A vonatkozó kutatások szerint a gyerekek többsége 9 és 11 éves kor között találkozik először online pornóval – bár valószínűleg a valódi szám ennél alacsonyabb, hiszen mindig van egy nagyobb testvér, unokatestvér vagy barát, aki ezt megmutatja a fiatalabbaknak, akik testileg, értelmileg és érzelmileg még fejletlenek. Milyen eszközökkel támogathatják a szülők az óvodás korú gyerekek szexuális edukációját?

Ahogyan más élethelyzetekben is, a szexualitás terén is elengedhetetlen, hogy a szülők legyenek azok, akik először beszélnek gyermekükkel, így később nem mások véleményeit vagy gondolatait kell majd helyreigazítanunk a gyerekeinkben. A gyerekek mindig azt tekintik szakértőnek, akitől először hallanak egy témáról. A szexualitás az életünk meghatározó része, és már egészen kis korban érdemes ünnepelni a fiúk és lányok különbözőségét. Az ő szintjüknek megfelelően érdemes beszélgetni a témáról, mindig igazat mondva, hogy később ne kelljen korrigálni például a méhecske-virág történetét. Már a legkisebbek is megértik, hogy az apának apasejtje, az anyának anyasejtje van, és ha ezek találkoznak, új élet keletkezhet. A szülők nem várhatják meg, hogy a gyerekük hozza fel a témát, mivel már az általános iskolában annyi megterhelő információval találkozhatnak, amivel nem tudnak mit kezdeni, ha nincsenek felkészítve rá. Ha látják, hogy a szülők kompetens módon beszélnek a szexualitásról, akkor később bátrabban kérdezhetnek.

Van olyan, hogy már csak futunk a vonat után a szexuális nevelés terén?

Legtöbbször ez történik, mert azt feltételezzük, hogy a gyerekeink még a szex szót sem hallották. Inkább egy évvel korábban, mint egy másodperccel később beszéljünk a gyerekeinknek ezekről a dolgokról! Gyakran az a szülők félelme, hogy nem akarják ők felkelteni a gyerekek figyelmét valamimire, ami nem is érinti őket.  Ez teljesen jogos felvetés, és emellett az a valóság, hogy az a világ, az az online kitettség, amiben a mostani gyerekek felnőnek, az már nem teszi lehetővé, hogy a természetes érdeklődésük mentén beszéljünk csak ezekről a témákról.

Ha nincsenek felkészülve arra, amit látni fognak, akkor furcsa érzelemkoktél alakulhat ki bennük: egyszerre érezhetnek kíváncsiságot, izgalmat vagy a testükben megjelenő jó érzéseket. De megjelenhet az undor, a félelem, a düh és az önvád is. Ezek keveréke pedig könnyen oda vezethet, hogy önkéntelenül is pornónézésen kaphatják magukat. Az online pornót leggyakrabban okostelefonon fogyasztják, mostanra pedig már felnőtt az első olyan generáció, amely gyerekként eszközt kapott a kezébe – látjuk, hogy mennyire rossz mentálhigiénés állapotban vannak. Még mi, felnőttek sem tudjuk úgy használni az okostelefont, ahogyan szeretnénk. A többek között vágyak késleltetéséért, a tettek, következmények felméréséért felelős homloklebeny egészen 25 éves korunkig fejlődik. Hogyan várhatjuk el akkor gyerekektől, hogy ők jól tudják majd kezelni? Szülőként a mi kezünkben van a döntés, hogy adunk-e okoseszközt a gyerekünknek vagy sem. Egyre több család támogatja egymást azzal, hogy mi sem veszünk telefont a gyermekünknek, ez pedig hatalmas erőforrás lehet a gyerekeknek: nem csak én vagyok fura, hogy nincs telóm. 

Az online pornó veszélyeire hogyan lehet a gyerekeket felkészíteni?

