Vízkereszt ünnepén gyűlt össze évkezdő találkozóra a dunamelléki lelkészi kar, hogy közös imádsággal, az Ige körüli elcsendesedéssel, vissza- és előretekintéssel és közös dolgaik megbeszélésével kezdjék az új esztendőt.

„Az idő Isten kezében van” – hívta fel a figyelmet áhítatában Mészáros László tábori püspök, aki Simeon történetéről beszélt Lukács evangélista elbeszélése alapján.

Mint mondta, Isten ígérete teljesedett be, amikor az idős férfi kezében tarthatta az újszülött Messiást. Ez a várakozás adott értelmet az életének, számára ugyanis Isten akarata volt az első. Ezért – a Lélek által vezetve – ismerte fel, hogy a templomba kell mennie, ahol Jézussal találkozott. „Simeon Krisztus-hordozóvá lett. Az Úr szándéka a mi életünkkel is az, hogy képessé váljunk a terhek hordozására saját dicsőségünk keresése helyett. Ő meg is erősít bennünket, még a terheinket is Ő szabja ránk. Azért ad nekünk szolgálatot, hogy hangozzon az evangélium minden nép szeme láttára” – fogalmazott a püspök.

Az áhítatot imaközösség követte, a jelen lévő lelkipásztorok kisebb csoportokban fordultak Istenhez.

Ezután Balog Zoltán dunamelléki püspök szólt a lelkészi karhoz. Az elmúlt évre visszatekintve azt mondta: számos dolog lelepleződött, és „mikor, ha nem az élő Ige évében?” Ezek közül az egyik, hogy „médiavezérelten működünk”, ami gyakran „jobban meghatározza az életünket, mint a napi Ige”. Ugyanakkor az is kiderült, hogy „nem tudunk a széles nyilvánosságban jelen lenni ágensként, és nem pedig reagensként”. A püspök szerint kérdés, hogy „helyi közösségeinkben tudunk-e krisztusi egyházként jelen lenni”. Hálát adott azért is, akik „túlláttak a média és a politika által gerjesztett hangulaton”, és azokért is, akik „szembenéztek a lelepleződéssel”.  

A gyengeségek közé sorolta, hogy „amíg kívülről nem ráz meg minket egy eseménysor, addig nem lépünk tovább”. Most megmutatkozhattak dolgok „abban a valójukban, melyekről gondoltuk, hogy így vannak, korábban mégsem tudtuk kimondani.” Példaként említette az intézményeknek a gyülekezeti valósággal szembeni túlsúlyát, amely „harmincöt éve foglalkoztat bennünket, de tettünk valaha is lépést, hogy ez másként legyen? Apró lépéseket igen, de radikális gondolkodás erről nem volt” – ismerte el.

Lelepleződtek az egyház és a közélet, ill. a politika viszonyának tévútjai is – folytatta Balog Zoltán. Mint mondta, korábban „inkább küszöb alatti beszélgetésekben”, „történetietlen és igei világosság nélküli gondolkodás” folyt erről. Elodázhatatlan feladat ez is, hiszen a reformátusság mindig is aktívan részt vett a közéletben.

Lelepleződtek a vezetői szerep körüli ellentmondások is: az, hogy „hogyan tekintünk saját vezetőinkre, mit gondolunk a püspöki hatalomról”? Mint mondta, nemcsak egyetlen tisztségre szűkítve szükséges komolyan beszélgetni erről, hanem a lelkipásztori szolgálat kapcsán is átgondolandó „az egyszerre lelki és adminisztratív” vezetői szerep kérdése.

