A Biblia mintegy háromnegyede történelmi vagy történelmi mezbe öltöztetett eseményeket beszél el. A legtöbb újszövetségi levélben és nem egy ószövetségi költeményben világos utalások vannak a történelmi háttérre, a kor eseményeire, kulturális, társadalmi, politikai viszonyaira. A Biblia tehát nem kis mértékben történeti írás. Ugyanakkor a legtöbb vallásos ember nem a történeti utalások miatt olvassa a Bibliát, hanem vallásos tartalma, teológiája miatt – mert az Szentírás. A történelmi kereszténység hagyományosan mind a Biblia történetiségéhez, mind teológiai tartalmához ragaszkodik.

E két szempont, a Biblia történeti volta, illetve teológiai mondanivalója az utóbbi három évszázadban azonban kibékíthetetlen ellentétbe került egymással. E szembenállásnak számtalan vonatkozása van. Ez az írás a dilemmát vagy vitát fogja röviden ismertetni, majd az álláspontok ismertetése után azok kiértékelése következik. Ám ez nem egyháztörténeti, nem is filozófiai, de nem is dogmatikai vizsgálódás kíván lenni. Írásommal nem a 18-19. századi ortodox-liberális/neológ ellentétet, még kevésbé a 20. századi pietizmus kontra tudományosság vitáját szándékszom eldönteni, hanem Krisztus 21. századi népe számára eligazítást nyújtani. Elsődleges célom a vita egy viszonylag elhanyagolt, ám annál tapinthatóbb szeletét, a teológiai vonatkozást tárgyalni és a dilemmában kiutat mutatni. A fő kérdésem: Milyen teológiai következményekkel jár, ha Biblia-magyarázatainkban az egyik szempontot a másik rovására túlhangsúlyozzuk? Hogyan tehetünk eleget a történetiség követelményének úgy, hogy közben a teológiát sem veszítjük el, sem nem lúgozzuk ki?