A Dunamelléki Református Egyházkerület, a Budapest-Németajkú Református Egyházközség Protestáns Fóruma, a Magyarországi Református Egyház Zsinata és a Bethesda Kórház Alapítvány által alapított díj célja, hogy olyan személyeket részesítsen elismerésben, akik a Bethesda Kórház volt főigazgatójának lelkületével, példamutatóan szolgálják a beteg, elesett emberek ügyét, egyszerre gyógyítva szeretettel azok testét és lelkét.

2003-ban távozott közülünk váratlanul Dizseri Tamás Széchenyi-díjas gyermekorvos, hazánk első protestáns kórházának, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának alapítója és irányítója, aki többek közt tíz éven keresztül szervezte a Gödöllői Családóvó Nyári Egyetemet is.
Önmaga így vallott hivatásáról és hitéről: „Református voltom a családi és közösségi hagyományokon túl abból a személyes meggyőződésből is fakad, hogy az igazi forrásokat szüntelenül keresnünk kell, és hitet kell tennünk a krisztusi kijelentés mellett: „én vagyok az út, az igazság és az élet.” Az igei üzenet melletti határozott kiállás, hűség, a megalapozott reménység mind fontos elemei hitemnek. Orvosként elsősorban a gyermekek és családjaik kerültek látókörömbe. Ők tanítottak meg arra, hogy a betegség tünetei mögött a teljes embert (gyermeket), egész családját, szociális kapcsolatait is keressem és meglássam. Éppen ezért az egészségügy számomra nem szolgáltatások bonyolult gazdasági, jogi, tudományos és technológiai rendszerét jelenti, hanem elsősorban a betegségében, hiányaiban, fájdalmaiban, elesettségében orvosra, ápolóra szoruló embertársaival szolidaritást vállaló közösséget.”

A díjátadót Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Egyházkerület püspöke, a Zsinat lelkészi alelnöke nyitotta meg arra hívva a jelenlévőket, hogy ahelyett, hogy hatalmas dolgokat kívánnának tenni Isten országának építése ügyében, tegyék meg bátran a legegyszerűbbet, amire Jézus hívta a követőit. „Éheztem és ennem adtatok, szomjas voltam és innom adtatok, fogoly voltam és meglátogattatok…valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” (Máté evangéliuma 25. fejezet 35-36. és 40. versek)

„A cselekvő szeretet gyakorlása elegendő. Ez az a fajta szeretetet, amellyel Jézus szeret bennünket, és amit rajtunk keresztül szeretne beleélni a világba. Cselekvő szeretettel élni: ezt teheti az egyház. Kegyelmet és irgalmasságot gyakorolni a legtöbb, amit megtehetünk Isten országa építéséért” – mondta a püspök.

Igei bevezetőjében Balog Zoltán dunamelléki püspök Jézus főpapi imádságának a mai napra rendelt igeszakasza alapján (János evangéliuma 17. rész 20-23. versek) tolmácsolt három egyszerű üzenetet. Elsőként hangsúlyozva, hogy Jézus imájában mindannyian benne vagyunk, de Jézus azokat is az Atya elé viszi, akik küldöttei szavára hisznek. Az imádság másik üzenete: nincs privát hitélet. „A mi szavunkra, akár akarjuk, akár nem, történik valami másokkal” – mondta a püspök.

„Ebben az imádságban tudatosítja Jézus, hogy azért adta a szánkba az Igét, hogy az hitet munkáljon mások életében.”
A szakasz harmadik üzenete az az egység, amit Jézus vár tőlünk. A Szentháromság egységében elénk élte azt a vágyát, aminek a tükröződését közösségeinkben látni szeretné.
„Jézus teljes önátadása a kereszt, egy kivégzés. Ez a mércéje annak, hogy mi hol láthatjuk Isten dicsőségét, egyben a lehetőségünk is, hogy másként és máshol vegyük azt észre, mint ahol a legtöbben keresnék.”

Bencze János, a Bethesda Gyermekkórház diakóniai igazgatója méltatta a díjra felterjesztett személyek hűségét, kitartó munkáját, diakóniai szemléletét. Bencze János megemlékezett az elmúlt húsz éve díjazottjairól, ami egyfelől a folytonosság megélését tette megfoghatóbbá a megjelentek számára. A díjazottak a korábbi évekhez hasonlóan Melocco Miklós Az irgalmas samaritánus című művét vehették át a Dizseri-emlékplaketten.

A díjazott Gál Judit kórházlelkész laudációját Molnár János, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának presbiteri elnöke mondta el, aki személyes benyomásainak is hangot adott, melyek még hitelesebbé tették a díjazott személyét az egybegyűltek előtt.

Gál Judit lelkészcsaládból származik, és bár többször jelentkezett az orvosi egyetemre, de származása miatt rendre eltanácsolták, így szülei biztatására a teológiára felvételizett.
Életútjának minden része egészen gyermekkorától kezdve hordozta az egészségügy és a lelkipásztori szolgálat elemeit, vagy úgyis mondhatnánk, az Istentől nyert út „szeretetstigmáit”, mely a kórházlelkészi szolgálatban fonódott össze, a debreceni Kenézy Gyula Kórházban.

Hűség, küzdeni tudás, munkatársaiért való kiállás jellemezték életútját.

