"Az isteni teljesség felé haladva semmi nem történt és nem is történhet velünk, amit ne lehetne jóvá tenni."
Philip Yancey
Lelkipásztor a Dunakanyar kapujában
Egykori beosztott lelkészét, Kodácsy Tamást választotta meg vezetőjéül a dunakeszi református gyülekezet. Ahogy a május 8-i beiktató istentiszteleten elhangzott: a százéves közösségnek nemcsak „kőböl épült”, hanem lelki házát is tovább kell építenie.
A reformátusok hivatalosan már 2020 novemberében meghívták Kodácsy Tamást, ám a pandémia miatt a választási eljárás csak 2021 márciusában folytatódhatott, a választásra végül 2021 májusában került sor. A beiktató istentiszteletre az egyházmegyében szolgáló lelkipásztorok mellett a város világi elöljárói, keresztyén felekezeteinek és oktatási intézményeinek vezetői is összegyűltek.
Túlmutat rajtunk
Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk – jól ismert, református eleinknek évszázadok óta bátorítást adó mondata ez Pál apostolnak, aki tudta, az Istenbe vetett, kipróbált hit mindig túlmutat a jelenkor nehézségein – fogalmazott igehirdetésében Balog Zoltán, dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke a Római levél 8. részének 31. verse alapján. Isten szava ma is közös lelki tápláléka minden keresztyénnek, így a dunakeszi reformátusoknak is, akik az elmúlt száz esztendőben gyakran megtapasztalták a növekedés és fejlődés gyümölcseit.
„Az apostol hitvallása nem véletlenül olvasható egyházunk címerében, hiszen ez az ige hitbeli alap, amely rámutat reformátusságunk 16. századi megszületésére is. Akik tudják, hogy világi hatalmasságokban nem reménykedhetnek, ráállnak erre az alapra, és ez megtartja őket a háborúk, nyomorúságok idején. A legnehezebb ellenfelet mégsem a másik emberben, hanem saját magunkban kell keresnünk, de Isten képes jóra fordítani nyomorúságainkat, hogy sok nép életét megmentse – ahogy József sorsát is a kiválasztott nép megmentése végett fordította jóra.”
Korunk gondolkodásának középpontjában az öntörvényű ember áll, de ha valaki Isten törvényét a saját önzése elé helyezi, áldássá lesz mások számára. „Csak így tudunk előre jutni azon az úton, amely az Ő szeretetéhez vezet. Rád hallgató szívet adj, Uram – mi is fordulhatunk úgy Istenhez, ahogy Salamon tette. Kívánom, hogy engedjétek megvalósulni Isten akaratát az életetekben, ahogy a dunakeszi református elődök is gyakran tették az elmúlt száz esztendőben!”
Az igehirdetés után Nyilas Zoltán északpesti esperes a gyülekezet pecsétjének és kulcsának jelképes átadásával beiktatta Kodácsy Tamást a dunakeszi református egyházközség lelkipásztori tisztébe. „Szolgálj Isten Igéjével és a sákramentumokkal, állj elő Isten akaratával és az evangéliummal! Légy jó sáfára ennek a közösségnek és szeresd a rád bízottakat!” – az esperes bátorító szavai és áldása után a jelenlévő palástos lelkipásztorok mondtak áldást a beiktatott lelkészre.
Fontos lelki erőforrások
Az ünnepi istentisztelet a köszöntésekkel folytatódott. Minden város, így Dunakeszi is akkor válik élhetővé, ha a településen élők valódi közösséget alkotnak. Egy agglomerációs alvóvárosban ez nem eleve elrendeltetett, ezért az elmúlt tizenkét évben Dunakeszi egyik legfontosabb célja a közösségépítés volt – ismertette Dióssi Csaba polgármester. „A reformátusok meghatározó példák ebben az építésben, a gyülekezet tagjai tiszteletnek örvendenek városunkban. Biztos vagyok abban, hogy a református közösségnek nemcsak múltja, hanem jövője is fényes, erre mutat az a több mint négyszáz hittanos, akik a város különféle iskoláiban tanulnak. Gratulálok a beiktatott lelkipásztornak, külön öröm számomra, hogy a gyülekezet tagjai a múltban tapasztalt jó együttműködést is figyelembe vették a meghívás során! Köszönöm, Tamás, hogy felelősséget vállalsz a reformátusokért, akik fontos lelki erőforrásai Dunakeszinek.”
