Dunaújvárosi beiktatása során azt mondta, „hetvenszer hét kenyér” adatott Önnek. A Lelkifröccs-podcast is ezekből az áldásokból fakadt?
A podcastkészítés is kétségtelenül arról árulkodik, hogy olyan emberekkel vagyok körbevéve, akikkel nemcsak lehet, de jó is párbeszédet folytatni. Az epizódok jelentős részét a feleségemmel vettem fel, akivel nagyon jól megértjük egymást, és teológiai párbeszédet is tudunk folytatni egymással. Sok jó barátom is besegít. A lelkészkollégák közül például Fodor István, a Kulcs-Rácalmási Református Missziói Gyülekezet lelkésze, és Lakó István a Budapest Józsefvárosi Református Egyházközség lelkésze. Rajtuk kívül számíthatok még a Bokány Zsolt székesfehérvári rádiós szerkesztőre és Ábrahám János dunaújvárosi gondnok úrra is. Ők a „hetvenszer hét kenyér” az életemben, a Lelkifröccsöt is nekik köszönhetem.

Hogyan jött az ötlet, hogy podcastot indítson?
Sokat futok, ami egyben az igehirdetésre való készülésre is alkalmas idő. Ez utóbbihoz szoktam kimondottan biblikus, az aktuális témához kapcsolódó podcastokat keresni, amelyeket futás közben hallgatok végig. Két főbb típusát ismertem meg: az egyiknél az ember egyedül van és csak saját kútfőből dolgozik, a másiknál más emberekkel beszélget. Mindkettő nagyon hasznos volt számomra. A Lelkifröccs pedig javarészt a karanténidőszak hozadéka volt, ekkora jutottam arra az elhatározásra, hogy saját podcastot készítsek, és a bezárkózás teremtette meg hozzá az időt. Ebben a műfajban kis befektetéssel is lehet jó technikai minőséget produkálni. Az első adások persze gyerekcipőben jártak, de a gyülekezet és a presbitérium partner volt abban, hogy beruházzunk egy komolyabb felszerelésre.

Ez mit takar és pontosan mire lehet használni?
Rádiós hangrögzítésre való speciális eszközök. Berendeztünk egy kisebb stúdiót a szuterén alatt, potenciálisan négy ember tud beszélgetni benne. Ez a gyülekezeté, ezért fontos, hogy a gyülekezeti élet céljait szolgálja. Ha valaki a gyülekezetből vagy a környezetünkből szeretne podcastot készíteni, akkor itt kipróbálhatja magát. Egy evangélikus fiatalemberrel beszélgettünk is már erről. Emellett szeretnénk, ha Dunaújvárosban is elindulnának a Szólj be a papnak! kocsmamissziós alkalmai, amin valószínűleg ezzel a felszereléssel fogjuk rögzíteni a beszélgetéseket. Az utóbbi podcastepizódokat viszont rendhagyó módon a székesfehérvári Vörösmarty Rádióban vettük fel, mert így volt kényelmes.

Hogyan születik meg egy-egy epizód?
Minél nehezebb a téma, annál nehezebben készül el a kapcsolódó adás, hiszen például a teológiai mélyfúrásoknál minden egyes szónak jelentősége lehet. Az aktuális téma megtalálását ezért alapos teológiai rákészülés követi. Rengeteg cikket, tanulmányt olvasok el a témában, igehirdetésekre keresek rá. Ezek alapján összeáll bennem egy kép. Ha nem egyedül leszek, hanem ketten beszélgetünk, akkor szétdobjuk egymás között a résztémákat vagy nagyobb szempontokat. Ezután készül el a műsorvázlat, amely rögzíti, ki miről, milyen sorrendben beszél. Ezt követheti a felvétel, majd az utómunka, a vágás. Ekkor nemcsak a hibák és megszakítások kerülnek ki: amiatt is vágni kell, hogy a tartalom élvezhető legyen.

