Áhítattal és imaközösséggel vette kezdetét a nyolc dunamelléki református egyházmegye esperese és az egyházkerület Elnöksége részvételével zajlott találkozó.

A ciklus első három évéről szóló esperesi beszámolókban szó esett az elmúlt évek krízisei, így többek között a koronavírus-járvány és az ukrajnai háború hatásairól. Vannak gyülekezetek, ahol még mindig nem éri el az istentiszteleteken részt vevők száma a járvány előttit, míg máshol megnőtt a templomba járók száma. Az infláció és az annak nyomán kialakult rezsiválság több kis gyülekezetet is súlyosan érintett, számukra az egyházmegyék, illetve a Zsinat nyújtott mentőövet a nehéz időszakban. Több egyházmegyében azonban megerősödtek a gyülekezetek: gondozó egyházközségek, plántálásból missziói egyházközségek, missziói egyházközségekből anyaegyházközségek alakultak. Az esperesek beszámoltak az együtt, egymásért imádkozó lelkipásztori körök megerősödéséről is, valamint a nagyobb találkozók közösségépítő erejéről. A tematikus évek, mint a hittanoktatás, majd a lelkipásztori hivatás, most pedig az Élő Ige Éve kapcsán is fontos hangsúlyok kerültek előtérbe.

Az értekezleten a nehéz helyzetben lévő gyülekezetek támogatásának lehetőségeiről is tanácskoztak. Elhangzott, hogy az önfenntartásra már nem képes gyülekezetek helyzetéhez gyakran a vidék elnéptelenedése vagy a településszerkezet sajátosságai vezettek, de nagyon sok múlik a lelkipásztorok alkalmasságán is. Minderről az április 12-i Nagy-Budapesti Missziói Konferencián is szó esik majd, ahol az egyházkerületben végzett gyülekezeti missziós tevékenységeket is bemutatják. Az esperesek egyetértettek abban, hogy csak azoknak a közösségeknek a megmaradásáért tudnak tenni az egyházmegyék, illetve az egyházkerület, amelyek maguk is áldozatot hoznak fennmaradásukért és a misszióért. Ez a gyülekezetek önbecsülése és lelki növekedése szempontjából is fontos. A nehéz helyzetben lévő gyülekezetek többsége élni akaró közösség, van azonban köztük olyan is, amely hamarosan megszűnik. Összességében azonban elegendő időt kapnak arra, hogy számot vethessenek azzal, mit tudnak tenni fennmaradásukért és a településükön élők megszólításáért – erősítette meg a testület.

Az esperesi értekezlet megvitatta azt a nagyheti levéltervezetet is, amelyet az esperes-főgondnoki kar és az egyházkerület Elnöksége együtt jegyez. Ebben azt fejezik ki, hogy szükségesnek tartják lezárni a „kegyelmi ügy után kialakult megrázó helyzetet.” Arra biztatnak, hogy nyissuk meg egyházunkban a szükséges lelki-szellemi megújulás útjait, és a közelgő ünnep kapcsán a szolgálat és a szolgálók egységének fontosságáról is üzennek a dunamelléki gyülekezeteknek, lelkipásztoroknak és presbitereknek.