Az Élő Ige éve lesz 2024 egyházunkban – jelentette be Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke a Ráday-napok tudományos napján. Visky András író, dramaturg, egyetemi tanár a Ráday Ház dísztermében ehhez kapcsolódva arról beszélt, hogyan lesz élővé a Könyvek Könyve.

Éppen egy éve jelent meg az író Kitelepítés című regénye, amely bár húsz éven át íródott, alig néhány hónap alatt érte el az ötödik kiadását. A regény folyamatos dialógust folytat a Szentírással, a mai ember történeteként mondva el Isten történetét.
Ez az oka, hogy a végletekig megosztott magyar közbeszédben Visky Andrásnak megadatott az ajándék, hogy bárhol, bármilyen környezetben jelent meg az elmúlt egy év folyamán, beszélgetéseinek fő témája mindig a Szentírás volt.  
Előadásában legalább három kulcsot adott ahhoz, hogy mitől válhat élővé az Ige.

A művész jelen van

Fontos, hogy az ige úgy hangozzon, mintha itt és most történne. A jelenidejűséget a színházi ember a színház eszköztárával érzékeltette.
2010-ben rázta fel New Yorkot a szerb származású konceptuális művész, Marina Abramović performansza. A művésznő a Modern Művészetek Múzeumában (MoMA) három hónapon keresztül napi nyolc órán át ült egy székben a térből egyszerű ragasztószalaggal lehatárolt területen, míg a vele szemben elhelyezett üres székbe bárki beleülhetett tetszőleges időre a nyitvatartáson belül. Ez a szavak nélkül történő esemény, ami A művész jelen van címet viselte, úgy megrázta a New York-i közvéleményt, hogy rövidesen sosem látott embertömeg mozdult meg, hogy láthassa. Visky András megelevenítette előttünk, milyen megrázó erejű volt, hogy

abban a folyton nyüzsgő metropoliszban valaki megteremtette annak a lehetőségét, hogy két ember hosszan egymás szemébe nézzen azok közösségében, akik ugyanerre a lehetőségre vártak.

Ő maga figyelmesen beszélgetett a helyszín biztonsági őreivel, akik kezdetektől részesei voltak a történteknek, és nem tudtak hallgatni arról, amit láttak és tapasztaltak. A performansz hatásának ez a megtapasztalása az írót a tanítványság lényegéhez vitte közelebb.

Visky András nem az az író, akit rajta lehetne kapni, hogy olyan közhelyekhez, mint a jelenlét hiánya, járt utakon közelít. „A színházban hosszú évezredeken át a jelenlét Istenre utalt, nem az emberre. A színház génjeiben benne van, hogy létrehozza a hétköznapokban hiányzót, részeltet bennünket a legfőbb létező jelenlétében” – mondta az előadó.
A szerb performanszművész jelenléte annakidején szélsőséges reakciót váltott ki az emberekből, volt, akikből Marina szemébe nézve kitört a zokogás, voltak, akik röpcédulákkal szórták tele a múzeumot, hirdetve, hogy Marina Abramović maga az ördög.  
Ha valóságos dolgok történnek, mindig zavar támad – mondta az író. A megelevenítő Szentlélek sem klubtagunkként jön közénk.
Az Ige nem úgy lesz élővé, hogy az egyház a Szentlélek munkáját saját hatáskörében próbálja tartani.

Gondolatverseny helyett megelevenedő szöveg

Saját bevallása szerint Visky András rögtön hazamegy a templomból, ha az Ige felolvasása után azt hallja a lelkésztől, hogy az néhány gondolatot szeretne fűzni az addig elhangzottakhoz.

Ha az egyház nem vállalja bátran Isten üzenetének közvetítését, eltér eredeti céljától és a gondolatok versenyébe kerülve nagyon rosszul jár. Mindig lesznek jobb gondolatok azoknál, amelyeket egy lelkész megoszthat – Isten üzeneténél azonban sosincs aktuálisabb.

Ha ennél kevesebbet vállal az egyház, akkor szavakat mond szavakról, ez pedig Visky András szerint azért tilos, mert értékteleníti a nyelvet és a jelenidejűséget is. Ezért történik meg ma is, hogy feltör a kérdés, amit egyes próféták feltettek: ha Isten ott volt a múltban, miért nem érzékeljük itt, a jelenben?
A Biblia szövegét az író nem szavak értelmes összerendeződéseként látja, hanem égő csipkebokorként, melynek paradoxonát a belőle megszólaló Hang oldja fel, ami nem az emberé. De fontos a mi hangunk abban a pillanatban, amikor hajlandóak vagyunk magunknak hangosan olvasni a Szentírást, ami így – ha igaza van Kierkegaardnak – mélyebben és igazán a sajátunk lesz.

Isten kortársai

Isten jelenlétéből és a szöveg megelevenedéséből igeolvasó és igehallgató számára egyaránt következik: a Szent szöveg elkerget maga mellől. Menjetek és ti is akképpen cselekedjetek (Lk.6,31). Ez az élő Ige harmadik kulcsa.
Visky András szerint

elképesztő éhség van a világban a történő szó iránt. De nem magvas gondolatokra vár a világ, nem visz előre a Biblia fetisizálása. Egyedül az Ige megcselekvése, ami valóban élettel töltheti meg azt.

„Talán ez is a titka, hogy elesett állapotaimban közel maradtam az Igéhez, hogy akik körülvettek, megcselekedték a szöveget.” A hétköznapokban megnyilvánuló keresztyénség nem a szavakról, hanem az emberi tettekről szól, amelyek egyszerűen kizárják a magányos hívő életmódot. Egyedül nem lehet szeretni és nem lehet az Igét megcselekedni sem – így a valódi bibliaolvasás sem magányos tevékenység, mert rögtön belehelyez a Krisztus-testbe. Ahogy a drámának be kell kerülnie a színházi térbe ahhoz, hogy életre keljen, úgy az Igének is az élettere az, amikor egy emberi közösségben megtörténik.”

Jelenlét, tanítványság és cselekvés – három egymásba fonódó, megszívlelendő fogalom az Élő Ige évére készülve. A Könyvek Könyve megelevenedhet köztünk, ha te és én a hétköznapjainkban tettekre váltjuk azt, amit olvasunk. Ez tesz bennünket Isten kortársaivá.
Igaza van Visky Andrásnak: elképesztő éhség van a világban – de nem a szavak, hanem a cselekedetek iránt.