Nagyon fontos legkésőbb akkor beszélni erről, amikor vagy ők, vagy a társaik elkezdenek egyedül internetet vagy okoseszközt használni. Fel kell készíteni őket arra, hogy ez nem az, amit apa és anya egymással csinál. A jó és rossz képeket már az ovisoknak is el lehet magyarázni. Például: a jó képek azok, amiket mi készítettünk a családunkról és kitettünk, amit te festettél vagy néha lefényképezünk dolgokat. Azok pedig a rossz képek, amiket valaki olyan testrészekről csinál, amit a fürdőruha eltakar. Ha később ilyenekkel találkozol, tedd el az eszközt, amin ezt láttad és nyugodtan gyere ide hozzám, beszéljük meg, hogyan hatott az rád.

Nem okozhat-e ez sérülést a saját testükhöz vagy az ellenkező nem testéhez való viszonyulásban?

Arról is lehet beszélni a gyerekeinkkel, hogy a testük ajándék, ahogyan a testükben lévő és a nemi szerveikkel kapcsolatos jó érzések is, amiket arra kaptak ők is, hogy később a férjükkel vagy a feleségükkel átéljék. És azt is megtaníthatjuk nekik, hogy a saját testüknek ők az urai, és hogy a szüleiken vagy adott esetben az orvoson kívül senki sem érintheti meg azokat a testrészeket, melyeket a fürdőruha takar, és ők sem érinthetik meg másét. Ezt szokták fürdőruha- vagy bugyiszabálynak is nevezni. Ez azért fontos, hogy később nemet tudjanak majd mondani olyasmire, amit nem szeretnének. Később pedig azt is megérthetik, hogy ezeket a testrészeket a házasságban fogja megérinteni a feleségük vagy a férjük. Az a tapasztalatom, hogy a gyerekek számára így természetes lesz mondani nekünk, ha mondjuk valaki rácsapott a fenekükre vagy meg akarta mutatni a kukiját: az nem volt nekik oké.

Van helye a pornográfiáról szóló edukációnak az intézményekben?

A jelenlegi gyermekvédelmi törvény miatt nem mehet be akárki szexuális nevelés céljából pl. egy iskolába. Ez önmagában jó dolog.  Azért nehéz a helyzet, mert egy jól védő törvényt nem vittek tovább azzal, hogy lesz egy lista azokkal, akik ezt megtehetik. Ami szerintem előremutató, ha például egy egyházi iskola a gyülekezeti térben, a templomba szervez egy ilyen alkalmat a szülőkkel együttműködésben. Fontos, hogy a szülők tudják, mire mondanak igent, mert ők az elsődleges szexuális nevelők.

Vannak hatékony egyházi példák az iskola szexuális nevelés terén?

Ilyen például a „Ciklus-show” lányoknak és a „Titkos küldetés” fiúknak. A program a tinikor testi-lelki változásainak interaktív, élményszerű bemutatása.

A gyülekezetekben, keresztyén közösségeinkben hogyan beszéljünk úgy az online pornográfiáról, hogy elkerüljük az eltartott kisujjas, ítélkező hozzáállást, mégis a súlyához mérten kezeljük a témát – ificsoportoktól házaskörökig, bibliaóráktól az igehirdetésig?

Egyszerűen nem tehetjük meg azt, amit a legtöbb helyen látok, hogy nem beszélünk róla. Nekem például nagy vágyam, hogy egy igehirdetésben ne csak azt halljam, hogy vannak kísértéseink és szexuális bűneink, hanem hogy akár itt, a teremben is nagyon sokan küzdenek az online pornóval, lányként, nőként még talán többen is, mint gondolnánk. Ez utóbbit csak azért hozom be, mert a pornóról általában férfiproblémaként beszélünk, az okostelefon elterjedésével azonban a nők hihetetlen módon felzárkóztak hozzájuk: a legnépszerűbb pornóoldal magyar felhasználóinak 43%-a nő. Amit azonban fontosnak tartok, hogy úgy beszéljünk erről a témáról, mint bármilyen más bűnről vagy megtörtségről. Nem úgy, hogy én itt vagyok, ti pedig ott. Az a tapasztalatom, hogy a fiatalok számára felszabadító az az információ, hogy amit a pornóban látnak, az nem szex, és hogy nem arra vágyik egy nő, vagy nem olyan egy férfi teste.