Gál Judit köszönő szavaiban kedves énekét idézte: „Csak Istené legyen minden dicsőség…”. Megköszönte nemcsak a felterjesztőknek, hanem a kórházlelkészi közösségnek és főként a családjának szolgálata türelmes támogatását.

A fiatalabb korosztály számára 2023-ban létrehozott Ifjúsági Dizseri-díj idei elismertjeit Dominiák Zsolt, a Bethesda Gyermekkórház kórházlelkésze jelentette be.
A harmincöt év alattiak számára alapított elismerést évente egy orvos és egy segítő munkatárs kapja.

Dr. Vendégh Lejla gyermekneurológus szakorvosjelölt lelkiismeretes munkája mellett önkéntesen viszi évek óta az SMA-betegek génpótló terápiáját. Életcéljának tekinti a krónikus betegséggel élő gyerekek és családjaik segítését és kísérését, a támogatásuk biztosítását, de évek óta segíti önkéntesként a Bátor Táborok munkáját is.
Saját bemutatkozásában a fiatal szakorvosjelölt elsőként a családja biztos támogatását említi. Beszámolt arról, hogy öccsének betegsége motiválta leginkább, hogy a neurológia felé fordult, a Bátor Tábor pedig abban segítette, hogy a gyermekekkel foglalkozzon. Bár élt Franciaországban, de a legfontosabb számára mégis, hogy az anyanyelvén gyógyíthasson.

Abai Orsolya mester-gyógypedagógus, logopédus, szomatopedagógus nyerte el a szakdolgozó kategória díját. Méltatásában elhangzott: nem csak szakmai igényességgel és lelkiismeretességgel látja el a rábízott gyermekeket, hanem minden képességét a kórház dolgozói közösségének és betegeinek szolgálatába állítja. Télen-nyáron biciklivel közlekedik, így is óvja és védi a környezetét, de a legnagyobb öröm számára a gyerekekkel való közös játék, a fejlődésükben közösen megélt sikerek.

A Bethesda Gyermekkórház két fiatal kolléganője egyaránt kiemelte a munkaközösség támogató légkörét, ami minden esetben jó alapot ad az átlagon felüli teljesítménynek.

A díjátadót követően került sor Gál Judit előadására A kórházlelkészség mai kihívásairól.
„A kórházlelkész az a pap, aki azért kapja a fizetését, hogy hallgasson. Hallgasson meg, és ha kell, hallgasson el” – kezdte előadását Gál Judit, általános derültséget keltve.
Majd a betegágy, az egészségügyi intézmény és az egyházi közeg kihívásairól beszélt a kórházlelkészi szolgálat vonatkozásában. „A betegágynál is jelentkeznek a társadalmi kontextus nehézségei: a spirituális erőforrásokkal a ma embere nem számol” – vallotta a lelkész. „A betegek mögött a legtöbbször nincs ott az imádkozó közösség megtartó ereje, és a betegágyban a saját fragmentált hitképéből a beteg összeállít valamilyen egyveleget. A kórházlelkész ebben van jelen és békít.” Küldetése, a betegágyon fekvő megérezze, hogy van embere, mert a mellette álló jelenlététől az elviselhetetlen is „másképp fáj”. „Ez azzal jár, hogy sokszor be kell lépni a másik poklába, vagy útkeresésébe, tudva, hogy a szenvedésnél van rosszabb: egyedül szenvedni. A krisztusi szeretetbe beemelni a másikat nem tradicionális igehirdetés, hanem az élő Ige hirdetése” – fogalmazott.

Az egészségügyi rendszerbe integrálódni Gál Judit szerint úgy lehet, ha a kórházlelkészek először nem kérnek, hanem adnak. Az egyház legnagyobb lehetőségét a lelkigondozásban látja, de hasonló súllyal említette az érzékenyítést, a hivatásgondozást, az intézmények lelkiségének támogatását is. „A betegek ügye Krisztus ügye – a kórházlelkészek számára kihívás az is, hogy a gyülekezeti élettel jobban össze legyen kötve ez a szolgálat”.
„A kórházlelkészi életpálya nincs a helyén az egyházban” – mondta Gál Judit. „Az elmúlt harminc év csodája mégis, hogy mindezen körülmények között ez a szolgálat nőtt, negyvenhárom lelkésszel harminchárom városban vagyunk jelen.”

A küldetését meghatározó Igeként az Ezékiel könyve 34. fejezetének 16. versét említette a lelkésznő: „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.”
„Legnagyobb kihívásunk tehát: látni és láttatni a láthatatlant” – zárta előadását a kórházlelkész.

A díjátadót a Központi Református Kórus szolgálata tette még ünnepibbé, a 42. zsoltár megrendítő erejű előadásával gazdagítva, magasabb szintre emelve a kapott igei útravalót. Claude Goudimel darabját követően zsoltárfeldolgozásokkal, Kodály Zoltán műveivel köszöntötte a kórus a díjazottakat.

Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója Dizseri Tamás emlékét felelevenítve zárta az alkalmat, köszöntve Dizseri Tamás családtagjait. Azzal a reménységgel állhattak fel a jelenlévők, hogy a kórházlelkészség megtalálja méltó helyét mind az egészségügyi, mind az egyházi struktúrában.

Képek: Vargosz