Balázs Péter dandártábornok, intézetparancsnok a reformáció 500. évfordulóján köszöntötte a helyi és a bibliacsoportokkal érkezett börtönlelkészeket, a fogvatartottakat, vendégeket és a Magyarországi Református Egyház lelkészi elnökét, Bogárdi Szabó István dunamelléki püspököt, aki idén is védnöke volt a rendezvénynek.

Oláh László helyi börtönlelkész mutatta be a csoportokat, majd megrendítő bizonyságtételek sora következett. Egy fogvatartott arról beszélt, hogy a börtönben három dolog történhet: „lehet kártyázni, lehet megbánni a bűnt, és lehet bajba kerülni.” A bizonyságtevő a másodikat választotta, és emiatt megváltozott a gondolkodása, az élete. Egy másik fogvatartott arról beszélt, hogy sokáig „esernyő hite” volt, mert úgy használta, mint ahogyan az esernyőt szoktuk használni; „amikor esik, elővesszük, egyébként azt sem tudjuk, hol van”.

Az imanapon sokan saját verseiket, dalaikat adták elő, amelyek többségében arról tanúskodtak, hogy már nem azon az úton járnak, ami a rabsághoz vezetett.

Id. Bán Béla lelkipásztor, a fogvatartotti családos táborokat anyagilag és lelkileg támogató bajai gyülekezet képviseletében elmondta, hogy „nem lehet a régi életet új ruhával elleplezni, először le kell venni a régit, és azután lehet felvenni az újat”.

Erről szólt a nap zárásaként L. Molnár István, a református börtönmisszió vezetője is. A lelkipásztor úgy fogalmazott, hogy „árulkodik a rajtunk lévő ruha arról, hogy kik vagyunk és hova tartozunk. Elmondta, hogy a léleknek is van ruhája, az is lehet olyan, amit le kell vetni ahhoz, hogy felvehessük az újat. A lelkünk szenvedéseken megy keresztül, az értelmünk tele van rossz gondolatokkal, a testünket tönkre tesszük szenvedélyeinkkel, de nem kell ennek így lennie. Aki lélekben megújul, aki hitben kezd el járni, az leveti a régit és felveszi az újat, amelyen a Szentlélek világossága sugárzik.”

A felvételek egy korábbi fogvatartotti imanapon készültek.