A Lelkifröccs cím sokakban kelthet negatív asszociációkat. Miért érte meg mégis ezt a nevet választani?
A név figyelemfelkeltő, a minden epizód elején felhangzó intróból pedig kiderül, hogy a műsort nem kioktatásnak szántuk, hanem inkább könnyedebb, frissítő beszélgetésnek. A törzsközönségnek számító húszas-harmincas korosztályban pozitív érzéseket is generál a fröccs szó. Én is szeretem a száraz fehérborból készült fröccsöt.

Miért a húszas-harmincas korosztály lett a törzsközönség?
Úgy tapasztaltam, hogy pont az a korosztály hallgat a legszívesebben podcastokat, amely a legritkábban vesz részt a gyülekezeteink életében: a 26 és 35 év közötti férfiak. Ez az én korosztályom is, amely kisgyerekes, le van terhelve, de szeretne lelki és szellemi táplálékhoz jutni. Én is megtapasztaltam a saját életemben, hogy a podcast jó megoldás lehet erre, hiszen más tevékenység űzése közben is lehet hallgatni. Mindettől függetlenül is megfogalmazódott már bennem a kérdés, hogy hol vannak a fiatal és kora-középkorú férfiak a gyülekezetekből. Miért tapasztaljuk azt, hogy ők alkotják a legvékonyabb rétegét az egyházi életnek? Ahol mégis sikerül „befogni” őket, ott mivel érték ezt el? Ennek a témának szeretnék majd külön podcastadást is szánni, mert fontos lenne foglalkoznunk vele.

Nemcsak ezen a ponton kapcsolódik össze a podcast és a gyülekezeti élet, hanem egyébként is minden adásban előkerül a dunaújvárosi szolgálat. Ez tudatos?
Igen. Gyülekezeti lelkészként azt gondolom, az a helyes, ha a Lelkifröccsben elsősorban a gyülekezeti tagjaim találhatják meg az őket foglalkoztató kérdések reflexióit. Az ember szívesen foglalkozna majdnem minden témával, de az időnk és az energiánk behatárolt. Azonban a gyülekezethez kapcsolódó vagy a gyülekezeti tagokat foglalkoztató témák azért egyetemesek is egyben, ezért szélesebb közönséget is foglalkoztatnak. Ezt visszaigazolták a statisztikák is: Magyarországon belül Budapesten hallgatják a legtöbben, és Dunaújváros csak a második. Ebben az is benne van, hogy a műfaj közelebb áll az urbánus gondolkodáshoz.

Mennyire kapcsolódnak össze a podcastadások az igehirdetésekkel?
Gyülekezeti keretek között mozgok, ezért a podcastokban igyekszem a szószékről elhangzó igehidetéseket feldolgozni. Emiatt beszélgettünk például a keresztségről, úrvacsoráról, a Sátánról. Nálunk váltakoznak a tematikus és az egyes bibliai könyveket végigvevő igehirdetések, ezért ez is befolyásolja, éppen mekkora mértékben tud összekapcsolódni az igehirdetés a podcast beszélgetéseivel. A tematikus podcastsorozatok eddig mind igehirdetéshez kapcsolódtak, mert arra egyébként is alaposabban készül az ember.

Akkor az igehirdetésre való készüléssel két legyet üt egy csapásra?
Abszolút. Egy átlagos istentiszteleten nem tudok mindent felhasználni mindabból, amiből felkészültem. A közérthető részeket beépítem az igehirdetésbe, a megmaradó érdekességeket pedig hozzá lehet adni a műsorkészítéshez. Másrészt a podcastokban meg lehet olyan tartalmakat is fogalmazni, amelyek szétfeszítenék egy istentisztelet kereteit, vagy egy-két területen mélyebbre lehet menni vele, mint a prédikációval. A kettő kiegészítheti egymást. Aki meghallgatta az igehirdetést és szeretne egy kicsit más oldalról is elmélyedni az adott témában, annak a kapcsolódó podcastepizód ugyancsak kapóra jöhet.