Gyakori érzésem, hogy az egyházi nyilvánosságban a szexuális tisztaság nagyobb hangsúllyal van jelen, mint más erkölcsi kérdések.

Sokszor úgy beszélünk a szexualitásról, mintha lennének tiszták és lennének koszosak. Eszerint a tiszták azok, akiknek sikerült a házasságig várni – amit feltétlenül értéknek tartok és Isten nem véletlenül adta így –, akiknek pedig nem, azok a koszosak. Ehelyett fontos lenne arról beszélni, hogy mindannyian bűnösek vagyunk és a szexualitásunk is megtörtségben van, akár vártunk a házasságig, akár nem. Mindannyiunknak megváltásra és megszentelődésre van szükségünk – ez igaz az egyedülállókra, a házasság előtt állókra és a házasokra egyaránt. Felszabadító tud lenni, hogy Isten előtt nincs kipécézve, aki a pornóval küzd, aki a feleségén kívül másra is kívánsággal néz, vagy a saját neméhez vonzódik. Mindannyian, akik Krisztushoz tartozunk, úton vagyunk a megszentelődés útján, a szexualitást érintő kérdésekben is.

Miért néznek pornót a nők és miért a férfiak?

Az, hogy kinek milyen tartalom vonzó, sokat elárul a személyes történetéről. A szexuális fantáziák olyanok, mint egy térkép: eligazíthatnak abban, hol vannak sérüléseim és mire használom az adott tartalmat. Akár egy segítővel, akár magunkban érdemes foglalkozni azzal, hogy hol vannak a hiányaim, hogy voltam az anyámmal, az apámmal, a saját testemmel. Lehet, hogy valaki úgy próbálja – tudattalanul – feldolgozni a traumáját, hogy egy az egyben újranézi azt, vagy épp azért néz egy bizonyos tartalmat, hogy hátha most az egyszer megfordíthatja a trauma dinamikáját: ha mondjuk engem elnyomott az anyám, akkor tudattalanul most visszaadom a nőknek, amit kaptam azzal a típusú pornóval, ami vonz, és amit nézek. Az agresszió erotizálódott. A pornóoldalak egyik legnépszerűbb kategóriája évről évre egy olyan műfaj, amely diszkréten megfogalmazva olyan anyákat jelent, akikkel szívesen együtt lennék. Nem kell pszichoanalitikusnak lenni ahhoz, hogy a mai társadalom anyahiányát lássuk benne, csak nem píszí arról beszélni, hogy a traumáink sokszor erotizálódnak. Másik ilyen a leszbikus pornó, amelyet amellett, hogy rengeteg férfi néz, sokszor nők is. A nők számára azért is lehet vonzó, mert kevésbé agresszív, mint a férfiak és nők között zajló tartalmak. A pornó (leggyakrabban) olyan tartalmak iránt is felkelti a vágyat, ami alapból nem lett volna vonzó valakinek, ergo alakítja a szexuális preferenciákat, ráadásul egyre extrémebb tartalmakat fog keresni.

Ez törvényszerű?

Igen. Amíg az agynak korábban egy bikinis nő fotója elég volt az izgalmi állapothoz, később sokkal durvább és sokkolóbb látványra lesz szüksége. A gyerekpornográfia iparágának hihetetlen módon történő bővülése ezzel is magyarázható.

Az online pornó 80-90%-a ingyenes. Mit árul el arról, hogy sokan mégis komoly összegeket fizetnek a tartalmakért?