„Lehet-e áldás mindabból, ami az elmúlt évben történt?” – tette fel a kérdést a püspök, majd meg is válaszolta: „ha vállaljuk a lelepleződést, akkor igen.” Szerinte „megosztott életünk lepleződött le”, amiről azt mondta: mindez nem a Magyarországi Református Egyház 21. század eleji sajátossága, hanem a mindenkori egyházé, gyülekezeté. „Kire bíznánk az egyház ügyét? A Mindenható Istenre, de kicsit a politikára, az anyagiakra, a személyes képességeinkre, teljesítményünkre is” – árnyalta, mit ért megosztott életen. Újra felhívta a figyelmet arra, hogy azt kell megvizsgálni, „lelki döntés születik-e”, bármibe is fog az egyház. „Kész vagy-e megfizetni a szolgálatod árát? Ez azt is jelenti, hogy elengedünk biztosítékokat.”

„Mi áll a lelepleződéssel szemben?” – tette fel a kérdést végül a püspök. „Az az evangéliumi szolgálat, hűség és kitartás, ami a többséget jellemzi ebben az egyházban. Egyházkerületünk életében olyan szigetek vannak, ahol jó lenni, ami nem gettó, hanem oázis. Ami gyógyít. Intézményeink jelentős részére is igaz ez, ahol missziós szolgálatot végeznek, és ahol valóságosan találkozhatnak az evangéliummal fiataloktól az idősekig.”

A püspök arra kérte a lelkipásztorokat, ne elégedjenek meg annyival, hogy saját területük rendben legyen, hanem küzdjenek a felsoroltakért. Hogy miben szükséges még változtatni, arról azt mondta: „tiszteletben kell tartani az egyházkormányzatban a testületi vezetést és döntéseket, és komolyan kell venni a testületek tagjainak a felelősségét”, vagyis meg kell erősíteni „a Szentírásra épülő testületi, közösségi és képviseleti létet”.
Szólt a decentralizálás szükségességéről és arról is, hogy a közélethez való viszonyban is a krisztusi dimenzió legyen az első, továbbá belső szabadság határozza meg az egyház viszonyát az állammal, végül pedig az egyház gyakorolja prófétai felelősségét: ha valami nem jól megy az országban, nyilvánuljon meg az egyház.

A püspök nyomatékosította, mindent az Ige fényében szükséges nézni. Összegzésképp azt mondta: a missziói lét és szolgálat közösségi lét és közösségi szolgálat. „Akkor fordítja az Úr a javunkra a rosszat, ha a változások ennek a missziói létnek a megerősítését szolgálják.”

A lelkipásztoroknak lehetőségük nyílt reflektálni az elhangzottakra. Többen javasolták a közösségi bűnbánat módjának megkeresését azokra az ösztönökre vonatkozóan, melyek szerint az egyház biztonságának, jövőjének záloga az Istenben való függés helyett a politika. E nélkül nem lehetséges a megújulás.

A beszélgetések a Balog Zoltán püspök által is szóba hozott kérdésekről délután párhuzamos szekciókban folytatódtak, témáik az egyház és közélet, az egyházkormányzás és hatalomgyakorlás, valamint a nemzedékek a mai egyházban voltak. Ezekről hamarosan részletesen is beszámolunk.

A nap folyamán Czikó Györgyi egyházkerületi ifjúsági referens is szót kapott. Elmondta: 2025 az ifjúság szolgálatának éve lesz a Magyarországi Református Egyházban. A tematikus év célja elsősorban a helyi ifjúsági közösségek megerősítése, ehhez segítséget is kapnak a lelkipásztorok, de a szülőket és az idősebb gyülekezeti tagokat is megszólítanák.

A helyi ifimunkát az itt igényelhető heti óravázlatokkal, a fiatalokat érintő témákat feldolgozó videocast-sorozattal és bizonyságtételekkel is serkentik. 2025. szeptember 21-én tartják az ifjúság vasárnapját a helyi gyülekezetekben, melynek célja, hogy az istentiszteletbe a fiatalok is bekapcsolódjanak. A tematikus év során a lelkészkörökben is szeretnék az ifjúság szolgálatával kapcsolatos kérdéseket felvetni.

Képek: Füle Tamás