A járvány utóhatásaként valóságos mentálisbetegség-cunami várható – állítják szakemberek világszerte. A koronavírus-fertőzésen átesettek legalább egyharmada érintett a poszt-COVID-szindrómában, abban a pszichés és neurológiai tünetegyüttesben, amelynek többek között alvászavar, poszttraumásstressz-szindróma vagy a betegség átadása miatti bűntudat is része lehet. Minderre a mentális betegségekkel foglalkozó szakemberek már készülnek, és számos érintettet kezelnek is már, ám velük jó eséllyel a lelkészek is találkozni fognak a gyülekezetekben. Lelkigondozói beszélgetésekre, csoportdinamikai átrendeződésekre és saját traumáik kezelésére is fel kell készülniük a szolgálattevőknek – mutatott rá Thoma László református lelkipásztor, az online poszt-COVID-műhely elindítója. A heti egyszeri virtuális találkozóra az ország bármely pontjáról várják a lelkészeket, hogy sorstársi közösségben megoszthassák egymással egyéni és szakmai tapasztalataikat, kérdéseiket. Erre azért is mutatkozik nagy igény, mert miközben másoknak próbálnak segíteni, a legtöbben maguk is érintettek a krízisben – tette hozzá.

„Lelkészként az a dilemmánk, hogy mindenhez értenünk kellene, ugyanakkor mi magunk is új utakat kellett hogy keressünk ebben a sosem látott krízishelyzetben. Ráadásul több lelkész maga is személyes krízist él meg: vagy azért, mert átesett a betegségen, és küzd annak utólagos szövődményeivel, vagy azért, mert elveszített valakit, netán ő maga került életveszélyes állapotba. Beszéltem olyan lelkésztársammal is, akinek sokan meghaltak a környezetében, és ez aktiválta a saját gyászát: évekkel ezelőtt elveszítette egy közeli hozzátartozóját, ezért a járvány idején nehezen temetett. Mások a bezártságot viselték nehezen, különösen, mert úgy érzik, hogy mindaz, amit felépítettek, szétzilálódott, vagyis a reménytelenség is ott lehet sokakban” – sorolta Thoma László. Szerinte ez a feszültség a lelkészszerep krízisét is magával hozhatja. „A poszt-COVID-időszak nagy kihívása, hogy egyszerre vannak jelen a gyülekezetben azok, akik már nagyon szeretnének újra találkozni, az oltást is megkapták, és azok, akiket az elmúlt időszak súlyosan megterhelt: megbetegedtek, egzisztenciális válságba kerültek vagy gyászolnak. A lelkész ilyenkor szeretne segíteni másoknak, és gyorsan minden akar lenni: tanácsadó, pszichológus, épp ezért azon is el kell gondolkodnunk, hogy mit jelent megmaradni a lelkészszerepben. Mire hív az Isten, mi a dolgom? Úgy kell megharcolni mindezt, hogy számos területen nehézséggel küzdünk mi magunk is.”

A műhelymunka során a lelkészek olyan emberekkel lehetnek közösségben, akik ezt pontosan átérzik. „Ami lelkészi oldalról a legnehezebb, az az izoláció. Ennek a műhelynek az az üzenete, hogy nem vagyunk egyedül. Önmagában már az is oldja a szorongást, hogy kapcsolódunk egymással, és megosztjuk, amink van. Kicsit olyan ez, mintha a parókia nappalijában ülnénk le kötetlenebbül beszélgetni. Mindig van egy témánk, amihez valamelyik lelkésztársunktól vagy egy meghívott előadótól, szakembertől kapunk felvezetést. Ezután kérdésfeltevésre és kiscsoportos beszélgetésre nyílik lehetőség arról, kit hogyan érint a poszt-COVID-helyzet. A műhely nyitott, hiszen egy-egy alkalomra is be lehet kapcsolódni. A tartalmi részeket felvesszük, hogy aki nem tud jönni, az se maradjon ki. A műhelymunkából akár szakmai kapcsolatok, képzések, szupervízió is szerveződhetnek, megismerkedhetünk lelkésztársakkal, akikhez a későbbiekben is fordulhatunk, és egy-egy szolgálatra is meghívhatjuk őket.”