Akkor itt az ideje, hogy egyre több keresztyén podcastot hallgassunk?
Hatalmas lehetőség ez mindenki számára, amely segítheti a teológiai gondolkodást. Én is rendkívül sokat köszönhetek a podcastoknak, nemcsak a magyaroknak. Nekem az igehirdetésre való készülésben rengeteget segített, hogy hozzám hasonló lelkészeket vagy gyülekezeti tagokat hallgattam igéket, teológiai fogalmakat átbeszélni. Amerikában ugyanis sok olyan podcast van, amelyet nem lelkészek készítenek, és mégis nagyon jó minőségű teológiai tartalommal bírnak. Számomra óriási üzenetértéke van annak, hogy egy laikus ember is képes olyan teológiai hitmélységű podcastot készíteni, amelyet teológusok is használhatnak az igehirdetésre való felkészülés során.

Van erre idehaza is befogadókészség?
Idővel szerintem itthon is ki fog alakulni annak a kultúrája, hogy gyülekezeti tagok is beszélgetnek egymással az igéről. Én szeretném, ha eljutnánk idáig, ezért már eddig sem csak lelkészekkel beszélgettem, hanem laikus híveket is megszólaltattam. Volt például egy epizód, amikor három gyülekezeti tag hölggyel beszélgettem arról, hogyan élték meg az adventi időszakot. Ez persze inkább a dunaújvárosi közösség számára volt igazán érdekes, a feleségemmel való beszélgetések azonban egyetemesebb témákat érintettek.

A beszélgetőtárs megválasztása tehát önmagában is üzenetértékkel bír?
Így van, bár mindenkivel tudok podcastot készíteni, akivel egyébként is jókat tudok beszélgetni. Ha a közös lelki hullámhossz megvan, akkor már nem lehet rossz az adás. Mégis azt gondolom például, hogy a lelkészfeleségek akkor, ha ők maguk nem lelkészek, relatíve kevés szóhoz jutnak manapság, ezért nagyon pozitív üzenet az, hogy a gyülekezet hallja a feleségemet teológiai kérdésekben is megnyilvánulni. Hasonlóan példát adhatnak nem lelkész barátaim is. Akik szeretik a teológiát és munkálkodik bennük a Szentlélek, mindez megerősítheti, hogy érdemes ezt a tálentumukat kamatoztatniuk és nagyobb közösségnek is megmutatniuk. A hit és teológia magyarázata nemcsak a lelkészek kiváltsága, hanem olyan közkincs, amellyel végső soron mindenki gyarapíthat mindenkit.

A Lelkifröccs milyen témákkal fogja gyarapítani hallgatóságát a közeljövőben?
Továbbra is azok az igehirdetési témák fognak dominálni, amelyek a gyülekezeti életből eredő kérdésekre keresik a válaszokat. Biztosan lesz tematikus igehirdetéssorozat pénzkezelésről, egyháztagságról, közéletről, és valószínűleg podcast is készül majd ezekhez. Azok az időszakok, amikor a szószékről egy-egy bibliai könyvet magyarázok végig, podcastban szegényebbek lesznek, viszont igyekszem az adásokban olyan közéleti kérdésekre is reflektálni, amelyekről fontos, hogy a keresztyén ember gondolkodjon. Ilyen például az LMBTQ-mozgalom, amely igen nagy falat lesz. Ez már előkészítés alatt áll. És ahogyan említettem már, szó lesz arról is, hogy hová tűntek a férfiak a gyülekezetekből.

Hogyan látja most a hazai református podcastok helyzetét és lehetőségeit?
Nálunk ez a szféra még születőben van. Ami már látszik belőle, az igen örömteli, ezért azt gondolom, ez izgalmas időszakasza lesz az egyháznak. Sok lelkésznek a pandémia idején jutott eszébe a podcast, egymástól függetlenül, ami teljesen érthető. Gyülekezeti tévét nehéz összerakni, de gyülekezeti rádiót manapság minden további nélkül lehet csinálni. Nem igényel különösebb technikai tudást. Ez nagyon jó lehetőség, és a szolgáltatóknál ingyenes a tárolás, lejátszás, megosztás. Bár a jó minőséghez kell a megfelelő felszerelés, de végső soron akár egy telefonnal is el lehet kezdeni. Mindenkit biztatok arra, hogy vágjon bele!


Barna Bálint
Képek: Füle Tamás, Lelkifröccs, pexels.com