Nemrég azzal játszottam, hogy megpróbáltam a magyar nyelvű feliratokat úgy látni, mintha külföldi lennék, és így alkossak véleményt az anyanyelvemről. A vakfolt azonban nem azért van, hogy könnyű legyen rálátni: néhány töredékes részsikertől eltekintve be kellett látnom, hogy a küldetés, anyanyelvem idegennyelvesítése lehetetlen. Csak akkor sikerül, ha ismerek más nyelveket is, illetve megfelelő ideig koncentrálok egyetlen szóra – nem a jelentésre, csak magára a szóalakra, amíg le nem bomlik előttem egészen.

Dávid Istvánnak 2021-ben a Koinónia Kiadónál megjelent (áhítatos? képes? verses? zenés?) könyve is abban segít, hogy az apró dolgokra összpontosítással másképp szólaljon meg az, amiben élünk, mozgunk és vagyunk. Vannak időszakok, amikor különösen nagy szükségünk van erre: az emberélet útjának felén, zűrzavaros időkben, kiábrándulásban és keresésben, lelki-spirituális se veled, se nélküledben, meghasonlottságban. Ilyen időszakok, normatív krízisek az egyének és a közösségek életében is előfordulnak.

Erre a másképp megszólalásra jó példa a reformáció, amelynek nagy vívmánya volt az anyanyelvi igehirdetés. Úgy látszik, most inkább arra van szükségünk, hogy eltávolodjunk az anyanyelvtől, az anyanyelvnek hitt értelemtulajdonításoktól, hatalmi olvasatoktól, és különböző új perspektívákból szemléljük a szót, a bennünk kibontakozó jelentést.

Dávid Istvánnak különös útja van: a határterületeken érzi jól magát, ott keres kapcsolódásokat. Egyetemi tanulmányait filozófia szakon kezdte, aztán lelkészi képesítést szerzett, nyárádmenti lelkészi szolgálata után több mint egy évtizede egyetemi lelkészként dolgozik Kolozsváron. Férj, négygyermekes édesapa, képzett lelki vezető. Olyan ember, aki vágyik többet látni és láttatni. A 2015/2016-os tanévben előadássorozatot szervezett a Tízparancsolatról, amelyben orvosok, művészek, politológusok és egyéb tudományterületek szakértői járultak hozzá az Írás jobb megértéséhez. Ebből a beszélgetéssorozatból aztán könyv született. Ez történt az Isten, szótagolva című blogjával is, amelyben haikuformátumú feljegyzéseit és fotóit tette közzé egy-egy igeszakasz kapcsán. A könyv létrejötténél bábáskodó társalkotók – Demény Péter szerkesztő, Zsigmond Júlia koordinátor, Szőllősi Zsófia, Sógor Samu, Székely Norbert zenészek és Makkai Bence grafikus – munkájából szerethető, jól használható kiadvány született.

A cím megmaradt, csak kissé átalakult. Választott formájában – IST ENS ZÓT AGO LVA – arra emlékeztet, amikor még az iskolai oktatás előtt, a betűket már igen, de a szótagolást még nem ismerve rakosgatjuk össze a leírt valóságot látszólag értelmetlen töredékekből. Szótagolni azért tanulunk, hogy minél hamarabb apró, értelmes egységeket alkossunk az értelmetlenségből. Ezt utasítja el Dávid István könyve. Nem részsikereket keres, hanem a nagy egészet, amelyet minden egyes szilánk magában hordoz valahol.

A kiadványban két irodalmi trend is találkozik: a zsebkönyvformátum és a multimedialitás. Utóbbit a heti szakaszokhoz készített zenék jelentik, amelyek QR-kódokon át érhetők el, újabb teret nyitva meg az értelmezés előtt, meditatív atmoszférát teremtve az olvasáshoz. De nem ez az egyetlen referencia. Felidéződhetnek bennünk Simon Márton Polaroidjai is, amelyek bebizonyították, hogy van a költészetnek Insta-kompatibilis módja. Ezek a haikuformátumú fohászok is ilyenek, a képekről nem is szólva. A saját összefüggéseinkben keres bennünket, és ha nem szaladunk, meg is talál.

Ugrattam azzal Pistát, hogy írt egy igazi székely áhítatoskönyvet – bőbeszédűséggel ugyanis nem lehet vádolni a szerzőt. Az IST ENS ZÓT AGO LVA azonban nem áhítatoskönyv, sokkal inkább egy képes, zenés, sóhajtós imakönyv, egy módszer, ami zsebre vágható, mégsem instant. Sőt, kifejezetten molyolós, lassítós, nem egy szuszra lehajtható, egyperces igemagyarázatok. Dávid István módszere melós: olvasni, tömöríteni, hordozni, fényképezni, kulcsszavas szófelhőt írni, zenét rendelni hozzá. Játszani, tulajdonképpen, és gyermekként menni be az Isten országába.

A kötet ötvenkét hétre kínál heti hat feladatot. Elolvasni az ajánlott igeszakaszt, haikuformátumú jegyzetet írni belőle, megjeleníteni fotón, írni róla pár személyes sort, gondolatot, engedni az Ige szavait szófelhőként gomolyogni és visszahatni magunkra, és meghallgatni azt a zenét, amelyhez a QR-kód vezet. Mindez elvégezhető napi fél óra alatt, de választhatunk minden napra egy-egy teendőt. A hetedikre például azt, hogy megpihenünk. A könyv teljes szabadságot ad: bármikor elkezdhető. Mint minden olyan gyakorlat, életmódváltás, ami megváltoztathatja az életünket.

Dávid István: Isten szótagolva. Koinónia Kiadó, 2021.