A legtöbb pornó férfiszemszögből van rögzítve, így olyan érzés, mintha a nő vele csinálná, amit a videón lát, mintha őt akarná. Ha ráadásul van olyan lány vagy nő, aki csak egy bizonyos körnek gyárt tartalmakat, ez az exkluzivitás illúzióját adja, holott becsapás, valódi kapcsolódás nélkül. Számomra az is megdöbbentő, mennyi nő mondja azt erre, hogy jó, én ezt csinálom. Generációk nőnek fel úgy kislánykoruktól kezdve, hogy azt hallják, annyit érnek, amekkora vágyat ébresztenek a férfiakban, a lájkokat is a hiperszexuális tartalmak hozzák a legjobban. Fájó, hogy ez az egész egy társasjáték, amelyben a nők és a férfiak sérülései egyaránt benne vannak.

Lehet-e a pornográfiának bármilyen haszna? Például annak, ha valaki időnként feszültséglevezetésre használja vagy inspirációt szeretne a szexuális életéhez – ahogy az a gyakori indokok között szerepel?

Ebben a kérdésben én a zéró toleranciát képviselem. Női oldalról a megalázottság érzését hozhatja, ha a férfi pornót néz, a nők amúgy is gyakrabban küszködnek azzal, hogy vajon elég vonzók-e a férjük számára. Azok a legelégedettebb párok, akik csak egymást nézik, tehát ha valaki jó szexuális életet szeretne, akkor nem néz pornót, hiszen akkor nem lesznek előtte olyanok képei, akik sokkal fittebbek, akik a testük tökéletesítésére tették fel az életüket vagy akik műtéti úton változtattak magukon. Lehet, hogy valaki csak ritkán néz pornót, de előbb vagy utóbb meglesz az ára. Egyébként a házasságban megjelenő szexuális problémák nagy része nem a szexről szól. Amikor a kapcsolati dinamikáink elkezdenek gyógyulni, gyakran a hálószobában lévő frusztrációk is oldódnak. Ha inspirálódni szeretnénk, akkor érdemesebb egy-egy keresztény könyvet elolvasni a témában.

Kapcsolódó cikkünk:
A leghatékonyabb stresszoldó. A kialakult függőség nem látványos, évtizedekig titkolható és a legtöbb lelkigondozó nem tud vele mit kezdeni. Mégis van belőle szabadulás – egy házaspárral beszélgettünk.
Pornótól szabadon – Parókia.hu

Ezzel azt a kérdésemet is megválaszoltad, hogy lehet-e edukatív a pornográfia.

Sokan próbálják bebizonyítani, hogy létezik etikus pornó, amely kedvesebb és kevéssé agresszív. De ha nem mennék oda élőben, és nézném azt, ahogy két ember szexel, akkor ne tegyem a képernyőn keresztül sem – akkor sem, ha információra van szükségem. A pornó káros hatásait számtalan világi kutatás alátámasztotta már egyébként, tehát nem arról van szó, hogy a keresztyéneknek ezzel is bajuk van.

Már-már klisé, mennyire túlszexualizált világban próbálunk létezni: a hírfolyamot nem tudjuk végiggörgetni szofterotikus tartalmak nélkül, az utcán is számtalan inger ér minket a reklámoktól a vonzónak talált személyekig. Ezek gyakran szexuális feszültséget ébreszthetnek, melyet az emberek nem kis része apornóval próbál feloldani. Hogyan tudjuk kezelni ezeket a triggerpontokat?

Nagyon nehéz a dolgunk 2025-ben, hiszen számtalan olyan pillanat adódhat akár egy nap során is, ahol el tudunk bukni. Ha elbukunk, kérnünk kell Isten kegyelmét. Sokat segíthet, hogy tudatosítjuk, mi az, ami nekünk kísértést okoz és megpróbáljuk távol tartani magunkat tőle. Ennek lehet az az ára, például, hogy letörlöm az Instagramot, hiszen elég csak a keresőre nyomnom, máris szexualizált tartalmakkal találkozom. Vagy hiába szoktam hasznos tartalmakat fogyasztani, este már nem pörgetem a hírfolyamot. Esetleg egy filmben átugrom a szexjeleneteket – nem azért, mert prűd vagyok, hanem tudom, hogy nekem ez nem tesz jót. Képzeljünk el egy órát: ha tudom, hogy este 6 óránál szoktam elkezdeni pornót nézni, akkor ne 6 előtt öt perccel kezdjek el erőlködni, hanem már 12 órától építsek be segítő dolgokat, amik segítenek, hogy ne jussak el oda, hogy pornót nézzek. Lehet ilyen egy térbeli korlát, hogy senki nem visz a családban telefont a hálószobába, vagy az, hogy egy időben megyek a házastársammal aludni.

