott hordozzuk az Úristent és a boldogságkeresésünk nem egyéb, mint az Isten-keresésünk. Ha Istenre talál az ember, akkor boldog.

Törődni másokkal

Réthelyi Miklós orvos, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, emberierőforrás-miniszter (2010-2012).
Törődni kell egymással, és ehhez még csak vallásos alapból sem kell indulni. Biztassuk, támogassuk egymást! A jelenlegi társadalmi struktúrának a tragédiája az individualizálás. Az egyéneket hozzák előtérbe, nem a közösségeket. Pedig hatalmas előnyt jelent, ha a tudásomból nemcsak az önmagam karrierjét építem, nemcsak a pénzemet halmozom, hanem a közösségemet gazdagítom. Az öncélúság nem vezet sehová. Ezért is érzem tiszteletre méltónak a kormány tevékenységét, amivel a családokat próbálja előtérbe helyezni. A család a társadalom alapstruktúrája. A többgyermekes családokban már kicsi korban megtanulják, hogy mindenen osztozkodni kell a szülők szeretetétől elkezdve az ételig. A közösségek biztonságát mindig az egymás közötti kapcsolatok jelentik. Benne vagyunk egy hálóban, amelyben a tanult emberekre még nagyobb felelősség hárul, hiszen ők központok.

Jellé válni

Korzenszky Richárd szerzetes, a Tihanyi Bencés Apátság perjele
Akinek erős a hite, annak vannak biztos támpontjai, kapaszkodói, ezért kiegyensúlyozottabb, stabilabb, jobban lehet rá támaszkodni, terhelhetőbb. Ezt tudományos kutatások is bizonyítják. Hogy mitől lesz boldogabb az ember, - hogy boldog tud-e lenni, nagymértékben függ a neveltetésétől, személyiségétől, értékrendjétől. Az elkötelezett keresztény embernek kisugárzása van. Ez a kisugárzás a vállalásból, a mások szolgálatából, a szilárd értékrendből származik, nem pedig pillanatnyi hangulatból, érzésekből. (...) A megélt kereszténység szükségképpen jellé válik. Érdekessé a kívülállók számára. A szerzetesség furcsa paradoxona, hogy éppen az elvonultságban élőket keresték föl az emberek, mert tapasztalataikkal segíteni tudtak és tudnak. Ma is szükség van jelekre, egyértelmű jelekre, útmutatókra. Az elvonultságban élő is jellé tud válni: van nagyobb, fontosabb érték, mint a minden áron való birtoklás, a világ „bekebelezése". Az Isten van valamiképpen minden gondolatnak alján... (Ady) Ami kapcsolatról és szeretetről szól, azt senki nem élheti meg úgy, hogy függetleníteni próbálja magát másoktól. Az Isten az embereken keresztül nyilvánul meg. A szentséget is közösen kell megélnünk.

Jó ízléssel

Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rendszeres teológiai tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára
A boldogságnak az a természete, hogy kisugározható. Ha látszik, akkor jelen van, ha nem, akkor nincs. Kivételek azért persze itt is lehetnek. Ha örülünk valaminek, boldogok vagyunk, akkor nem csupán örülünk és ezzel vége is van, hanem az örömnek mindig van egy perspektívája is, amit legszívesebben hálának nevezek. A keresztyén életnek a kerete ez a hála, és számos dolog belefér: az örömön és boldogságon kívül még például a szomorúság vagy az elbizonytalanodás is. Meggyőződésem, hogy mostanában a hálával mint életszemlélettel segíthetünk legtöbbet a világnak, amelyben élünk. Ma is gyakoriak azok az egyházi hangok, amelyek kiindulópontja, hogy elutasítják a környező világot. Szerintem keresztyénként is nyugodtan el lehet fogadni Isten ajándékaként ezt a világot ahelyett, hogy szidnánk. Egyszerűen csak meg kell találni benne azt a helyet és feladatot, amelyet nekünk kell elvégezni, és amitől jobb hely lesz a világ. Amikor Jézus megszólít, nem elszigetelt embereket hív, hanem ez a hívás mindig egy csíra, amely valakinek a szívében elindul és a közösségben találja meg értelmét. Ha az a kérdés, hogy a mai világban keresztyének általában mit csináljanak, hogy „lájkolható legyen az életük", akkor azt mondom: vegyék komolyan saját lehetőségeik súlyát és vegyék észre, hogy nagyon sok olyan gond van, amit csak a hívők és nem hívők határvonalain túlnyúlva, közösségileg lehet kezelni. Attól, hogy a világban vannak keresztyének, még nem lesz jobb a világ. Ha viszont a keresztyének a saját hitükből többleterőt tudnak meríteni konkrét bajok megjavítására és meg is lépik lehetőségeiket, akkor van miért keresztyénnek lenni. Közben érdemes ügyelni arra, hogy ha néha tényleg sikerül valami jót tenni, az ne a magamutogatás egy formája legyen! Nem a látványos életre kell törekednünk, hanem arra, hogy a jó példa terjedjen, és mások is szívesen csatlakozzanak hozzá. Ez nemcsak hit, hanem  tapintat és jó ízlés kérdése is, és ha ezt meg tudjuk mutatni, akkor akár a „lájkoknak“ is örülhetünk.

A bajban látszik

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke
Akkor vonzó az életünk, ha hiteles a rajtunk átsugárzó kegyesség, spiritualitás. A baj ott van, hogy ennek az intenzitása gyakran hullámzó lehet, mert saját életeseményeink befolyásolják, hogy mennyire tudjuk mélyen megélni hitünket. A nyomorúság, a bajok sokat kivesznek az erőnkből, de pont a mély pontokon derül ki, mennyit ér a mi hitünk. Az lehet a legnagyobb hatású másokra, ha a mély pontjainkon is hitelesek tudunk maradni. A bajban hamar lefoszlik rólunk a keresztyén máz, ami egyébként is rettenetesen taszító a nem hívő emberek számára is. A mi kegyességünkben fontos, hogy az ember minden körülmények között hálás tudjon lenni Istennek. Ez tud kimenteni a hullámzásból, és segít abban, hogy az élethelyzetünk ne befolyásolja hitünket, a nehéz helyzetekben se törjön meg hitünk és belső reménységünk. A másik fontos dolog, hogy ne a saját életünket helyezzük előtérbe, hanem másokat vegyünk észre. A másik ember helyzetének komolyan vétele adhat esélyt arra, hogy „lájkoljanak" minket.

Az összeállítást készítette: Fekete Zsuzsa, Jakus Ágnes
Fotó: Füle Tamás

A Közös úton című konferencián készült írásainkkal más felekezetű testvéreink gondolatait is szeretnénk bemutatni olvasóinknak. Az eddig megjelent írásokat az alábbiakban olvashatja.

Közös úton

Törődés, felelősség, szabadság

Határok a szeretet fényében