Vallásosságunk a kirekesztés vagy az evangélium hirdetésének eszköze az életünkben?
A Latorlépés című kiállítás különös fénytörésében saját vallásosságunkat, ön-, ember- és istenképünket mérhetjük meg. A február 4-én megnyílt kiállítás az Átlátás #3, a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója (FFS) harmadik alkalommal megrendezésre kerülő tehetséggondozó projektje és kiállítássorozata keretében került megrendezésre a budapesti TOBE Gallery-ben.

Lator – régi szó, ami útonállót, rablót jelent latinul, görögül fizetséget.
„Jézus gyakran élt a latrok barlangjává tettétek fordulattal. Megvetitek a latrokat? Ti magatok vagytok, lám, a latrok – utal rá a Megváltó.
Tettest látunk vagy áldozatot? Netán a tettes áldozati kommunikációt folytat? A világot teremtő Isten is így beszél hozzánk?
Mit keres a fiatal fotóművész, amikor a latrokat fotózza? Sajátos zarándokút ez, a kálvária katatón stációja, amely éveken keresztül tart. Zellei Boglárka miért nem a középen keresztre feszítettet figyeli? A perifériás látás nem jó, most mégis a perifériára kell figyelnünk.
Isten minden történetét innen indítja. A megvetett kő lett a szegletkő, a legkülső provincia a Megváltó születésének helye lett."

„Meddig maradnak a latrok a kereszten? Talán épp a 21. század veszi le őket. A latrok háromdimenziósakká válnak, a fizikai fájdalom is része ennek a folyamatnak.
A harmadik dimenzió a fotográfus maga, aki a keresztről leveszi a testet, de a testről nem veszi le a keresztet. Magasságban tartja a latrokat, ahova Krisztussal együtt felemeltettek.
Meg tudjuk-e mindig különböztetni, melyik a bal és melyik a jobb lator? Olyanok is vannak közöttük, akik egészen krisztusi vonásokat hordoznak.
Az ábrázolás tilalma Isten vonatkozásában azt jelenti, csak azok az ábrázolások legitimek, amelyek nem végérvényes képként állítják őt elénk. Az isteni képmásként teremtetett emberről sem lehet végleges képünk, minden végérvényes kép bálványimádás. Nekünk sem szabad végső képet formálnunk a latrokról és embertársainkról” – nyitotta meg a kiállítást Hegedűs Gyöngyi költő. 

Körösvölgyi Zoltán kurátort az FFS által kiírt pályázatra beérkezett anyagok közül Zellei Boglárka munkája érintette meg a legjobban.
„Engem is foglalkoztatott, kik ezek a latrok, miért a társadalom peremén élnek, Jézus miért a kirekesztettekhez fordult. Doktori disszertációmban a kortárs szakrális művészettel foglalkozom, munkám során óhatatlanul előkerülnek projektek, amelyek a kereszténység bizonyos elemeit kortárs technikákkal kombinálják. Én is kerültem már peremre, rám is ragasztották már a lator bélyeget, ez bárkivel előfordulhat. Jézus szembement az adott kor társadalmi felfogásával. Amikor nem törvénytisztelő zsidó férfiakkal, hanem vámszedőkkel, prostituáltakkal ült egy asztalhoz, megtörte a rítust, ezzel kizárta magát a társadalomból, és végül latorsorsra jutott. Ezen a kiállításon is ez a nagyon izgalmas feszültség érezhető.”

A kiállított latrok furcsa pózban függenek, mintha táncolnának. Statikus helyzetben vannak, mégis mozognak.
„Ahhoz, hogy valakit elfogadjunk, fel kell állnunk a kényelmes kulturális fotelünkből. Fel kell tennünk a kérdést: mi történik akkor, ha odamegyünk a másikhoz?
A latrok helyére helyezzük azokat, akiket legszívesebben kirekesztenénk.”

Zellei Boglárka 2015 óta foglalkozik a latrok témájával. Nem véletlenül, hiszen ő maga is sok ítélkezéssel találkozott mind a szakmai, mind a vallásos közegben, amelyek feszítették a lelkét.
„Érdekelt, hogy a nyilvánosságban hogyan jelenik meg a vallásosság, és én hogyan képviselhetem a hitemet ebben a térben az alkotói folyamatokon keresztül. Szintén foglalkoztatott, hogy a saját korosztályom hogyan éli meg a vallásosságát. A vallás kérdése ma nagyon sok feszültséget kelt, erre példa, amikor vallásos emberek vallási alapon ítélnek el embercsoportokat. Nagyon sok ítélkezéssel találkoztam, kirekesztettnek éreztem magam, ezért is fordultam a latrokhoz.”

A tárlaton harminckét magyarországi kálvária harmincöt latorja látható, a kálváriák főleg Dél-Magyarország katolikus falvaiban találhatók.
„Zarándoklatként éltem meg végigjárni ezeket a helyeket. Az út során a bennem élő sötétséggel és a nehézségekkel is szembenéztem.
Míg Jézust gyakran egyféle kánon alapján ábrázolják, ezeket a bűnözőket nagyon sokféleképpen, saját és koruk előítéletei alapján formálták meg az alkotók. Az ábrázolásokon meglátszik, hogyan gondolkodtak a bűnös emberről az adott korban, de a művészek saját lelki küzdelmeiket is megformálták a latrokban. Sokan azt gondolják, a latrok furcsa Krisztus-ábrázolások. Törékenységet mutatnak, amiről ritkán beszélünk az intézményesített vallásosság miatt. Bár némelyek szerint ez a téma idejétmúlt, vannak, akik támogattak művészként, kurátorként ebben a munkában.”

A fotók imákká változhatnak a társadalom által elítélt emberekért.
„Azt kívánom minden ítélkezéssel találkozó és küzdő embernek, hogy ne az ítéletek alapján azonosítsák magukat és bűneiket. Inkább megszabadítottként vizsgálják saját életüket. A latrok lekerültek a keresztekről, így isteni perspektívából láthatjuk őket. Nem látjuk a kereszteket és a szegeket, csak a megbocsátásra szoruló és ítélkezéssel találkozó egyszerű bűnös embereket.”

A Latorlépés február 5-22. között tekinthető meg, a látogatáshoz bejelentkezés szükséges. Elérhetőség: info@tobegallery.hu +36-20-484-04-90

A TOBE Gallery címe:
1088 Budapest, Bródy Sándor utca 88.

Képek: Füle Tamás