Sokat tud segíteni, ha vannak mellettünk társak, akikkel amúgy is szeretünk kapcsolódni – azaz ne csak az elszámoltathatóság kössön össze bennünket –, hogy segítsenek betartani a határokat. Jézus nagyon egyértelműen fogalmazott: ha kívánsággal tekintesz egy nőre, már a szívedben elkövetted a házasságtörést. Vagy eszembe jut Pál Timóteushoz intézett tanácsa: Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Vannak olyan helyzetek, melyekkel kapcsolatban az ellenkező irányba kell futnunk.

Miért nem kezelik a súlyának megfelelően az online pornót a gyermekvédelemről szóló diskurzusokban? Miért nincsenek kidolgozott modellek arra, hogyan védjük meg ettől a gyerekeinket – nem mellesleg az egészséges szexualitást?

Van egy furcsa kettősség a jogalkotásban, hiszen amíg a prostitúció illegális, a pornográfia – amely nagyrészt online prostitúció – teljesen legális. De a Pornhub például 17 amerikai államból kivonult azért, mert személyazonossághoz kötötték az oldalra való látogatást. Ha nem éri meg nekik, hogy azonosításhoz kötik a hozzáférést, elég egyértelműen kiderül, ki is a célcsoportjuk. Fontos lenne proaktívabbnak lenni ebben a témában is, csak sajnos sokszor a döntéshozók maguk is érintettek.

Itthon január 1-jén lépett életbe az elektronikus hírközlési törvény módosítása, amely „felmenő rendszerben” arra kötelezi az internetszolgáltatókat, hogy lehetővé tegyék a pornográf tartalmak szűrését. Ezt előremutatónak tartod?

Nagyon fontosak ezek a jogszabályok. Minden, ami védi a gyerekeket és egyébként a felnőtteket is attól, hogy pornográf tartalmakat fogyasszanak, rövid és hosszú távon is fontos hatással bír. A most felnövekvő gyerekek a jövő férjei és feleségei. Ha kevesebb káros ingert kapnak azzal kapcsolatban, milyen a nő, milyen a férfi, mire való a szex és mire nem, az csodálatos.

Mit gondolsz, hogyan fog hatni a mesterséges intelligencia a pornófogyasztásra?

Ijesztő belegondolni, hogy bárkinek akárcsak az arcáról készült fényképet be lehet illeszteni egy felhasználó által kívánt tartalomhoz. Ez még inkább megnehezíti a valódi kapcsolódásokat: például ha van egy ártatlan tinédzserszerelem, amikor a fiúnak tetszik egy lány, de ahelyett, hogy randizni hívná, pornót kreál belőle.

Hogyan tehetjük meg az első lépést a pornómentes élet felé?

Nagyon fontos, hogy ha valaki benne van ebben a témában, néz online pornót, pornóra önkielégít, akkor ne maradjon egyedül ezzel a dologgal, mert ennek is, mint az összes többi függőségnek, az egyik legnagyobb ereje az, hogy titokban van. Lehetőleg ne olyasvalakivel osszuk meg, aki maga is ezzel küszködik éppen, vagy aki ezt jónak tartja. Hozzuk ki a fényre és kérjük Isten szabadítását, a bocsánatát. A másik pedig, hogy foglalkozzunk a mélyebben lévő dolgainkkal. Az online pornónak és bármilyen más szexuális kísértésnek nem akkor fogunk tudni ellenállni, ha akaraterőből és izomból tesszük, hanem akkor, ha átéljük azt, hogy a legmélyebb vágyainkat Jézus Krisztus tudja betölteni.

Képek: Dezső Attila