Az online találkozóra minden szerdán 12.30 és 14 óra között kerül sor, a múlt heti első alkalommal Thoma Anita tekintette át a gyászolók kísérésének folyamatát a gyászoló család bejelentkezésétől az utógondozásig. Szó volt például arról, mit tegyen a lelkész, ha egy gyászoló annyira zokog, hogy percekig nem tud megszólalni, vagy ha önmagát okolja a szerette haláláért. A műhelymunkára csaknem hetven lelkész részvételével került sor. A visszajelzések alapján leginkább a kapcsolódásra és a közösségre volt igény, de voltak, akik a szakmai együttműködés lehetőségéért is lelkesedtek.

Kórházlelkészként sok olyan beteggel került kapcsolatba, akik később átkerültek a COVID-osztályra, közülük többekkel pedig már nem tudott találkozni többé. Olyan gyülekezeti tagok is közéjük tartoztak, akiket aztán ő temetett – osztotta meg velünk Kovács Teodóra kiskunhalasi kórházlelkész. Számára is megrendítő ez az időszak, csakúgy, mint a hozzátartozóknak.
„Traumatikussá teszi a krízist és esetenként a gyászfolyamatot is, hogy a hozzátartozók még csak meg sem látogathatják a szerettüket a kórházban. Amikor bekövetkezik a legrosszabb, az a hitüket is megrendítheti. Van egy nagyon kedves presbiterünk, aki összetört amiatt, hogy az édesanyja nem is túl súlyos állapotban bekerült a kórházba, ott elkapta a fertőzést, majd pedig belehalt. Ő most Isten kegyelmét, irgalmát, szeretetét kérdőjelezi meg. Ezért is volt hasznos nekem Thoma Anita gyászról szóló előadása, amelyben sok praktikus dolgot partnerként és tényszerűen megosztott velünk. Jó érzés, hogy nem vagyok egyedül a nehézségekben, ami nekem kérdés, az másnak is az, és merünk együtt gondolkodni a megoldásokon, a lelkész kollégákkal együtt keressük az Isten arcát.”

„Nem szoktam öt percet kapni egy kiscsoportban, hogy beszéljek arról, ami terhel vagy foglalkoztat, és ezúttal erre is lehetőségem nyílt. Ez kivételes. A kiscsoportban találkoztam olyan lelkészekkel, akik hasonló problémákkal küzdenek, mint én. Nekem például nehézséget okoz, hogy sem az online istentiszteleten, sem a telefonban nem látom a másik ember arcát, vagyis nem valósul meg olyan igazi emberi találkozás, ami engem is tölt. Szerintem ez a hiányérzet és ez a belső vívódás ma közös lelkészi tapasztalattá vált” – számolt be Fodor István kulcs–rácalmási gyülekezet lelkipásztora. „Arról is tudtunk beszélgetni, hogy mindannyiunkat kihívás elé állít a lelkészi szerep újrafogalmazása. Jó volt hallani, hogy mindenki a maga képességeihez mérten veszi fel a harcot ezzel a helyzettel. Fontos, hogy felszabadítsuk egymást arra, hogy nem rossz lelkész, aki nem szervez online lelkialkalmakat, mert más módon szolgálja hatékonyan a gyülekezetét. Különösen hangsúlyos ez ott, ahol a gyülekezeti tagok többsége nem is tudna csatlakozni a közvetítéshez. Örülök, hogy a részvételünkkel többen is elismerjük, hogy szükségünk van egymás támogatására, engem épp ez a nagymérvű megmozdulás és közös gondolkodás lelkesít a legjobban. A következő témákat is nagyon várom, szívesen gondolkodnék arról másokkal együtt, hogy hol van a szolgálat és a magánélet határa, illetve meddig mehetünk el a segítségnyújtásban. Lelkészként folyton Isten előtt vizsgálom magam, mikor tettem többet, mint szabadott volna, és mikor kevesebbet, mint kellett volna. Miközben azt a Jézust követem, aki értünk áthatolt az egeken.”

A lelkészeknek szóló poszt-COVID-műhely következő alkalma április 28-án, szerdán a kompetenciahatárokról fog szólni egy keresztény klinikai szakpszichológus vezetésével. A továbbiakban szó esik majd a szenvedésre adható evangéliumi válaszokról, az igehirdetésről és a családok lelkigondozásáról is. A műhelyre jelentkezni, és akár témát is javasolni a laszlo.thoma@gref.hu e-mail címen lehet.