„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
Lelkészekkel, Covidról, őszintén
Miközben a járványhelyzet folyamatosan javul és a világban a nyitásra és az újrakezdésre készülnek, az elmúlt bő egy év társadalmi, kapcsolati és lelki tapasztalatait, veszteségeit mindannyiunknak fel kell dolgoznia.
Istenképünk, gyülekezeti, családi mintáink, általános életmódunk alakulásáról, szolgálatunk értelmének megvizsgálásáról és újraértelmezéséről, a lelkigondozás jelenkori fontosságáról beszélgetett Szarka Miklós családterapeuta, Literáty Zoltán, a Károli-HTK egyetemi docense és Tóth János, a Gyökössy Endre Lelkigondozói és Szupervízori Intézet szolgálatvezető lelkésze.
„Arra kérem Istent, könyörüljön rajtunk és óvjon meg bennünket. Orvosságot osztok, és én is beveszem. Tartózkodom a fertőzött személyektől és helyektől, ha nincs ott rám szükség, így vigyázva a saját egészségemre, nehogy én mérgezzek és fertőzzek meg másokat, és így hanyagságból okozzam mások halálát. Ez az igazi, istenfélő hit, amely nem vakmerő, nem pimasz és nem istenkísértő” – idézi Tóth János Luther Márton szavait, amelyek épp annyira aktuálisak 2021 májusában, mint a reformáció hajnalán.
A Református Missziói Központ megbízásából készült interjúfilmben megszólaló lelkipásztorok, lelkigondozók maguk is megéltek veszteségeket, mégis a naponta megélhető hit megtartó erejéről, növekedéséről beszélnek. Beszélgetésüket hallgatva szembenézhetünk saját felelősségünkkel, istenkeresésünk kudarcaival és sikereivel, munkánk, szolgálatunk céljával, emberi terhelhetőségünk határaival, a nyitással kapcsolatos reménységünkkel.