Küzdelem az igazságért, a teremtett világért
Pecsuk Ottó, a Károli Gáspár Református Egyetem docense a barátok és lelkészkollégák nevében mondta el köszöntőjét. Mint fogalmazott, Kodácsy Tamás a Szentírás és a református hitvallás alapos ismerőjeként meghatározó vonatkoztatási pont volt számára az elmúlt szűk harminc esztendőben.
„Igazságérzeted és az igazság iránti elkötelezettséged, hatalmas teológiai tudásod mindig is példa volt számomra. Ahogy Jákób életét meghatározta az áldásért való küzdelme, úgy a te életedet is fémjelzi az igazságért folytatott harcod. Sokat tusakodtál a teremtett világ védelméért is lelkipásztorként, hálás vagyok, hogy küzdelmeidben most révbe értél, szerető közeg vesz körül, ahol megbecsülik szavadat és figyelnek rád. Isten áldja meg dunakeszi szolgálatodat!”
Balog Miklós gyülekezeti főgondnok köszöntését Pál Lajos presbiter olvasta fel. „A Dunakesziről Dunakeszire vezető utadat nem a gyülekezet megerősödése igazolja számunkra, hanem Krisztus követése. Visszatérésed azért lett gyümölcsöző, mert Krisztust követtük a nehézségek idején is. Ez a követés nem érdem, hanem kötelesség, semmivel sem tettünk többet és – reméljük – kevesebbet sem, mint ami a kötelességünk volt. Egyedül Istené a dicsőség, hogy megvigasztalt bennünket hited által, és hogy te is erőt meríthettél a mi hitünkből.”
Tuzson Bence országgyűlési képviselő, Petriné Chikán Katalin evangélikus és Bubrik Miklós görögkatolikus lelkész is köszöntötte Kodácsy Tamást, akit gyülekezete lelkipásztori palásttal ajándékozott meg. Az istentisztelet végén a beiktatott lelkész válaszolt a köszöntésekre.
Szeretetben, kényszer nélkül
A papi funkció az egyházban – ahogy erről Paul Tillich teológus is beszél – a szociális és az oktatási intézményekhez kapcsolódik, de nem szabad megfeledkeznünk a prófétai és királyi tisztségekről sem. Ezek együttesen hatalmazzák fel a lelkészeket a bűn elleni harcra, az evangélium hirdetésére, az egyház építésére – kezdte válaszát a lelkész. „Valóban lelki házzá kell felépülnünk, amely az emberi lelkek által kapcsolódik össze. Ez a kapcsolat tartja össze az egyházat, és ad valódi értelmet a kőböl épült házaknak – intézményeknek, épületeknek – is Dunakeszin és mindenhol. Sokat köszönhetünk a városnak és a megyei önkormányzatnak, hat, építkezést támogató pályázatot nyertünk, így valódi bővítés elé nézhetünk. Az, hogy lelki házzá épüljünk, nem rajtam vagy egyes embereken múlik, a mi felelősségünk a szeretetteljes együttműködésben van. Hiszem, hogy Krisztus van gyülekezetünk középpontjában, és ennek nem szabad megváltoznia. A mi közös történetünkben egyedül a szeretet tudja az össze nem illő részeket egymáshoz illeszteni, és ez valójában kényszermentességet jelent. Kívánom, hogy ez a felszabadító, őszinte szeretet építse tovább gyülekezetünket!”
Az ünnepi istentisztelet után az udvaron a gyülekezet zenekara, a ZENIT szolgált, majd P. Tóth Zoltán egyházmegyei főgondnok asztali áldást mondott a közös szeretetvendégségre.
Képek: Füle Tamás